Az Erdélyi Kárpátokról

Románia 238.391 négyzetkilométeres területéből Erdélyre (románul Transilvania, Ardeal, németül Siebenbürgen) az ország nyugati határvidékével és a Bánsági tájjal együtt 99.800 négyzetkilométer esik (Románia területének 42,02 %-a).

Az országnak ez a része a 20°15' és 26°30' keleti hosszúság, valamint a 44°30' és 48°8' északi szélesség között fekszik, nyugat-keleti irányban 480 km, észak-déli irányban pedig 400 km átmérőjű. Legalacsonyabb pontja a Bánátban az Aranka-patak határmetszésénél van, 83 m magasan a tengerszint fölött, legmagasabb pedig a Fogarasi-havasokban a Moldoveanu csúcsa, 2544 m. Erdély domborzatilag a következő nagy tájegységekre tagolódik : a nyugati országhatár mentén húzódik végig a Tiszai-Alföld keleti szegélye, ezt követi az Erdélyi-szigethegység, amely a Tiszai-Alföldet elválasztja az Erdélyi medencétől. Az Erdélyi medencét keleten a Keleti-Kárpátok, délen pedig a Déli-Kárpátok hegyvonulata szegélyezi, az utóbbinak nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék.

A Tiszai-Alföld keskeny keleti szegélyét, amely Szatmártól az Al-Dunáig húzódik, a folyók hordalékai építették fel, majd a jégkorszak végén lösz fedte be. Szamos környéki és a Marostól délre eső részén nem ritka a futóhomokos terület.

Az Erdélyi-szigethegység (Muntii Apuseni), amely a Maros völgyétől a Máramarosi havasokig terjed, igen változatos felépítésű. Hegyei közül természeti szépség tekintetében leginkább figyelemre méltóak a nyugati részen található mészkőtakarós hegyek, a Bihar-hegység (Muntii Bihorului), a Béli-hegység (Muntii Codru Moma) és a Királyerdő (Padurea Craiului). Tőlük keletre a kristályos anyagú Gyulai-havasok (Muntii Gilaului) széles, fennsíkszerű hegytetői következnek, délkeletre pedig az Erdélyi-érchegység (Muntii Metaliferi) húzódik, északi végén a híres mészkőszurdokokkal. A Sebes-Köröstől északra a hegység a Szilágysági dombvidék sziget-hegyeiben folytatódik egészen a Nagybányai-medencét lezáró Gutinig (Muntii Gutîiului) és Ciblesig (Muntii Tiblesului).

A szigethegység túlsó oldalán kezdödő Erdélyi-medence a földtörténeti harmadkorban még tengerként kapcsolatban állt az Alföld egykori tengerével. Erre  vallanak a gazdag kősó-és földgáztelepei. A süllyedéses tájat a kéregmozgás és később az erózió dombsággá alakította. Több kisebb medencéje, pl. Fogarasi-medence (Depresiunea Fagarasului), Szebeni-medence (Depresiunea Sibiului), Székás-medence (Depresiunea Secasului) stb. és erdős, széles hátságai, pl. a Szamos-hátság (Dealurile Somesului) mellett két egymástól szemre is különböző nagyobb tájegységét különböztetjük meg. Egyik a csupasz, agyagos és éppen ezért suvadásos, tavas Mezőség, a másik pedig a folyók által felszabdalt, teraszos Küküllő menti dombvidék.
 
Az Erdélyi-medencét keleten és délen a Kárpátok hegyvonulata szegélyezi. A félköríves hegyvonulat két, egymástól világosan elütő szakaszra osztható, a Keleti- és Déli-Kárpátokra. A Keleti-Kárpátok (Carpatii Orientali) az ország északi határától a Predeali-hágóig húzódnak. A földtanilag fiatal hegyláncolatban szerkezeti szempontból négy vonulatot különböztetünk meg. Legkülső a homokkő vonulat, piramis alakú erdős hegyeivel, amely az Olt forrásvidékénél láncokra bomlik. Ide tartoznak a Csíki-havasok (Muntii Ciucului), Háromszéki-havasok (Muntii Bretcu), a Bodoki-hegység (Muntii Bodocului), a Baróti-hegység (Muntii Baraoltului), a Persányi-hegység (Muntii Persani), Csukás (Ciucas), Brassói-havasok (Muntii Brasovului) és a Bucsecs (Muntii Bucegi). A Kárpátok más vidékéhez hasonlóan, a homokkő vonulat belső oldalán gyönyörű mészkőszirtek sorakoznak: Hagymás (Muntii Hasmasului), Csalhó (Ceahlau), Oltárkő (Piatra Altarului), Gyilkos (Ghilcos), Egyeskő (Piatra Singuratica), stb.

A Keleti-Kárpátok vezérvonulata a legöregebb kristályos övezet, amely föleg kristályos palákból, gneiszból és gránitból áll. Itt találjuk a legmagasabb hegyeket. Északi végén a Máramarosi-havasokkal (Muntii Maramuresului) kezdődik, majd a Radnai-havasok (Muntii Rodnei) következnek a 2305 m magas Nagy Pietrosszal (Pietrosul Rodnei), a Borgói (Muntii Birgaului) és Besztercei-havasok (Muntii Bistritei) után a Gyergyói-havasokkal (Muntii Giurgeului) ér véget.  
A negyedik vonulat, a vulkanikus övezet, a Kárpátok lagfiatalabb része, legbelűl húzódik. A Kelemen-havasok (Muntii Calimani), a Görgényi-havasok (Muntii Gurghiului), a Hargita (Muntii Harghitei) vidékén még ma is gyakoriak az utóvulkanikus jelenségek, pl. Borszék, Hargitafürdő, Torja stb.

Az egyes vonulatok között tágas medencéket találunk, pl. a Gyergyói- (Depresiunea Gheorghenilor), Csíki- (Depresiunea Ciucului), Háromszéki- (Depresiunea Trei-Scaune) és Brassói-medencét (Depresiunea Brasovului).

A Keleti-Kárpátok folytatása a Déli-Kárpátoknak (Carpatii Meridionali) főleg kristályos palákból álló hegyvonulata, amely a Predeali-hágótól a Temes völgyéig tart. Legérdekesebb részei azok az alpesi jellegű hegyek, amelyek formáiban megőrizték a jégkorszak nyomait. Ide tartoznak a Fogarasi-havasok (Muntii Fagarasului), a Páreng (Muntii Parangului), a Retyezát (Muntii Retezatului). Mindenikben találunk gleccservölgyet, kárfülkéket, tengerszemeket, a hajdani eljegesedés emlékeként.
      
A Szebeni-havasok (Muntii Cibinului) és a vele egybe tartozó Kudzsiri-havasok (Muntii Sureanului) széles tükörfelületű magashegységei kevés eljegesedési nyomot mutatnak, széles havasi legelőikkel a már említett Gyulai-havasokra emlékeztetnek. A hatalmas tömegű magashegységek és a közepes magasságú, hajdani eljegesedésre nem valló hegyek között itt is találunk medencéket, pl. a tágas Hátszegi-medencét (Depresiunea Hategului) és a szénben gazdag Petrozsényi-medencét (Depresiunea Petrosanilor).

A Déli-Kárpátok nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék, föleg kristályos közetekből és másodkori üledékes mészkőtakaróból áll. Első tagja a vasércben gazdag Ruszka-havas (Poiana Ruscai), ezt követi a Szemenik (Muntii Semenicului), az Almás (Muntii Almajului) és az Orsovai-hegység (Muntii Cernei). A vonulat utolsó tagja a Domogled (Muntii Mehedintului). A Bánság közepén húzódik az alacsony szigethegyekkel érintkező Krassó-Szörényi-érchegység, amely az országnak nemcsak jelentös karsztterülete, hanem értékes bányavidéke is. Vasat, mangánt, krómot és szenet bányásznak e fennsíkszerű középhegységben.

A Bánsági-hegyvidék medencéi közül az Almás-medencét (Depresiunea Almajului) kell megemlítenünk.

Ami a terület vízrajzát illeti, folyói, a Tisza közvetítésével, illetve anélkül a Dunába ömlenek. Erdély legnagyobb folyója a Gyergyói-havasokban eredő Maros (Mures), amely keresztülvágva az Erdélyi-medencét, a Nyárád (Niraj), a Kis-Küküllő (Tirnava Mica), a Nagy-Küküllő (Tirnava Mare), a Szebes (Sebes), és az Aranyos (Aries) vizét vezeti a Tiszába.

Észak-Erdély vizeit a Radnai-havasokban eredő Szamos (Somes) gyüjti össze és a Krasznával egyesülve Magyarországon ömlik a Tiszába. Az Erdélyi-Szigethegység nyugati részének vizeit a Körösök, a Sebes-Körös (Crisul Repede), a Fekete-Körös (Crisul Negru) és a Fehér-Körös (Crisul Alb) szállítják a Tiszába, a Szilágyságból folyó Berettyó (Bercetaul) pedig a Sebes-Körösbe.

A Bánsági-hegyvidék vizei, a Béga (Bega), Temes (Timis), Berzava (Birzava), Néra (Nera), Cserna (Cerna) stb. közvetlenül a Dunába ömlenek, s ugyancsak a Duna fogadja magába, de már a Havasalföldön a Déli-Kárpátokon áttörö Zsilt és Oltot.

A tavak közül mindenekelött a Déli-Kárpátok hegyi tavait kell megemlítenünk, amelyeknek medencéit gleccserek hozták létre. Turisztikailag igen jelentős a vulkáni kráterben létrejött Szent-Anna-tó és a hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó. Több apró tavat találunk a Mezőségben is. Ezek, amennyiben nem mesterségesek, többnyire suvadásos eredetűek.