A villámcsapásról

A záporeső, jégeső, villámlás kisérte nyári zivatarok komoly veszélyforrást jelentenek a hegymászók, túrázók számára. Sok esetben kitett gerinceken vagy csúcsokon találhat az égzengés.

Itt említenénk meg néhány tanácsot, hogy mit is ésszerű tenni ilyen esetben:

• a legjobb megoldás nyilvánvalóan a hegygerinc azonnali elhagyása és az alacsonyabb, védettebb területekre való visszavonulás, de ne feledjük, hogy hasonlóan veszélyes a kiemelkedések nélküli sík terep is. Amennyiben előreláthatóan komolyabb vihar közeleg, inkább változtassunk a túraterven és maradjunk az alacsonyabb régiókban vagy a menedékház védelmében
• egy szélesebb gerincszakasz középső része biztonságosabb, mint a gerinc völgyek felőli szélei
• fás területeken kerüljük a magas, illetve a magányos fák nyújtotta menedéket
• egy kissebb lapos terület vagy lejtő, egy magasabb sziklatű szomszédságában (ehhez nem közelebb, mint 10-15 méterre) biztonságosnak mondható
• a sziklafalakon található kis barlangok nyújtotta biztonság illuzorikus! Sok esetben a barlangokat egy vagy több felülről jövő repedés keresztezi, amelyeken víz folyik és a falba becsapódó villám elektromos töltete ezeken vezetődik le. Biztonságot csak abban az esetben nyújtanak, ha elég nagyok ahhoz, hogy a falaktól legalább 1 méterre, a mennyezettől pedig 1,5-2 méterre helyezkedhessünk el. Soha ne álljunk a barlang bejáratánál, mert villámcsapás esetén a nyílást rövidzárlatként saját testünkkel fogjuk áthídalni
• leülve és összehúzott térdekkel összegömbölyödve biztonságosabb, mint állva. Ne üljünk a vizes, csupasz sziklára vagy kőre! Tegyünk magunk alá egy összecsavart kötelet, szintetikus vagy gyapjú ruhaneműt, hálózsákot és vigyázzunk arra, hogy ne ázzon át
• ha a zivatar mégis egy sziklapárkányon vagy más kitett helyen talál és nincs lehetőségünk védettebb helyre húzódni, használjunk biztosítást, vagyis kössük be magunkat. Sokszor megesik, hogy a becsapódás ugyan tőlünk távolabb éri a falat, de a vizes felületen szétterjedő elektromosság pillanatnyi eszméletvesztéssel járó áramütést eredményez, ami viszont végzetes zuhanást okozhat
• a fémtárgyak pánikszerű eldobálása teljesen fölösleges. A kis felületű fémek kissebb elektromos ellenállással rendelkeznek mint a testünk, ezért sokkal valószínübb, hogy mi magunk szolgálunk villámhárítóként, mint mondjuk a jégcsákány
• a kitett gerinceken lévő menedékek, ha nem rendelkeznek villámhárítóval, hasonlóan veszélyesek mintha kinn tartózkodnánk. A legtanácsosabb, ha száraz hálózsákban, lefeküdve várjuk ki a vihar végét, ügyelve arra, hogy ne feküdjünk neki az oldalfalaknak, ha egy fémből-lemezből épült menedékben tartózkodunk
• ha mégis bekövetkezett a villámcsapás, a legtöbb esetben a légzés és a szívműködés leállásával kell számolnunk. Alkalmazzunk száj a szájhoz mesterséges légzést, szívmasszázst, majd ezen funkciók helyreállása után kezeljük az égési sérüléseket, ezután pedig a lehető legrövidebb időn belül szállítsuk a sérültet olyan helyre, ahol szakszerű orvosi ellátásban lehet reszesíteni