Bucsecs hegység
A Bucsecs hegység a Déli-Kárpátok legkeletibb tagja. Területe kb.300 négyzetkilométer, legmagasabb csúcsa az Omul (ember) csúcs. Keleten a Prahova völgye választja el a Baiului hegységtől, a Szarvas- és a Glajarie völgyek a Predeáli hegyektől, nyugaton a Törcsvári-szoros a Királykő hegységtől.
A hegység központi magját a 2505 m-es Omul-csúcs képezi, amely körül sugarasan terülnek szét a fontosabb gerincek, mint a Moraru (2397 m), Bucsoi (2492 m), Scara (2422 m). A legnagyobb tömb a dél felé patkó alakban szétterülő gerincvonulat, amelynek keleti ága a Costila (2498 m), Caraiman (2384 m), Jepii Mici (2142 m), Jepii Mari (2071 m), Virful cu Dor (2030 m) csúcsokon halad át, míg a nyugati ág a Doamnele (2402 m), Batrina (2181 m), Tatarul (1998 m), Lucacila (1895 m) és a Zanoaga (1788 m) csúcsokat foglalja magába.
Itt jegyeznénk meg egy érdekességet: aki a román nyelvhez egy keveset is ért, tudja, hogy a "mari"szó azt jelenti, hogy "nagyok", míg a "mici" annyi mint "kicsik". Épp ezért furcsának tünhet, hogy a Jepii Mari csúcs magasságra kissebb, mint a Jepii Mici csúcs. Ez azért van így, mert a megnevezésnél nem a csúcsok magasságát vették figyelembe, hanem a rajtuk található törpefenyves kiterjedését. (a "jepi" főnév törpefenyvest jelent).
A Bucsecs legjelentősebb folyói az Omul-csúcstól nem messze eredő Ialomita, amelynek felső részén található a rendkívül látványos Ialomita vízesés, valamint a Predealon eredő Prahova folyó. Kissebb, északi irányba, az Olt vízgyűjtő medencéje felé tartó folyói a Barca és a Vidombák. Ugyancsak a Ialomita völgyében található két tekintélyes méretű tó is, a mesterséges eredetű Bolboci és a természetes eredetű, festői környezetben elhelyezkedő Scropoasa. Habár a hegység domborzatát gleccserek formálták, glaciális eredetű tó nem maradt fenn, mindössze késő tavasszal, kora nyáron láthatunk néhány sekély vizű, iszapos tavacskát, többnyire a Ialomita völgy mellékágaiban, amelyek az olvadó hóból táplálkoznak és a nyári felmelegedés hatására néhány hét alatt kiszáradnak.
Ami a hegység éghajlatát illeti, ez megegyezik a Déli-Kárpátokra érvényes általános jellemzőkkel, jelentős eltéréseket mutatva a magassági tagolódás alapján. A Prahova völgyében az évi középhőmérséklet 6˚ C, az Omul-csúcson -3˚C, a legalacsonyabb téli átlaghőmérséklet ugyanott -4˚C, illetve -11˚C, a legmelegebb nyári hónapra ezek az értékek 14,5˚C és 5,5˚C. A fagypont alatti hőmérsékletű napok száma a sokévi átlag szerint 90 napra tehető a hegylábaknál, míg ugyanez az érték a magasabb régióban 220 nap körüli. Figyelemre méltó adat, hogy a keleti oldal lényegesen melegebb, mint a nyugati, így a hóolvadás is 2-3 héttel hamarabb következik be például a Prahova völgyi oldalon, mint a sokkal hidegebb, nyugati fekvésű Gaura katlanban. Jellemző még az un. téli-kora tavaszi hőmérsékleti inverzió, amikor a napsütötte csúcsokon, gerinceken akár 10-15˚C is magasabb a hőmérséklet mint a köd borította hegylábi völgyekben.
Az évi átlag csapadékmennyiség a magasabb csúcsok környékén eléri az 1200-1300 mm-t, a legcsapadékosabb hónap a július, a legszárazabb pedig az október. Ami a halmazállapot szerinti megoszlást illeti, kb. 60 %-ot képvisel az eső formájában lehulló csapadék, míg a fennmaradó hozzávetőlegesen 40 % hó formájában hull le. A lehulló hó mennyisége a magasság függvényében természetesen nagy eltéréseket mutat, amíg a Prahova völgyére az 1 m körüli vastagság a jellemző, addig az Omul-csúcs környékén elterülő völgyek felső részén elériheti a 4 m-t is.
A csúcson található meteorológiai állomás adatai szerint az évente itt lehulló hómennyiség kb. 7 m, ez viszont az erős szelek miatt nem tud megmaradni a kitett gerinceken,de tetemes mennyiségben rakódik le a környező völgyekben, ami a téli hegyjárást lehetetlenné teszi túralécek vagy hótalpak segítsége nélkül. A február végére, március elejére kialakuló csonthó azonban csodálatos hágóvasas-jégcsákányos túrákat tesz lehetővé a napsütötte völgyek, gerincek világában.
A hegységben számos természetvédelmi területet hoztak létre, amelyek között említhetjük a 4400 ha-on fekvő Központi Rezervátumot, a Horoaba-szorost, a Zanoaga-szorost vagy a Barbes szikláit, de a megfelelő őrség és szigorú törvények hiányában a vonatkozó előírásoknak szinte lehetetlen érvényt szerezni. A túlzott legeltetés és a nem kellőképpen felügyelt turizmus miatt, amely főleg a Prahova völgyi, illetve a Pestera menedékházhoz vezető kabinos felvonók üzembe helyezése után öltött tömeges méretet, a hegység természeti állapota sajnos egyre romlik, de még így is számtalan egyedülálló látványossággal vonzza az ide látogatót.
A Bucsecs növényvilágából a teljesség igénye nélkül megemlítenénk az apró kankalint (Primula minima), a gyopárnefelejtset (Eritrichium nanum), a havasi szekfűt (Dianthus gelidus). A nehezen megközelíthető helyeken találkozhatunk a szigorúan védett, sajnos kiveszőben lévő havasi gyopárral (Leontopodium alpinum), valamint a fekete- és a pirosló sötétkosborral. Az endemikus fajok közül kiemelhető a Kitaibel szekfű (Dianthus Kitaibeli), a Bánffy dercefű (Gypsophila petraea) és a Szent István mák (Papaver corona sancti-stephani).
Állatvilágában megtaláljuk a szarvast, őzet, vaddisznót, hiúzt, farkast, rókát és a szép számban előforduló medvét, valamint az őshonos zergét is. Ezen kívül több mint 800 lepkefajt és közel 50 madárfajt tartanak számon a szakértők, de találkozhatunk számos gyíkfajtával is, akárcsak viperával a napsütötte sziklákon. A patakokban őshonos a sebes pisztráng, a sulytásos küsz, a botos kölönte és a kövi csík.
Megközelítés szempontjából az Erdély felől érkező túrázó számára a legkézenfekvőbb megoldás a Prahova völgye helységeiből indulni, amelyek az E 60-as nemzetközi műúton vagy Brassó felől vonattal érhetőek el, de lehet használni a Brassó-Zernyest vasútvonalat vagy a DN.73-as műútat is.
A hegységben található több mint 30 menedékház vagy szálloda mondhatni minden igényt kielégít, úgy a szálláshelyek számát illetően (összesen több mint 1500 férőhely), mint a komfortigényt számítva. Itt jegyeznénk meg, hogy bár menedékházként szerepelnek, a Pestera és a Piatra Arsa inkább szállodának felelnek meg, ami nyilvánvalóan tükröződik az itt alkalmazott árakban is, míg a térképeken szereplő Malaiesti- és Diham menedékházak 1997- illetve 2003-ban leégtek. Az utóbbi években mindkettő ujjáépült.
|
