Csíki-havasok
A Csíki-havasok a Keleti-Kárpátok külsõ ívének közép-déli részén helyezkednek el, melynek nyugati határait a három Csíki-medence képezi. A kiterjedt hegység általános csapásiránya észak-dél; azonos a Keleti-Kápátok nagy részét felépítõ ún. flis övezet csapásirányával. Légvonalban 60 km hosszú és 44 km széles. Területe kb. 1210 négyzetkilométer. Mély és hosszú, nagyjából párhuzamos patakvölgyek (Csügés, Csobányos, Uz) osztják kelet-nyugat irányú, kisebb hegyvonulatokra. Fõgerincének villásan elágazó vonala harapófogóba zárja a Kászoni-medencét, a Csíki-havasok legnagyobb eróziós felszínét. Hegygerinceit sok vízválasztó, nyereg, hágó töri meg, amelyeken fontos összekötõ utak haladnak át Erdély és Moldva között (Lóvész, Gyimesi-hágó, Rugát-tetõ, Uz völgye stb.) vagy a hegység belsejében szétszórt csángó települések és Csík falvai között (Gyimes-felsõlok-Csügés, Szépvíz-Kóstelek, Csíkmenaság-Gyürke; Csobányos; Aklos-Kászonfeltíz stb.) jelentenek összeköttetést.
Északi határa az Olt völgyébõl indul Balánbánya alatt, a Gálkút pataka beömlésétõl kezdõdõen, majd a széles Terkõ nyergének nagy hegyhátán folytatódik, mintegy 1300 m-es magasságban. Követi a nyereg keletre lejtõ oldalát a Jávárdi-patak kezdeténél. Innen a határ vonala a Szakadátmezõn keresztül elérí a Bükk-havas patakának alsó szakaszát, tovább haladva a Hidegség völgyén lefelé, a Tatrosig.
Nyugati határai sokkal élesebben kirajzolódnak az Oltnak köszönhetõen. Balánbányától délre Csíkszentdomokos határában a hegység hosszú, nyugati hegylábai mind alacsonyabbá válva belevesznek a Felcsíki-medence síkjába. Alkotó kõzeteik, az õskori kristályos palák lesüllyedtek a medencét kitöltõ pleisztocén és holocén újabbkori üledékrétegei alá. Ugyanez a helyzet a Közép- és Alcsíki-medencékkel történt közvetlen kapcsolódása esetén is, ahol a krétakori flis homokkõösszletei süllyedtek a medencefelszín alá, kivéve a Rákosi-szoros keleti oldalán jelenlévõ Kõd-vonulatot, mely természetes határt képez Felcsík és Középcsík között.
Ez a hosszú hegyláb (10 km) a Lóvész-tetõnél kapcsolódik a Csíki-havasokhoz, de csak földrajzi értelemben azonos vele. Geológiai szerkezetét tekintve a Hargitával áll rokonságban, vulkáni eredetű.
Délen a Bodoki-havasok részét képezõ Bolondos-Köztetõ-Tõrös (Gorgán) Cecele vonala képezi a két hegyvonulat közötti határt.
Délkeleten a Kászon völgye és medencéje a határa, légvonalban a Cecele-Gombás-bérc vonalán.
Északkeleten a Tatros völgyének felsõ szakasza választja el a Csíki-havasokat a Tarkõ-hegység (nem tévesztendõ össze a Nagy-Hagymás Terkõ nevű csúcsával!) központi részétõl, a Tar-havastól, majd a Gozsmány-hegyvonulattól, egy több mint 30 km-es szakaszon. Itt a Gyimes völgyében a Tatros jobb oldalán kezdõdnek a Csíkí-havasok, míg a bal oldal a Tarkõ-hegység birodalma.
Egészét tekintve a Csíki-havasok egy óriási kétágú villához hasonlít, melynek nyele északon a Terkõ nyergétõl a Rugát-tetõig tart. Innen kezdõdik a "villa", azaz a gerinc kétfelé ágazik. A nyugati ág, a rövidebb és alacsonyabb az Alcsíki- és Kászoni-medencéket szegélyezi a Rugát-tetõ és a Bolondos-Cecele között, míg a keleti ág - egyben a kárpáti fõgerinc része is - a Kászoni-medencét koszorúzza északon (Uz völgye) és keleten (Répát-Gombás-bérc vonala).
A Csíki-havasok a természetadta határokon belül négy nagy egységre tagolódik: az északi, ezt újabban hibásan - mintha különálló rész lenne - Naskalat-hegységként is emlegetik, a középsõ, a déli Csíki-havasokra, valamint keleten a Káronta tömbjére.
Az északi rész felsõ határa a Gálkút pataka-Terkõ-nyereg-Jávárdi-patak feje-Bükk-havas-patak vonala. Gerince a Naskalat-Pogány-havas között húzódik észak-dél irányba, majd meredeken alászáll a Gyimesi-hágóra (1155 m). Nyugati határa a Felcsíki-medence Balánbánya - Csíkszentdomokos és a Rákosi-szoros vonalán, míg keleten a Jávárdi, Bükk-havas, Hidegség völgyei, valamint a Tatros felsõ folyása rajzolják ki zegzugos kontürjét. Az északi rész a legmagasabb és legegységesebb, nem aprózzák fel mély patakvölgyek.
A középsõ rész a Gyimesi-hágó és a Rugát-tetõ között feszül, tartva a hegyvonulat általános észak-dél irányát. Ezen a részen a felszín sokat vesztett zömök, tömbszerû jellegébõl. A gerinc nagyon kanyargóssá válik a jobbról-balról közelítõ (hátráló erózió) patakoknak köszönhetõen, melyeknek vízválasztói sokszor igen keskeny nyergecskék. A középsõ szakaszt pókhálószerûen szövik át a patakok, mégis van közöttük némi rendszer. A nagyobbak nyugat-kelet irányba folynak és hosszú 25-30 km-es völgyeik mentén ugyancsak hosszú mellékgerinceket alakítottak ki. A Középcsíki-medencébe lefutó legnagyobb bevágódás a Fiság völgye és mellékvizei. Ezek együtt hatalmas karéjt haraptak ki a hegység eredeti felszínébõl. Így jött létre egy fiú-medence, amelyet ma a Fiság menti falvak foglalnak el.
Csíki-havasok déli része egy nagy félkörív, amely a Kászoni-medencét veszi körül. Nyugati ága a Rugát-tetõ -Botsarka -Paphegye -Nyerges-Cecele vonalán alakult ki. Alacsony, gömbölyű hegycsúcsok, lekerekített csupasz hegyhátak, széles nyergek jellemzik. A Káposztás-havasban kimagasodik (1455 m) és nagyon meredek falakkal szakad le az Uz völgyébe, míg a Kászoni-medence felé menedékesebben lejt. Maga a Káposztás-havas sarokpont. Innen vált a gerinc az eddigi kelet-nyugati irányból észak-délire.
A Répát (1291 m) és Gombás-bérc (1198 m) szakaszán újból alacsonnyá válnak a gerinc formái. A déli rész mindkét ágáról azt mondhatjuk, hogy ez a Csíki-havasok legalacsonyabb és egyben legkönnyebben átjárható része.
A keleti részt a Káronta (1116 m)-Lápos-havas (1336 m) és Saj-havas ( 1554 m) háromszöge alkotja a Tatros és Uz között. És habár masszív szerkezetével különbözik a Csíki-havasok többi részétõl, nem válik el tõle, csak magasabb felszíne révén kiemelkedik belõle. Jellemzõek rá a nagy kiterjedésû, erdõvel borított meredek hegyoldalak, a hegyes (gótikus) csúcsok, melyeknek közelében kiugró sziklaszirtek és gyakran kõgörgetegek találhatók. Völgyeik szűkek, igazi kanyonok. Mélyükön a patakok zúgva rohannak a Tatros felé. A Káronta- a Szulca- és a Csobányos-patakok alsó szakasza közé ékelõdött be.
A Csíki-havasok felszíne híven tükrözi mélyrétegtani szerkezeti felépítését. Eszerint több idõben és származásukat tekintve eltérõ geológiai egységbõl tevõdik össze, amelyek nyugatról keletre folyamatosan követik egymást. A hegység nagy része a krétakori és paleogén (130-41 mil. év) flis üledékeibõl áll, szerves részét képezve az ún. „kárpáti homokkõ összletnek", amely az egész Keleti-Kárpátok külsõ ívén végigvonul. A flis övezet (homokkõ zóna) szerkezete igen sajátságos. Ez az ún. pikkelytakarós vagy takaróredõs szerkezet, amelyen belül a rétegek mintegy felborultak és egymásra tolódtak egy kelet-nyugat irányú nyomóhatás következtében (ausztriai kéregmozgások, középkréta idõszak). Az áttolódás eredményeképpen az idõsebb rétegek megjelentek a felszínen és részben takarják a fiatalabbakat. A hegység északnyugati felében az ún. „kristályos-mezozoos” övezet kõzetei uralkodnak. Régi, nagyon erõsen átalakult (metamorfizált) õskõzetekbõl (anteproterozoikum-paleozoikum: 4 milliárd év) és a mezozoikum (triász, jura, krétaidõszakok; 240-67 millió év) tengeri üledékeibõl tevõdik össze. Egyébként az övezet a Kárpátok egészét tekintve a középsõ, rövidebb ívet alkotja; ugyanolyan egymásra tevõdõ pikkelytakarós szerkezettel, mint amilyen a flis szalagja. Helyenként, a Csíki-havasok nyugati lábainál elvétve az újkori vulkánosság (pliocén-pleisztocén; 24-2 millió év) képzõdményei is jelen vannak. Ezek a földtani rendellenességek (anomáliák) nem a saját területükön, a Hargita vonulatában, hanem a Csíki-medencék keleti felében jelennek meg szinte észrevétlenül kapcsolódva a hegységhez. Õk képezik a három Csíki-medence tektonikus küszöbeit. Ezek az Olt vonalára merõleges nyugat-kelet irányú leszakadások. amelyeknek mentén andezites lávaanyag nyomult a felszínre. Ilyen a Rákos-patak mentén húzódó Kõd-vonulat, vagy a Zsögödi-szoros két oldalát strázsáló néhány andezit tömzs, melyeknek egy részét az Olt üledékei takarják. De ugyancsak ezen „kakukkfiókák" közé tartozik a Csíkszereda keleti határában lévõ három Suta dombja, valamint a Kis- és Nagy-Somlyó hegye. Mindezeket térbeli elhelyezkedésüknél fogva a Csíki-havasokhoz soroljuk.
A Kárpátokra, így ezen belül a Csíki-havasokra is nagy általánosságban a mérsékelt kontinentális éghajlattípus jellemzõ. A hegység terjedelménél és földrajzi elhelyezkedésénél fogva helyi, mikroklimatikus sajátosságokkal is bír, ezért éghajlatát nem mondhatjuk egységesnek. Legjelentõsebb csapadékhordozói a nyugati szelek, amelyek nemcsak a Hargitát és a hegyközti medencéket árasztják el bõséges esõkkel, havazással, hanem a Csíki-havasokat is. A hegység északi-északkeleti felébe különösen télen sokszor sarki, hideg légtömegek áramlanak be, ami a levegõ lehűlésével és ködképzõdéssel, hosszan tartó felhõs égbolttal jár együtt. A hegység déli, délkeleti részének éghajlata enyhe, forró égövi hatás alatt áll, kevesebb csapadékkal, sok napsütéssel. A legváltozékonyabb idõszak a tavaszi-nyári hónapokat öleli fel, míg augusztus-október között, az idõjárás kiegyensúlyozódik, állandósul. Ennélfogva hosszú túrákra ez az idõszak a legalkalmasabb. Az évi átlag hõmérsékleti értékeket minden esetben a magasság hordozza, ami 2°C 1400 m fölött és kb. 6-7°C a Csíki-havasok lábainál. A legalacsonyabb hõmérsékleti értékek január-februárban keletkeznek -4 és -6°C-os átlaggal 1400 m fölött, és -8°C-os értékkel az említett szint fölött. A legmagasabb hõmérsékleti értékek nyáron július-augusztusban mérhetõk: Akárcsak a Csíki-medencékben. így a Kászoni-medencében, a Tatros. a Szépvíz, a Fiság, az Uz, a Hidegség, Csobányos völgyfenékjeiben gyakori a hõinverzió jelensége, amikor a hideg, mozdulatlan légtömegek megrekednek a szûk, zárt helyeken, míg a könnyebb, melegebb légáramlatok tovasiklanak. A napsütéses, tiszta idõ átlaga 1800 óra/év, de az 1600 méteres szint fölött akár 1900 órára is felemelkedhet évente. A felhõképzõdés, ködös idõszak február-április között tetõzik. A csapadékeloszlás a magasság függvényében alakul. Így a Csíki-, Kászoni- és Cománesti-i medencékben, a Tatros völgyében és a Hidegség patakában 640-700 mm/év értékek között ingadozik. A magasabb régiókban, 1200 m fölött a csapadékmennyiség eléri az 1000 mm/év értéket.
A legesõsebb hónapok május és június, míg a legszárazabb február és március. A hótakaró 130-140 napig borítja a Csíki-havasokat. Ennél fogva különösen az északi tömb és a Szellõ környéke kitûnõ sítereppé változik. A keleti szelek szárazak: nyáron forrók, télen metszõen hidegek. Az ázsiai kontinens és a végtelen orosz puszták felõl érkeznek. Moldovában Crivăţnek, nálunk Nemerének nevezik. A csendes szélmentes idõszakok évi 40%-ot tesznek ki.
Minden a Csíki-havasokban eredõ patak a Tatros és az Olt vízgyâjtõ medencéjéhez tartozik. A központi gerinc a Péter-havas és a Szellõ között az a vízrajzi csomópont, ahonnan számtalan patak és völgy ágazik szét sugarasan a négy égtáj felé. Kivételt képez az északi tömb. A két folyó közül vegyük számba elõször az Olt keleti (bal) oldalának vízhálózatát.
Az Olt esetében nem beszélhetünk csupán egyetlen forrásról! Ezért volt eléggé ismeretlen az Orbán Balázs idejében, sok vitára, találgatásra adva okot. Ma már köztudott, hogy a Magas-bükk déli oldalában ered, több ágból egyesülve a Nagy-Hagymás és a Gyergyói-havasok választóvonalán. Hozzá tartozik a Csíki-havasok vízhálózatának 30%-a. Bölcsõjébõl kilépve szorosan követi a Hagymás-hegység nyugati hegylábait. Csíkszentdomokos északkeleti végénél megérkezik a Felcsíki-medencébe, majd tovább folyatja útját, mindig délnek tartva a Közép- és Alcsíki-medencék hosszában Kovászna megye - Háromszék - felé. Sok évezred munkájával sikerült átfűrészelnie a medencetalapzat tektonikai küszöbeit Csíkrákosnál, Zsögödfürdõnél és Tusnádfürdõnél, létrehozva egy-egy szorost. Közülük a legszebb a 15 km hosszúságú Tusnádi-szoros. Vízgyûjtõ medencéjének felülete kb. 1350 km-, amelynek középmagassága 900 m. A Csíki-havasokból nagyon sok, többnyire kelet-nyugatra tájolódott patak siet az Olt felé.
Minden vidék növénytakarójának kialakulásában meghatározó szerepe van az éghajlatnak, a felszínnek és a talajnak, amelyhez ritkán járul hozzá pozitívan az ember. Beavatkozásával legtöbb esetben károsítja az eredeti növénytársulásokat, sokszor teljesen kipusztítva õket. Az ökológiai egyensúly felbomlásának negatív példájával találkozunk a Csíki-havasokban, ahol az összfelszín egészét csupán 40-55%-ban borítják erdõk, a többit az eltelt ezer évben kiirtották. Különösen aggasztó a helyzet a Csíki-havasok középsõ részében, ahol az erdõk alig tesznek ki 20-30%-ot.
Az erdõzónák a magasság függvényében alakultak ki, alul 600-1100 méter között találjuk a lomberdõk övezetét, ezen felül a tűlevelû erdõk uralkodnak.
Lombhullató erdõk csoportjából tiszta bükkösöket csak a keleti részen találunk a Cománesti-i medencébe leereszkedõ hegylábakon, de itt is csak szórványok, foltok formájában. A Csíki-havasok keleti részében legelterjedtebbek a vegyes erdõk, ahol bükkfafélék, lucfenyõ (helyi tájszólásban mondják deckafenyõnek vagy veresfenyõnek is), erdei fenyõ, hegyi juhar stb.
A Csíki-havasok állatvilága megegyezik a Keleti-Kárpátok alacsonyabb térségeinek ismert élõlényeivel. Így csupán ezen belül igyekszünk behatárolni életterüket és röviden felsoroljuk a legjellemzõbb fajtákat.
Az emlõsök közül az északi tömbnek, a Gyimeseknek és a csíki oldalnak legelterjedtebb ragadozói: a farkas; a róka és a mindenevõ barnamedve.
A vegyes erdõk, a keleti és déli részek vadállományát a vaddisznó, az õz, a kárpáti szarvas, a vadmacska, a borz, a ritka nyuszt, a mókus, a pele és a ritkán elõforduló hiúz alkotják.
A madárvilág is igen gazdag. A hegység erdeiben találnak otthonra a cinke, az ökörszem, a csalogány vagy fülemüle.
A kétéltûek gyakran elõforduló fajtái a melegkedvelõ eleven szülõ gyík és a foltos szalamandra. Mindkettõ védett. A hüllõk családját a fürge gyík, a vízisíkló, a vipera és a védett törékeny gyík képezik.
A Csíki-havasok különleges természeti ritkaságokban, mint amilyen a közeli Szent Anna-tó és környéke, vagy a Békási-szoros, nem bõvelkedik. Vannak tájképi szempontból igen szép részei mint: Lóvész, a Kistölgyesi-szoros (Uz völgye) vagy a Veresvíz völgye, amelyeknek értékére, jelenlegi állagának megõrzésére még nem gondolt senki. Mint ahogy a Suta II-ben lévõ 0,5 ha-os sziklás domboldalról sem sokan tudnak, ahol a henye boroszlán (védett növény) és a fekete kökörcsin számottevõ, sűrű populációt alkot. Ugyancsak védetté kellene nyilvánítani a Kis-Somlyó egészét is, hiszen építészeti, történelmi és vallástörténeti ritkaságokat hordoz.
Ezzel szemben egyetlen hely van az egész hegységben ahol hivatalosan védetté nyilvánított területek léteznek - a Lassúág patakának széles és hosszú, mocsaras medencéje. Természetesen itt sem védett minden négyzetméter a nyolc kilométeres hosszúságban, csupán egy-egy kiragadott, fontosabb rész esik védelem alá. Területileg Kászonaltíz birtokrészét képezik, a csíkszentmártoni erdészeti körzet gondozásában állnak. A 13/1991-ös megyei tanácsi határozattal nyilvánították védetté. |
