Görgényi-havasok

A Görgényi-havasok a Maros völgyétől a Libán hágóig terjednek. Északon a Kelemen-havasok, keleten a Gyergyói és Maroshévízi medencék határolják. Nyugat felé széles vulkáni fennsík közbeiktatásával kapcsolódik a Küküllők dombvidékéhez. Déli irányban a Hargita-hegységben folytatódik. A Görgényi havasok két nagy részre tagolódik:

• Észak-Görgény a Maros völgye és a Bucsin tető között. Két nagy vulkáni építményét a Fancsalt 1681 m és a Mezőhavast - 1777 m, a Bakta nyerge választja el; 
• Dél-Görgény a Bucsin és Libán hágó között. Vulkáni építményei a Somlyó 1575 m és a Délhegy - 1695 m. 
  Ez a vulkáni építmény a földtörténet harmadkorában keletkezett, de idősebb, mint a Hargita, ezért vulkáni krátereit nehezebben lehet felismerni. Felépítésében főleg andezitek találhatók. Itt a harmadkorban, sőt a negyedkorban is aktív vulkánok működtek, öntötték a lávát és a mérhetetlen mennyiségű vulkanikus hamut.

A vulkánok megmaradt peremei szakadékos, meredek felszínt képeztek ki, melynek ormai uralják a vidéket. Az esővíz mély völgyeket ásott a lávás kőzetbe, melyen gyorsvizű patakok, csermelyek zúdulnak alá. A Maros völgye viszont Maroshévíz és Déda közt az Olt völgyéhez hasonlatos képet mutat. Néhol a sziklába vágott útnak, vasútnak alig maradt helye, úgyhogy Szalárdnál alagutat kellett vájni a sziklába, hogy elférjen a vasút. A növényvilág bőséggel árasztotta el az egész völgyet. Az erdők, fenyvesek sok helyen a vízig érnek. A kisebb-nagyobb, szélesebb helyeken ékelődtek be a települések. Itt jöttek létre Déda , Dédabisztra , Ratosnya , Palotailva, Gödemesterháza, Göde községek; Maroshévíz város és több falu mint Borza, Jódfalu, Szalárd Nyágra, Mesterháza, Csobotfalva , Vugán, Kelemenpatak. 

A Kelemen-Görgényi-Hargita masszívumai "andezit boltívek" néven is ismeretesek. Részei a legnagyobb vulkanikus képződménynek, melyek a Kárpátok vonulatának nyugati részén terülnek el, egészen az Erdélyi medencéig.

A vulkanikus vonulatban jelentek meg a Fancsal, Öreg-hegy, Mezőhavas, Tatárka és Délhegy kráterek, melyek oly jellemzőek a nagy kiterjedésű masszívumra. Széles vulkáni platók alakultak ki, melyek a masszívum összekötő részét képezik az Erdélyi medence felé. 
A kráterek a Gögény és a Nyárád völgye forrásvidékein képződtek és keletről nyugat felé nyitottak a Maros völgyéig.

A Görgényi hegyvidéket a szárazföldi (mérsékelt) éghajlat jellemzi, melynek sokféle helyi jellegzetessége van. Rövid, hűvös tavasz után enyhén meleg nyári időszak következik. Az ősz esővel, korai lehüléssel kezdődik, melyet felvált az október, "vénasszonyok nyara". Hideg november után következik a csapadékos téli időszak. Jellemző itt a januári-februári fagyos időjárás. Sok a téli napsütés. Kivételt képez Gyergyóalfalu és általában a Gyergyói medence időjárása, amelyben sok a fagyos időszak, előfordul néha -30 -35 C fokos hideg. Gyakori a tavaszi, májusi fagy, amely tönkreteszi a májusban virágzó gyümölcsfákat. A Küküllők közti magas, dombos vidéken az évi átlaghőmérséklet 9,6 C fok, míg a magasabb, vulkanikus zónában -3 C fok, a magasság függvényében. 

A Maros menti "folyosón" Maroshévíztől Dédáig néha a "főn''-hatás jelentkezik, ami a hőmérséklet emelkedéséhez vezet, a tiszta, száraz időjárás alatt csökken a nedvesség. Itt az évi általános csapadék 600 mm alatt van. 
Nagyobb csapadékmennyiség a Görgényi havasok nyugati felében képződik. Itt az évi átlag megközelíti a 800-1200 mm-t. 
Az uralkodó légmozgás nyugat, észak-nyugat felől hatol be és közepes erősségű. A viharos széllökéseket a szibériai anticiklon hatására kelet felől a Krivec hozza, de már mérsékeltebb formában, ugyanis a nagyját felfogják a Keleti Kárpátok, a Besztercei és Gyergyói hegygerincek.
Itt csapódnak le a nyugat felől érkező nagy nedvességtartalmú ciklonok. A legcsapadékosabb hónapok május-június, nyáron az esőt legtöbbször villámlás és mennydörgés kíséri.

A Nagy-Küküllő a Görgényi és Hargita havasok között gyűjti patakait. Tulajdonképpen a Nagysomlyói hegyekben a Hegyeskői mezőben ered (I576 m) és az Esztena patakkal egyesül Varságnál. Innen déli irányba haladva Zetelaka, Fenyéd érintésével áthalad Székelyudvarhelyen, Segesvár irányába. 
A Kis-Küküllő a Bucsin hágó alatt ered (a turisztikai menedékház alatt). A Sóvidéken áthaladva Parajd után Szovátát érinti és Dicsőszentmárton felé halad. Balázsfalva után egyesül a Nagy-Küküllővel és a Marosba ömlik (összhossza 186 km). 
A Nagynyárád pataka a déli gerincen, Fenyő tisztásán, a Cserepes aljában ered és Vármezőnél egyesül a Kisnyárád patakávai és Nyárádszeredát érintve Nyárádtőnél ömlik a Maros folyóba. 
A Maros a Fekete-Rez csúcs aljából ered (összhossza 756 km, a Maros medence összterülete 29 919 km-). Egyesülve a marósfői forrással, végighalad a Gyergyói medencén, Maroshévízt érintve halad Dédáig, onnan Régent és Marosvásárhelyt érintve, majd Szegednél ömlik a Tiszába. A hozama Marosvásárhelynél 39 köbméter másodpercenként - bőven elég a nagyváros ipari és ivóvíz szükségletének fedezésére.

Átlagosan a hegyvidék 35- 40 %-át borítja erdő, amely a legnagyobb arányban bükk és fenyőerdő. 700-800 métertől felfelé már a tűlevelűek vannak többségben. Luc- és vörösfenyőből hatalmas, összefüggű erdők alakultak. A Görgény völgyében a vörösfenyő a legfontosabb tényező, de megtaláljuk itt a ritkaságszámba menő gyönyörű cirbolyafenyőt is, például a védett területté nyilvánított Barta és Beles tetőkön. A fennsíkok mezőin, hegyi tisztásokon gazdag választékban nőnek a vadvirágok. A magasabb domb- és hegyvidéken a tavaszi kikerics meg az őszi sáfrány virít nagy táblákban.

A Küküllők közti fennsíkokon a tölgy és csereerdő, fennebb a bükkösök dominálnak. Málnát, erdei szedret szinte mindenhol találunk, ahol erdőrtás volt. Védett növényei, mint pl. a tiszafenyő, a Boldogasszony papucsa és a sárga tárnics gyérebben a Kárpátok más vidékein is megtalálhatók. 
A hegység magasabb, meredek, szakadékos vidékein honosodott meg a rododendron vagy más néven havas szépe, az áfonya, a borókafenyő, a vadmálna, piros áfonya stb. Nagy kiterjedésben havasi pázsit és vörösfű borítja a havasi legelőket.

A Görgényi havasok nagyon gazdag és változatos állatvilággal rendelkezik, melynek nagy része védettségnek örvend. 
Eurázsiai és alpesi jellegzetes állatfajták honosodtak meg itt, a legtöbbjük a középső, dombos és a szubalpin zónában, a tölgy, csere és bükkerdős vidékeken él. Ezek közül említésre méltó a barnamedve, a fekete medve, a kárpáti szavas, a siketfajd, a vaddisznó, a farkas, a róka, a vadmacska, a nyest, a hiúz; az alsóbb övezetekben nagy számban él az őz, a mókus, a borz , a vadnyúl. 
A vidék vadon élő madara a fajdkakas, a siketfajd, uhu, fakopács vagy harkály, egerészölyv, fülesbagoly, fülemile, cinege, fogoly, fekete rigó, szirti sas - védett ragadozó madár. 
Hüllők is előfordulnak a Görgényi hegyekben. Sziklás részeken a vipera, és gyakori a gyíkféle, a szalamandra, stb. 
A folyókat és gyors hegyi patakokat benépesítő halak a ponty, paduc, domolykó; ragadozó halak a csuka, harcsa, galóca, pénzespér, sebes pisztráng.