főoldal
magunkról
rólatok
kapcsolat

partner
szálláshelyek
hírek
olvasmány környezetünk
fotóalbumok
videók
térképek

hibajelentés

................................................................................................................................................

Ismét pusztul a Rétyi Nyír

Egyrészt, amint erről a Háromszék is hírt adott, az öreg nyírfákat tizedelik az erősebb szelek, viharok. A matuzsálemi korú fákról hatalmas koronaágakat szakít le a szél, vagy a laza, homokos talajból gyökerestül forgatja ki a fákat a Nemere és a „Német szél”. Ez természetes folyamat. Lévén védett terület, a kidöntött fák értékesítését a környezetvédelmi hivatal nem engedélyezi, ezek helyben korhadnak el, s ekképpen visszakerülnek a természet körforgásába.

A nagyobb baj az, hogy a védett terület kerítése az erdő felől tönkrement, anyagát ellopkodták. (Az országút felőli rész kidőlt részeit a 24. gyalogezredre emlékeztető szobor újraavatása idején Réty polgármesteri hivatala visszaállíttatta.) Nem lévén kerítés, a juh, a kecske és a számosállat is újra legel a Nyír területén, s különösen a kecskék lerágják a fiatal nyírfák ágait, és a fácskák törzsét is károsítják. Ily módon a természetes felújulás elmarad, a kidőlt öreg fák helyébe nem nőnek újak. Az előző évtizedekben a Nyír gyönyörű felújulása kizárólag annak köszönhető, hogy bekerítették, s a legeltetést kitiltották. Amennyiben a védett területet nem kerítik be minden oldalról, és a legeltetést nem tiltják ki, nagy távlatokban gondolkodva búcsút mondhatunk a Nyírnek. Főleg a kiritkult öreg nyíresnek.

Az elöregedéses, széldöntéses, legeltetéses pusztuláshoz társul egy harmadik folyamat is: agresszíven terjed az erdei- és a feketefenyő, és szemmel láthatóan szorítja ki a nyírest. Megfigyelhetjük — és ennek örülhetünk —, hogy a Nyír Réty felőli felújult részén spontán szaporulásnak indult a kocsányos tölgy. Ebből valamikor — a rétyi „özönfák” tanúsága szerint — hatalmas erdőségek voltak a térségben.

A Nyír degradálódásához vezettek a lecsapolások is, a víz természetes körforgásának megakadályozása és az építkezések.

Valamikor a Nyír a mostaninál sokkal nagyobb területen volt honos. Dr. Nagy Lajos Réty-monográfiájában részletesen leírja azt a folyamatot, s elemzi azokat az okokat, amelyek következtében a nyíres a mai területére zsugorodott. Néhai dr. Ko vács Sándor a mézgás éger térhódítását írta le kismonográfiájában, amelynek kiadását a 70-es évek elején biztosítani tudtuk. A fő pusztítást azonban elsősorban az ember okozza. Nem védi meg, legeltet stb.

A legfrissebb hír szerint a megyei környezetvédelmi hivatal lemondhat a természetvédelmi terület felügyeleti jogáról. Az ismert okok miatt sem anyagi, sem személyzeti feltételeket nem tudott biztosítani a Nyír védelmére. Ugyancsak friss hírek szerint a környezetvédelmi minisztérium jóváhagyása után a megyei tanács gondozásába kerülhetne a Nyír, mely egy látogatóközpont építését és működtetését tervezi. A gond az, hogy az idő szalad, és ha azonnal nem intézkednek a Nyír védelmében, csak a homok marad, amíg azt is el nem hordja a környezetpusztító ember és a szél.

Sylvester Lajos, Háromszék 

Székelyek Európa csúcsán, az Elbruszon

Sükös József – szabadidejében hegymászást is űző – csíkszeredai ügyvéddel, a Mount McKinley című, humoros történetekben gazdag hegymászó-útikönyv szerzőjével készítettünk interjút, aki nyolcadmagával jutott el Európa legmagasabb csúcsára, az 5642 méter magas Elbruszra július folyamán.

– Miért esett a választás erre a csúcsra?
– Minden hegymászó álma, hogy meghódítsa a Big Sevent, vagyis a hét kontinens legmagasabb csúcsait. Én már voltam 2003-ban Dél-Amerikában, az Aconcaguán, 2004-ben a Mount McKinley-t másztam meg, 2007-ben pedig Afrika tetejére, a Kilimandzsáróra is eljutottam. Most pedig Európa hivatalos legmagasabb csúcsa következett, az Oroszország és Grúzia határán, a Kaukázus-hegységben található 5642 méter magas Elbrusz-csúcs.

– Kik vettek részt ezen az expedíción? Mivel utaztak a helyszínre?
– Kilenctagú csapatként mentünk, voltak itt csíkszeredaiak, udvarhelyiek és tusnádfürdőről is. Az expedíciónak nem volt vezetője, demokratikusan is jól működött minden. Költségvetési szempontból vonattal indultunk neki, a Bákó–Kijev–Mineralnye Vodi útvonalon. Ez úgy kezdődött, hogy Bákóban nem tudtak erről a vonatról semmit, ezért az állomásfőnökhöz irányítottak minket, aki azt mondta, hogy késik a vonat. Mikor befutott, megkezdődött a hidegre való edzés a légkondival felszerelt fülkében, majd megmutatták nekünk, hogy sokkal rosszabb a helyzet azokban a fülkékben, ahol nincs légkondicionálás. Időközben kiderült, hogy eltérítették a vonatot a Moldovai Köztársaság felé az árvizek miatt, emiatt Moldáviába 5 órás késéssel érkeztünk, míg Kijevbe percnyi pontossággal futottunk be az állomásra. Itt este 12-ig a különböző helyi sörfajták összehasonlítására került sor, majd egy másik vonatra szálltunk fel, ez újabb 28 órás vonatozást jelentett harmadosztályon, 56 személlyel, egy légterű fekhelyeken. Az alsó fekhelyeken 35 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodott általában, míg a felsőkön 40-42 fok volt, ezt az oroszok nagyon fegyelmezetten tűrik, nekünk már egy kicsivel nehezebb volt. 

– Volt-e probléma az orosz hatósággal, a helyiekkel?
– Az orosz hatósággal először az utaskísérőn keresztül kerültünk kapcsolatba, akiről korábbi információk alapján tudtuk, hogy körülbelül 1,50 m magas, negyven és a halál közötti sonkalábú nőnemű személy, de a vonaton ő az élet és a halál ura. Fegyvertárában benne van a WC hosszú időre való lezárása és a milícia sűrű emlegetése. Mikor éjnek évadján végre megérkeztünk a célállomásra, a lábam még nem érte el a peront, de a nagy tányérsapkás rendőr ott volt, és documenti felkiáltással üdvözölt, ami nem azt jelentette, hogy Isten hozott, hanem azt, hogy a papírokat sürgősen mutassuk be. Az igazoltatás után ugyanez a rendőr közölte, hogyha bármilyen problémánk lenne az autóbusz vagy a szállítás megoldásában, akkor nyugodtan keressük meg őt, ezt Sárig Csaba úgy fordította le, hogy valószínűleg azt akarta mondani, biztos lesz problémánk a szállítást illetően. Rövid kóválygás után kaptunk egy igen-igen sötét alakot, akinek első ajánlata fejenként 20 dollár volt, hogy annyiért visz el a Baksan-völgybe, Azau faluba, amit szívós alkudozás után 4500 rubelért (kb. 450 lej) sikerült leküzdeni. Egy Gaz márkájú, igen lelakott állapotban levő kisbusszal tettük meg ezt a körülbelül 280 kilométeres utat vadul száguldva, fittyet hányva a piros lámpákra és az integető rendőrökre. Azau faluba érve elszállásoltak a Seherezádé nevű szállóba, ahol igen érdekes építészeti megoldások voltak, olyanok például, hogy az erkélyre csak kötélbiztosítással volt ildomos kimenni, nehogy leszakadjon. Itt feltöltöttük az élelmiszerkészleteket, és 21-én egy telekabinnal (libegővel) elkezdtük a felvonulást a hegyre. 

– A hegyen volt-e valamilyen hátráltató körülmény, ütköztek-e nehézségekbe?
– Már a köztes állomásnál olyan zuhogó eső fogadott, hogy az átszállóállomás belterében nehezen találtunk egy száraz helyet a hátizsákoknak. Itt is bemenekültünk a kocsmába, ahol kártyázással és az étlap végigevésével töltöttük az időt, mert sör nem volt. Az eső miatt mindenki eléggé szomorú hangulatba került. Utána egy újabb kabinnal felértünk 3470 méterre, ahol a tusnádi csapat sátrat húzott, a bátrabbak egy egyszemélyes székes felvonóval folytatták tovább útjukat. Sárig Attilával úgy ítéltük, hogy földi pályafutásunkat nem akarjuk itt befejezni a székről leesve, ezért gyalog mentünk fel 3800 méterre a Barrel’s Hut (Hordók) nevű helyig, ahol hordószerű fém menedékek vannak felállítva. Itt különböző építőanyag- és szeméthalmok között lehet sátrazni. Két helyen sátraztunk le. Akklimatizálódás céljából eltöltöttünk két napot, utána pedig viszonylag könnyű terepen felmentünk 4157 méterre, a Priyut 11 menedéknél állítva fel az alaptábort. 

– Innen hány nap alatt történt a csúcsra törés?
– Itt három napig várakoztunk, mert rossz idő volt, és az otthonról és a völgyből kapott időjárás-jelentések szerint a jó idő mindig egy nappal később érkezett. Ez a háromnapos várakozás eléggé próbára tette a csapat tűrőképességét, itt született meg a következő mondás Sárig Csaba szájából: „Nagy kár, hogy az ember nem hatszögű, mert a négy oldalunkat már igen-igen megnyomtuk a sátorban fekvéssel.” Végül 26-án, hétfőn azt ígérték, hogy reggel tízig jó időre számíthatunk, így éjszaka két órakor elhagytuk az alaptábort és elkezdtük a csúcstámadást. Eléggé demoralizáló volt az, hogy voltak olyan hegymászók, akik a sípályákról ismert ratrack nevű járművel vitették fel magukat a 4690 méter magasan levő Pasztuhov-sziklákig, és csak onnan kezdték a mászást. A Pasztuhov-szikláktól egy hosszú harántozás kezdődött az Elbrusz-nyereg felé, ahol elég kellemetlen szél és hideg volt. Körülbelül napfelkelte felé értük el az Elbrusz-nyerget, ami hozzávetőleg 5300 méteres magasságon van. Itt elég kellemetlen volt meglátni, hogy még mindig egy nagy hegyoldalon kell emelkedve átharántozni, és ennek a tetején kiderült, hogy még ez sem a csúcs, hanem onnan is tovább kell, már nagyon könnyű terepen haladni a csúcsig. Ki-ki erőnlététől függően 9.30 és 10.06 között érkezett meg a csúcsra. A csúcsélményt nagyban zavarta, hogy jó nagy tömeg volt, és éppen valamilyen mohamedán vallásos szertartás zajlott, mivel sűrűn hangzottak el Allah Akbar felkiáltások, és elég sötét pillantásokkal méregettek minket, „gyaurokat”, hogy miért akarunk mindenképp csúcsfotót készíteni, és nem hagyjuk őket, hogy vallásukat nyugodtan gyakorolják. Végül mindenki sikeresen lefotózta magát, nem lett belőle nyílt vallási konfliktus, és megkezdtük az eléggé kimerítő leereszkedést az időközben naptól felhígult, tocsogóssá vált hóban. 

– Milyen érzés volt meghódítani Európa legmagasabb pontját? 
– Minden csúcsra jó érzés feljutni, de a tapasztalatom az, hogy lassan a híres csúcsok normál útvonalai túlzsúfoltakká válnak. Lehet, inkább az ismeretlenebb, névtelenebb csúcsok felé kellene kacsingatni. 

– Történt-e valamilyen érdekes esemény mászás közben?
– Amikor én 5100 méteren alig vánszorogtam, és már számoltam a lépéseket, szembejön Betti, pontosabban rohan, mint a gőzmozdony – akiről tudni kell, hogy nem volt még 2900 méternél magasabban –, hogy zsibbad a karja és hányingere van, azt kérdezve, menjen-e tovább. Mire én azt válaszoltam, hogy aki így tud futni, az menjen. 

– Mi követte a leérkezést?
– A lejutás után Azauban ünnepeltük meg a csúcsmászást, a helyi specialitás elfogyasztásával, a Saslikkal (sült bárányhús) és Baltika sörökkel. Innen elmentünk a helyiek útmutatásai alapján a Pyatigorsk nevű fürdőhelyre, ahol strandolni akartunk, de többórás keresés után derült ki, hogy az oroszok számára a fürdőhely nem medencét jelent, hanem kádas fürdőket, úgyhogy itt ismét maradt csak a sörözés a kánikula leküzdésére, mivel ebben a periódusban az Oroszországban mért valamikori legnagyobb hőmérsékletek voltak mindenhol. Tamás Attila, Hargita Népe, honline.ro

Kicserélik az egyeskői menedékházat

A régi egyeskői menedékház mintájára új menedékházat készítettek Csíkszentdomokoson. Az elemeire bontott épületet a közeljövőben a helyszínre szállítják, addig még az omladozó régi várja a turistákat. Beomlott mennyezett, roskadozó ágyak, összetört ajtók – ez a látvány fogadja mindazokat, akik mostanság, túraidény kezdetén kilátogatnak az egyeskői menedékházhoz. Az épületet 1932. augusztus 14-én adta át rendeltetésének az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszeredai csoportja. A menedékházat azóta több ízben bővítették, két szobában nagyjából harminc turistát tudott befogadni. Tulajdonosai az évek során változtak, az EKE után ONT, OJT, és szövetkezeti tulajdon is volt. A menedékház környéke a csíkszentdomokosi közbirtokosság tulajdona, ezért döntött úgy a kilencvenes évek vége felé a csíkszentdomokosi polgármesteri hivatal, hogy megvásárolja a menedékházat. Az épület állapota az évek során folyamatosan romlott, az időjárás, és az arrajárók kénye-kedvének kitéve. Legutóbb például beszakadt az egyik szoba mennyezete.

A felújítást régóta tervezi a tulajdonos polgármesteri hivatal, de most már az új menedékház valóban el is készült – tudtam meg Ferencz Alajostól, Csíkszentdomokos polgármesterétől. A régi mintájára egy helybéli cég készített új épületet, melynek egyes elemei a szállításra várnak. "Mivel a menedékház a Nagyhagymás–Békás-szoros Nemzeti Park területén található, és közelében tilos a fakitermelés, azért választottuk ezt a megoldást – mondta a polgármester. – Várjuk, hogy javuljon az idő, száradjanak fel az utak, és akkor a Szép patak mentén szállítjuk ki az elemeket, traktorral, buldózerekkel, szekerekkel. A hegyimentők és az EKE tagok is segítséget ígértek. Várják az új házat" – magyarázta Ferencz Alajos. A régi mintájára elkészített új menedékház anyagi és dologi költsége, a szállításon kívül mintegy 58 ezer lej. Az épület várhatóan egy hónapon belül megérkezik az Egyeskő lábához. 2010 június 2

Amputálták Erőss Zsolt lábát

A Tátrában történt lavinabalesetről

Új köntösbe öltözik az egyeskői menedékház

Igazi örömhír a túrázók számára, hogy jövőre teljes körű felújítási munkálatokat végeznek Székelyföld egyik legismertebb hegyvidéki látványosságát jelentő, fontos turisztikai csomópontot képező Egyeskői menedékházon. A kivitelezésre aláíródott a szerződés alapján az elemek gyártását már el is kezdte az ezzel megbízott cég.

Amint azt Ferencz Alajos csíkszentdomokosi polgármester elmondta, az épület alakján és méretein nem változtatnak. Az ingatlan minden egyes elemét viszont ki akarják cserélni, ezek legyártása máris elkezdődött a kivitelező telephelyén. Mint kiderült, azért választották ezt a megoldást, mert a menedékháznál nem lehet ilyen jellegű tevékenységet folytatni. Részben azért, mert nem áll rendelkezésre megfelelő faanyag, illetve természetvédelmi területről lévén szó, külön engedélyre volna szükség a kitermelésre. Így az elképzelések szerint a már elkészült faelemeket tavasszal szállítanák ki a menedékházhoz, ekkor kezdődne el a tulajdonképpeni felújítás. A beruházás értéke mintegy 58.000 lej, melyhez még hozzájön a hozzáadott értékadó (ÁFA) összege. (www.szekelyhon.ro)

A Zeroo lenullázva

Ismeretlen tettesek rongálták meg a szeptemberben kijelölt “Zeroo” nevet viselő kerékpárutat jelző táblákat. Mint ismeretes, a kerékpárút a Mobilitás hetében,  2009. szeptember 18-án került kijelölésre a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Hegyimentő Szolgálat és a Sepsiszentgyörgyi Europe Direct Információs Központ szervezésében.

A terepkerékpárút ötlete 2007-ből származik, megnevezése arra utal, hogy Kovászna megyében – és talán az országban is – ez az első ilyen jellegű kezdeményezés. Célja mozgásra buzdítani a környék lakóit, ugyanakkor biztonságossá, szervezetté tenni a kikapcsolódást szolgáló hegyi kerékpározást. A kerékpárút a Sugásfürdő fele vezető út melletti „Honvéd kút”-tól indul, a sárga pont jelzést követve vezet fel a Baróti hegység gerincére, ahol a kék sáv jelzést követi a Vadas tetőig. Eddig az út hossza 14,9 km. Innen a kerékpáros tetszés szerint beereszkedhet Sepsikőröspatakra vagy Középajtára (7,5, illetve 11 km). 

Az út kijelölése 3 nap munkába telt és önkéntesek végezték. A három nap alatt 13 útjelző táblát és 2 kezdőpontot jelölő táblát helyeztek ki. A munka menete egyszerűnek tűnhet és a számok sem nagyok, de ha elképzeljük, hogy ezt a terepet autóval kevésbé, vagy nem is lehet megközelíteni, rögtön megnő az értéke. Egy tábla 70 cm mély beton alapba van helyezve. A betonba fém csap van beleöntve, ehhez csavarral rögzül a síléc, melynek felső végére kerültek a műanyag alapra nyomtatott irányítótáblák. Az építőanyag (szárazbeton, víz, vasak, oszlopok) kihordása után kezdődött az építkezés. Egy-egy gödör kiásása 30-60 percig tartott a talajtól függően és ezt követte a szerelés (fúrás, csavarozás). A munka tehát nem volt egyszerű. 

Ezt az erőfeszítést semmisítették meg rövid időre a megvalósítás után. Egy héttel a megnyitót követően kezdtek szállingózni a hírek az összetört táblákról. Nem megélhetési lopásról beszélünk. Egyszerű rosszindulatú rongálásról, amit egy felbőszült angol focidrukker csapat sem tud jobban végrehajtani. A múlt hét egyenlege: 13-ból 6 tábla áll, 7-et pusztítottak el. A táblák egy részét összetörve találtuk, oszlopait kicsavarva. Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület és a Hegyimentőszolgálat munkatársai megerősítették, hogy hamarosan kicserélik a megrongált táblákat.  

Fürdőkeresőben a Hargitán

A Hargitán több összetett helységnévben előfordul a fürdő szó, de aki készpénznek veszi a dolgot, hamar ráébred, bakot lőtt. A magyarországi hévízfürdőkben megmártózott turista bukik talán a legnagyobbat, mert esetében még a gyógyfürdő pontosítás is félrevezető. 

A Hargitán, miként majd az egész Székelyföldön, legfeljebb csak egy letűnt fürdővilág nyomait lehet ma felleltározni, holmi romok és gyalázatos állapotban leledző hajdani létesítmények tekinthetők meg, melyek akár víziszonyt is ébreszthetnek, kimondottan visszataszítóak. Nemegyszer pedig már csak régészeti eszközökkel feltárható nyomokra bukkanhatunk.

A kiruccanó háromszéki némileg edzettebb lévén — a lehanyatlott, romba dőlt Málnásfürdő, vagy a még gyalázatosabb sorsra jutott Előpatak látványa hozzászoktathatta a hajdan volt dicsőség bizonyítékaihoz — nem esik rögtön kétségbe az első kudarctól, az ún. fürdők állapota sem döbbenti meg azonnal, de amit egy egész napos autós kutatás eredményez, az mégis szóvá teendő kudarc. Nem a még használható vagy valamelyest karban tartott, deszkával bélelt borvizes medencék jéghideg vize tántorít el, hiszen másra nem is számítottunk, s némely helyeken a valamikori melegítőkazánok is megvannak még — megoldást tehát talált a székely a szívbénulást okozó első kontaktus kivédésére —, hanem a tény, hogy a fürdőélet sok helyen már csak a névelemzés eszközével bizonyítható.

Most pedig következzék pár szűkszavú leírás.

Szelterszfürdő

Jóformán meg sem található, nemcsak a térképen, de a tájban sem, s aki mégis rábukkan a feléje vivő irányra, ezerszer megbánja, ha rátér az arra kanyargó útra. A teremtés alighanem legkétségbeejtőbb gübbenői teszik úgyszólván járhatatlanná, a valamikori kőfejtései miatt — a természetvédelminek kikiáltott területen a több helyen olvasható tilalom ellenére ma is bányásszák és csomagolják a terméskövet — még gondozhatták, de mivel kavicsozását már évtizede abbahagyhatták, használni viszont ma is használják, a legmélyebb gödrökön kell átkecmeregnie a járműnek, s ha sikerül kijutnia belőlük, azok tarajló szélén fog fennakadni. A jókora mélyedéseket és a köveket lépésben kerülgető autósok arra ébrednek, akaratlanul akadályversenyre sikerült benevezniük. Hogy ezek után hogyan volt mersze egyeseknek jó négy-öt kilométerre a főúttól még panziót, kempinget vagy üdülőházat építeni — és szép sor villa is látható a patak mentén és a hegy alatt —, az vagy a székelység irracionális optimizmusával, vagy az üzletemberei meggondolatlanságával magyarázható, esetleg az évszázadok óta tenyésző, de máig nehezen indokolható, mégis kipusztíthatatlan reménnyel, hogy itt valaha járható út is lesz. Aki végül a kocsiból kiszállva, a hév napon még egy olyan három kilométert baktatva és a sűrű port nyelve mégis beljebb merészkedik, az végül egy fogadó udvarán megpillanthat egy kisebb betonmedencét, amit azonban csak patakvízzel tudnak feltölteni. Befoglalt, látogatott borvízforrás is van a közelben, az iszapos fürdő még egy jó kétszáz méterrel arrább egy magántelken fekszik, az viszont Nádszéki-fürdő névre hallgat, két kis deszkás ülőmedence, reumás és érrendszeri megbetegedésekre, ízületi gyulladásra ajánlott. Iszaposnak nevezik, mert vize koromfekete. A létesítmény magántulajdonban, öltözőkkel és egyebekkel ellátva, akár múzeumi belépti díjat is szedhetnének, a 19. századi komfortfokozatot ugyanis kiválóan, hibátlanul szemlélteti. A benne ülő székely is a régi, jegelt humorérzéke a hatvannál fiatalosabb kinézetű új látogatót azzal fogadja: a gyógyvíz potencianövelő, neki tehát okvetlen javallott lehet, vetkőzzék ’sze le minél előbb!

A főútra végül kivergődő ember némi vigaszra lelhet a Szentegyháza Gyöngye

nevű, szemközt fekvő valódi fürdőhelyen, ahol azonban 25 fokos ásványvizet neveznek termálvíznek a kezelők, különben joggal, mert itt az is magasabb hőfokúnak tekinthető. A víz pár évtizede egy próbafúrás nyomán tört fel, a valamikori vlahicai kohászati üzem kezdte kiépíteni. Ma kánikulai nyári napon, kinti 30 Celsius-fokos hőség mellett egészen kellemes. Állítólag télen is használják, a medencét valamilyen könnyű, „kóborszerű" fedéllel borítva be. Az egyetlen, nevét valóban megérdemlő fürdőhely különben húsz kilométeres körzetben.

A nem messze fekvő Homoródfürdő

régi része azonban csak ivókútjaival tündököl, azokból nagy hirtelen hetet is összeszámol az alkalmi beszélgetőpartner. A valamikori szép villákból álló üdülőhelynek, a ráépülő ifjúsági- és pionírtábornak, a kádfürdőknek már bottal üthetni nyomát, a még álló épületek kifosztva, betört ablakokkal árválkodnak a rozsdás vaskerítések mögött. A felfeszített ajtókon, aki bemerészkedik, behordott szemétnél, szennynél egyebet nem talál, az áttört falak is fémtárgyakat kereső tolvajok ténykedéséről árulkodnak. Egy újonnan felhúzott panzióban van némi élet, fiatalok adogatnak az elhanyagolt röplabdapályán, valaki idehozott a Regátból egy osztálynyi gyereket. (A település út menti új része persze luxusvendéglőivel, lovas tanyájával, kiváló minőségű és komfortos faházaival már más tál tészta, egy kivételes versenyképesség bizonyítéka.)

A pusztulás legleverőbb képei Kirulyfürdőn

fogadnak. A keresés pedig ennél a letérőnél tűnik a legígéretesebbnek, viszonylag jó karban lévő, nemrég kavicsozott, elegyengetett erdei út vezet ide a sötét fenyőerdőn át, mely a Libán közbirtokosság tulajdonában van, miként a táblák mindenfelé hirdetik. A várakozást csak felfokozza az út menti bővizű patak, mely rozsdás színű, hatalmas kövekkel telt mederben pezsgő borvízzel folyik tova, egyedülálló látvány magában a vulkanikus eredetű, erősen vastartalmú ásványvizek hazájában is.

A jó tíz kilométeres útnak azonban csattanós fiaskó a vége: a valamikor szászok építette favázas, üvegezett verandás villák is ebek harmincadjára jutottak, amiket a második világháború után építettek hozzá — kezelőbázis, kantinok, emeletes üdülővillák —, kifosztva állnak, sőt, nap mint nap egyre siralmasabb állapotba süllyednek, a teljesen őrizetlen telepet afféle ingyen ajtó- és ablakkeret-lerakatnak használhatják az idejáró fosztogatók, egyetlen forrás vize iható. Pár éve még megmenthető lett volna egy része, Barabás Olga írta három éve a Hargita Népében: „Valamikor pezsgett vakációkban az élet, tanulmányi táborokat szerveztek, pedagógusok látogatták a helyet. 1993 és 1997 között Kirulyfürdőn rendezték a Bolyai Nyári Akadémiát a tanítóknak, akkor még lettek volna más vendégeskedő csoportok is. Akkoriban még Békéscsabáról, Jászberényből, Egerből is jöttek pedagógusok. Az előadásokat a klubteremben tartották, hiszen adódik ilyesmire is lehetőség, ahogyan étterem és fürdőmedence is van. Hat éven keresztül ez a rendezvény tartotta életben Kirulyfürdőt. (…) A fürdőben szemét és bűz. Évek óta nem volt meszelve, és egyáltalán szellőztetve sem nagyon, az áporodott, egészségtelen levegő önmagáért beszél. Lakói is vannak a helynek, körülbelül tíz család. Állattenyésztéssel, juhászattal foglalkoznak némelyek, más részük már nyugdíjas. Nem tudni, mi lesz a sorsa Kirulyfürdőnek — mondja Sorbán Sándor gondnok —, kipusztul csakhamar. A környék, a keskeny, kanyargós út, a hatalmas fenyők közt a magányos villák, egy-két kutya és kút inkább hasonlít egy régi, kopott képeslapra, mintsem egy valamikor virágzó táborra."

A pár itt lakó szerint különben kísértettelep képét nyújtó helység az áldatlan pernek esett áldozatul, melyet az egyház és az állam folytat jó évtizede. Az egyház visszakapta az őt megillető területet, a rajta álló épületek tulajdonjogának tisztázását azonban képtelen elérni a törvényszékeken, közben a vita tárgya szemlátomást elenyészik, és teljesen hasznavehetetlenné züllik, maholnap felújíthatatlanná lesz, elveszíti minden használati és kereskedelmi értékét. Jellemző a hasonló peres eljárások értelmes és célszerű voltára!

Nem szolgál túl sok vigasszal, bár jobb kedvre hangol a Hargitafürdőre

tett röpke kirándulás, bár a Csíkszereda közelében található, nemrég még bányásztelepülésként számon tartott városkában — a kaolinbánya rég leállt, épületei különféle kétes ügyletek illusztrációjaként üres csarnokokkal, kivert ablakokkal ijesztgetik a beutazót a városka kapujában — minden lehangoló jel ellenére, van némi élet, nagy szállodaszerű üdülők, úgy tűnik, ki tudják használni a fenyvesek közé vágyók ábrándjait. Beljebb, a völgyekben szétindázó utcákban számos szép, régi és vadonatúj hétvégi ház, villa, mi több, egy új templom tanúskodik amellett, hogy a településnek van jövője, a régi, állami kezelésű kemping mellé is újat épített egy vállalkozó. A fürdőéletnek a mofetta mellett persze itt is csak a források jelzik némi nyomát, egyik-másik mellé egyszemélyes ülőmedencét béleltek ki deszkával, itt meglátszik a gondoskodás, másutt lábáztató zubogóban tör fel az erősebb áramú, gyógyhatású borvíz. A kimúlt bányásztelepülés a jelek szerint Csíkszereda bolygóüdülőhelyeként, a téli sportok központjaként, síparadicsomként is alighanem visszatérhet, visszatért eredeti turisztikai küldetéséhez.

Summa summarum: a Hargita-tető bejárt helységei kiáltanak A borvíz útja címen beharangozott program előirányzatai után, s a munkát, miként Szentegyháza Gyöngye mint viszonylagos sikertörténet bizonyítja, alighanem mélyfúrásokkal és főleg az utak feljavításával kellene kezdeni. A vállalkozókat, az ivó- és fürdőkúrára építő gyógylétesítmények alapítóit azok maguktól idecsalogatják majd — a kezelésre szoruló vagy kiránduló közönséggel, idegenforgalommal együtt.

Hargitafürdő. Csíkszeredához tartozó, hegyvidéki jellegű, helyi érdekű fürdő- és üdülőhely, a csíkiak kedvenc síparadicsoma. A síelésre alkalmas hó általában négy hónapot tart. Télen a középhószint meghaladja a 60 cm-t. A település tengerszint feletti magassága 1300—1400 m. Hargitafürdőt kaolinkitermelése tette ismertté, meg a már régebbről használt borvízforrásai és mofettája. Mindezek a Csicsói Hargita sűrű fenyveseinek szívében találhatók. Hargitafürdő mofettái, gőzlői és a peremvidéken igen gyakori vasas-magnéziumos, erősen szénsavas ásványvízforrások feltörése erőteljes vulkáni utóműködésről tanúskodnak. Délre a Borhegyese (1379 m) magasodik a Fejszó-patak völgyfőjében (ugyanitt borvízforrás van). Hogy elérjük, Udvarhelyszék területét elhagyva, Csíkszereda felé haladva a 13A országútról a tolvajos-hágói emlékmű (kereszt) mellett, a régi útkaparóház előtt balra kell letérni. A 7 km-es, meredeken kapaszkodó bekötőút (a 138A megyei út) 1942-ben épült, majd egy részét az 1980-as években lebetonozták. Csíkszeredától 22, Székelyudvarhelytől 46, Madéfalvától 18 km-re található. 

Kirulyfürdő. A település forrásai már 1591 körül ismertek voltak, de rendszeres használatuk csak 1770-től kezdődött. A székelyek, majd a szászok által kiépített fürdőhelyet 1948—1989 között diáküdültetésre használták. Nagyméretű borvizes strandmedencéje ma is működik. Egyetlen forrása a Fő-forrás. A telepre vezető út mellett, a Tolvajos-patak hídjának bal oldalán a jóízű Festő-borvíz található, míg feljebb, Hargitaliget borvizes mocsarában a Kamilla-forrás még épségben megvan, de ugyanitt a régi strandmedence már tönkrement. A gyönyörű, vadregényes környezetben fekvő telep napjainkban teljesen elhagyatottan árválkodik, fürdőzőnek, turistának nyoma sincs.

B. Kovács András, Háromszék 

Hegyimentők bevetése az Egyeskőnél

Szombaton 17 óra körül egy 62 éves magyarországi turista szenvedett lábtörést az Egyeskő menedékház közelében, ezért a csíkszeredai hegyimentők segítségére volt szükség, akik a hargitafürdői hegyi csendőrségi alakulat több tagjával indultak a helyszínre. 

A nehéz és hosszú akció utolsó szakaszát egy balánbányai ATV-tulajdonos is segítette, aki járművével a meredekebb szakaszokon a speciális hordágy kötélbiztosításában segített. A mentőcsapat 20.30 órakor adta át a mentőszolgálat munkatársainak a sérültet, aki a jelek szerik lábszárcsont-törést szenvedett. A hegyimentők jelezték lapunknak, hogy a szállítási folyamat 1 óra 20 percet tartott, miközben a csapat szervezése és eljutása az áldozathoz kb 2 órát. Ehhez hasonló mentéseknél felére tudnák csökkenteni az akció időtartamát, ha megfelelő motorizált eszközzel tudnák a csapatot felszerelni- közölték a mentésben résztvevők.

Kovács Attila - Csíki Hírlap

Életmentő lehet a menedékházi túranapló

Többórás keresés után találtak rá a hegyimentők a Retyezát-hegységben eltűntnek nyilvánított 50 éves férfire és 14 éves fiára. A két turista Nucşoara-ról indult el túrázni a Pietrele menedékház felé és terveik szerint ugyanide készültek visszatérni.

Meg is beszélték ezt egy ismerősükkel arra kérve utóbbit, hogy várja őket a nucşoara-i menháznál. Mivel azonban a két hegymászó a megegyezett időpont után több órával sem került elő, az őket váró ismerős értesítette a hegyimentőket.

– Átfogó nyomozásba kezdtünk a Retyezát hegységben, de a két turistát csak másnap találtuk meg a Buta menedékház közelében. Mindketten épségben ereszkedtek le a hegyről. Mint utólag kiderült, csupán túrázás közben döntötték el, hogy útirányt változtatnak és erről már nem értesítették az ismerősüket – számolt be Nicolae Răducu, a hegyvidéki rendőrség szóvivője.

A Hunyad megyei hegységekben évente 450-500 alkalommal riasztják a hegyimentőket – állítja Ovidiu Bodean, megyei hegyimentő parancsnok. Idénre még nem készült statisztika, de tavaly 440 esetben kellett közbelépnünk. Az eseteknek körülbelül egyharmadában eltűnt turistákat kerestünk – mondja Bodean. Nyáron a legtöbb gond a Retyezát, a Páreng és a Surján hegységben adódik. Télen viszont a síközpontokra koncentrálódik a hegyimentők figyelme, hiszen ezek környékén történnek a balesetek, illetve innen kószál el a bajba keveredő turisták jó része is.

Bodean szerint nagyon hasznos volna, ha a hegymászók kihasználnák a menedékházaknál üzemeletetett „útinaplót”, azaz túrázás előtt beírnák ebbe nevüket, adataikat, a tervezett útvonalat és ennek időtartamát, illetve rokonaik elérhetőségét. Ezek ismeretében sokkal hatékonyabban folyhatna a hegyimentés – állítja Bodean. Mint mondta, sok nyugat-európai országban a turistáknak kötelező bejegyezniük az említett adatokat a szálláshelyi útinaplókba. Nálunk azonban jóformán senki nem veszi komolyan ezt a lehetőséget, ami végül is saját biztonságát szolgálná.

Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com 

Bajban a Medve-barlang

Sztalagmitokat és sztalaktitokat letörő és eltulajdonító barlangőrök, a falakat felelőtlenül összefogdosó turisták és a látogatható részeket már rég nem tisztító adminisztrátorok veszélyeztetik Románia és egyben egész Kelet-Európa leghíresebb és leglátogatottabb cseppkőbarlangját. Erre a megállapításra jutott az Erdélyi-szigethegységben, Kiskoh település mellett fekvő Medve-barlang felfedezője, Traian Curta. A Medve-barlang felfedezőjeként is számon tartott Traian Curta nyugalmazott bányász, aki 1975-ben elsőnek ereszkedett a robbanás által feltárt űrbe, hozzá nem értéssel, hanyagsággal és szándékos rongálási szándékkal vádolja a barlang jelenlegi ügykezelőit, a Transilvania Tour cég alkalmazottait.

Curta attól tart, hogy amenynyiben nem vigyáznak kellőképpen az egyedülálló kincsre, az könnyen a közeli Bükk-barlang sorsára juthat, melyet nem sokkal a Medve-barlang előtt fedeztek fel, majd beavatatlan kezek szinte teljesen lepusztították.

Robbantómesterből barlangőr

Traian Curta nyugalmazott bányász a kijáratnál húzza meg magát. Turistaidényben hétfő kivételével naponta itt van, emléktárgyas kínálata némileg eltér a parkoló környékén megtelepedett bóvliárusokétól. A 68 éves férfitól nem csak a barlangot meg annak felfedezési körülményeit bemutató képeslapokat, többnyelvű DVD-ket lehet vásárolni. Ha az ideje engedi, és a látogatók igénylik, rövid szpeológiai és földrajzleckét is tart.
„Szívesen válaszolok a turisták kérdéseire, mert azok nem sokat tudnak meg a barlang idegenvezetőitől. Olyanokra bízták ezt a munkát, akik nemhogy idegenvezetőnek, de talán még juhászoknak sem lennének jók itt, a hegyekben” – háborog. Curtát egyéb is zavarja: miután évtizedekkel ezelőtt sokáig ő maga őrködött a barlang épségén, ma, amikor a nagyváradi Micula testvérek egyik cégére bízták a barlang ügykezelését, egyre több rongálást tapasztal. Elismeri, a látogatók sem fegyelmezettek, egyikük-másikuk a tiltás ellenére is megfogdossa a falakat, de amikor naponta akár húsz csoport is végigsétál a járatokon, szinte lehetetlen kiszűrni azokat, akik kíváncsiságukkal kárt tesznek a természetben.
„Ennél sokkal nagyobb gondot és kárt okoznak azok, akik a barlang felügyeletére hivatottak – mondja a nyugalmazott bányász, majd mesélni kezd. – Ez a barlang már nem úgy néz ki, mint hajdanán. Valamikor havonta kétszer mosták, tisztították. Ma már senki nem foglalkozik ilyesmivel. Szemetes, helyenként hínáros, mohás. Egyre több sztalagmit és sztalaktit hiányzik. Azokat nem a látogatók törik le. Nemrég arra figyeltem fel, hogy néhány letört darab félre volt téve. Valaki készült kivinni a barlangból, csak várta a megfelelő alkalmat. Szóltam, ahhoz, hogy kiderüljön: valakiknek beleköptem a levesébe, elrontottam az üzletüket.” Traian Curta úgy érzi, napi jelenléte egyre kellemetlenebb az itt dolgozók számára.
Az idős férfi egyébként nem tartja magát felfedezőnek, csupán egy szerencsés bányásznak, aki ott volt, amikor robbantottak, és megnyílt a hegy oldala. Ő volt az első, aki lebátorkodott a mélybe, és lámpája segítségével megcsodálhatta az előtte feltáruló, elveszettnek hitt világot. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért szinte saját gyermekeként kezeli a barlangot. Észrevételeivel, megjegyzéseivel vagy olykori akadékoskodásával egyesek számára már régóta kényelmetlenné vált. Egyszer-kétszer már megpróbálták rávenni, hogy ne foglalkozzék többé a barlang dolgaival, de a nyugalmazott bányász nem hagyja magát.
Most is tartja magát ahhoz az ígéretéhez, amit a 70-es évek derekán az akkori Bihar megyei elsőtitkárnak tett, aki gratulált a felfedezéshez, és megbízta a barlang őrzésével. Attól a naptól Curtának már nem kellett többé a márványbányában dolgoznia, mindössze egy feladata volt, amiért fizetést kapott: óvni, védeni a Medve-barlangot. Mint mondja, a véletlen felfedezésért soha senki nem részesítette valamiféle anyagi juttatásban, az akkoriban oly divatos prémium is elmaradt. Megszorították a kezét, és köszönetet mondtak.
„Nekem ennyi is elég volt, hisz boldog voltam. Miután a barlangra felszerelték a vasajtókat, a párttitkár ideadta a kulcsot, és a lelkemre kötötte, hogy az én tudtom és beleegyezésem nélkül semmi nem történhet itt. És hosszú éveken keresztül nem is történt semmi baj!” – büszkélkedik, miközben visszaemlékezéseit már több, autogramért igyekvő gyerek is hallgatja.    

Cáfolt vádak

Amikor a Traian Curta által felhozott vádakkal szembesítjük, a Transilvania Tour barlangadminisztrátora, Marius Miheş határozottan tagad mindent. Azt állítja, hogy csak olyanok vádolják őket, akiknek érdekük lenne lecseréltetni a jelenlegi ügykezelőket. „Azon gondolkodunk, hogy pereljük be őket. Ha meg az újság sem tárgyilagos, önökkel szemben is taktikát váltunk” – tör ki indulatosan Miheş, aki ezt követően visszautasít mindenféle kommunikációt lapunk munkatársával.

Elégedettek is, meg nem is

Az öreg bányász által jelzett rendellenességekről a környezetvédők is tudnak, ám bizonyítékok híján tehetetlenek. A környezetvédelmi őrség vezetője, Gheorghe Raţiu azt állítja, a tavaly néhány csehországi barlangfosztogató nyomában volt, de a tettesek végül kicsúsztak a keze közül.
A nagyváradi Dezső József viszont nem osztja Traian Curta aggodalmait. A középkorú férfi, aki 1970 óta kutatja az Erdélyi Érchegység barlangjait, egyenesen azt állítja, hogy a kiskohi természeti csoda „ismét elérte az 1975-ös szintjét”. „A barlang nem lehet ugyanolyan szép, érintetlen, mint amikor Curta megtalálta. De amióta a Micula testvérek vállalkozása átvette az ügykezelését, sok minden jóra fordult” – hangoztatja a váradi természetbarát. Ugyanezt vallják a kiskohi önkormányzat vezetői is. Cornel Todea alpolgármester úgy véli, hogy amíg a volt megyei turisztikai vállalathoz, majd rövid ideig a községházához tartozott, nem volt ennyire karbantartva.
„A Transilvania Tour sokat fektetett ebbe a barlangba – erősíti meg kollégája szavait a település polgármestere, Saveta Oşvat. – Az önkormányzat is bérbe vette volna, de mi labdába sem rúghattunk. Viszont az az igazság, hogy ügyesen adminisztrálják.” Felvetésünkre, miszerint a barlangot számos csonkítás érte, Saveta Oşvat elismerően bólogat. „Hallottam, ezt beszéli az egész környék. De bizonyítani nem tudjuk” – vonja meg a vállát. Az elöljáró akkor is lehangolódik, amikor a barlang környékét hozzuk szóba. Beismeri: polgármesterként is, helyi lakóként is szégyelli magát azért a zsibvásárért, ami a parkolótól a barlang bejáratáig tart. „Tudom: egy tágas és civilizált parkolót kellene kialakítanunk, és fel kellene számolnunk azt a bazárt. Idő és pénz kérdése” – mondja. 

A barlang szenved

Eközben azonban a kolozsvári székhelyű Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet egyik munkatársának álláspontjából az derül ki, hogy a helyzet jóval súlyosabb, mint ahogy az amatőr barlangász meg az önkormányzati vezetők felvázolták. Rajka Géza szerint a Transilvania Tourt kizárólag csak üzleti szempontból érdekli a barlang sorsa.
„Az átalakításokat egy komoly tanulmány elkészítésének kellett volna megelőznie. Korlátozni kellene a turisták számát, és az előírt húsz személy helyett nem szabadna egyszerre negyvenet is beengedni. Nem kellene szinte egész nap égetni a reflektorokat, mert a villamos energia melegíti a légteret és növeli a páratartalmat. Nem mondom, az üzletemberek végzik a dolgukat, de eközben a barlang szenved” – állítja a Román Tudományos Akadémia keretében működő intézet munkatársa.
Rajka szerint az is sokat elárul a barlang gondozásáról, hogy nem egy esetben, közmunka keretében, a kolozsvári egyetemisták gyűjtötték össze a barlang patakjaiba bedobált pénzérméket, és szintén ők tisztították le az algákat a falakról. A szakember nem tartja kizárhatónak Traian Curta állításait, annál is inkább, mivel arra is volt már példa, hogy a túravezetők, egy kis figyelmesség ellenében, a barlang idegenek előtt bezárt természetvédelmi rezervátumába is elkalauzolták a látogatókat.
Aggasztónak tartja a helyzetet Mihai Togor, a Bihar Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője is, aki már a bűnügyi feljelentés lehetőségét is meglobogtatta a barlang jelenlegi adminisztrátorai előtt. Véleménye szerint nem sok hiányzik ahhoz, hogy a hatóságok elrendeljék a Medve-barlang bezárását. A letört cseppköveket illetően, a barlangkutató búvár elmondta, hogy az intézetük térképének segítségével le lehetne ellenőrizni a rongálódások eredményeit.

Az idegen hozzon idegenvezetőt

Ahhoz képest, hogy idegenforgalmi berkekben az ország leggondozottabb és legjobban kiépített barlangjaként tartják számon, a Medve-barlang jegypénztár melletti előtere, a maga ridegségével a 70–80-as évekre emlékeztet. A nyilvános illemhelyeken ugyan történt némi változás, kicserélték a falon a csempét, a vécékagylókon viszont, ami fent befolyik, alul kicsordogál. A mosdóban nincs szappan, azaz mégiscsak akad folyékony formában, mindössze rá kell bukkanni arra az European Drinks-es félliteres pillepalackra, amibe eredetileg a hegy túlsó oldalán, a Micula fivérek egy másik cége üdítőt töltött.
A körülmények a parkolóban vagy az autóktól a barlanghoz vezető úton sem bizonyulnak sokkal jobb turistacsalogatóknak. A déltájt érkező gépkocsivezetők már csak a zöldövezetben találnak parkolóhelyet, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem kell leperkálniuk érte annyit, amennyiben az őrrel sikerül kiegyezniük. A parkolótól a barlang bejáratáig kirakodóvásárt idéző árusok sorjáznak.
Körülöttük csupa szemét, de szemlátomást egyiküket sem zavarja a látvány. Így is vidáman tudják kínálni a még meleg házi süteményeiket, a környéken szedett áfonyából meg málnából készített szörpöt, pálinkát vagy éppenséggel a szalonnát. Ha a látogató esetleg valami jellegzetes emléktárgy felől érdeklődik, akkor gyümölcsöt vagy angyalkát ábrázoló giccsel kínálnak. Olyanról, aminek esetleg köze is lenne a Medve-barlanghoz, nem hallottak. Pult alól, száz lejért előkerül viszont egy tíz centiméter körüli cseppkő. Az árból alkudni is lehet, de ahhoz már nagy tételben kell vásárolni. Az elárusítónő ötöt is adna négynek az áráért, amikor meg látja, hogy sokalljuk a négyszáz lejt, utánunk szól, mondván, hogy még engedhet az összegből.
A barlangban az igénytelen öltözetben megjelenő idegenvezetőnk, végig zsebre dugott kézzel és gépies monotonsággal sorolja a legfontosabb adatokat. Amikor a végén rákérdezünk, hogy a kedvünkért össze tudná-e foglalni mindezt angolul vagy németül, esetleg magyarul, Ioan Jula nemlegesen int. „Öten vagyunk, de mind románok. Lehet szó arról, hogy más nyelven kapják a tájékoztatást, de akkor önöknek kell hozniuk idegenvezetőt” – világít rá a megoldásra.  
Ha a körülmények nem is, de a jegy ára mégiscsak tartja a lépést az uniós trenddel. Mindenkitől szigorúan elkérik a 10 lejt, függetlenül attól, hogy esetleg még óvodás vagy kisnyugdíjas, netán testi fogyatékkal élő személy. Annak, aki fotózni vagy filmezni is akar odabent, 15, illetve 25 lejt kell lepengetnie. Szucher Ervin – kronika.ro

Évezredek véletlenül felfedett titka

A több évezredes barlangot mindössze 34 évvel ezelőtt, 1975. szeptember 17-én fedezték fel. A helyi márványbányánál elvégzett rutinrobbantás nyomán egy üreg keletkezett a sziklatalapzatban. A ma 69. évét taposó Traian Curta robbantómester volt az első, aki lemerészkedett a mélybe. Az egyedülálló látvány feltárását a vaskohsziklási Speodava barlangászklub tagjai, Nicolae Brijan vezetésével végezték.
A Medve-barlang kiépítése és villanyhálózatának kialakítása öt évet vett igénybe: 1980 nyarán adták át a nagyközönség számára. A létesítmény télen-nyáron nyitva tart, így az év minden szakában és bármilyen korosztály számára látogatható.
A turisták egy 843 méteres szakaszt tekinthetnek meg; a barlang aktív, mintegy fél kilométeres alsó része csak a tudományos kutatást végző barlangászok számára hozzáférhető.
A létesítmény egy furcsa, medvét formázó cseppkőalakzatról kapta a nevét. Ugyanakkor ebben a hegyüregben találták meg a mintegy húszezer évvel ezelőtt élt Ursus Spelaeus barlangi medve egyik példányának teljes épségben megmaradt csontvázát, ami világszinten rendkívüli ritkaságnak számít.
A több tucat csontvázból a kutatók arra következtetnek, hogy a vadállatok lakhelyéül szolgáló barlang bejárata beszakadt, és a bennrekedt állatok éhen pusztultak. A Medve-barlang a képződmények sokaságával vívta ki a szakemberek és egyszerű látogatók csodálatát.
A turisták által látogatható felső részt járdákkal, kapaszkodókkal építették ki. A mintegy háromnegyed órás sétán három egymásba nyíló járaton kalauzolják végig az érdeklődőt: a Medvék folyosója a felhalmozódott medvecsontokról kapta a nevét, az Emil Racoviţă-járat a romániai barlangkutatás atyjának nevét viseli, míg a Gyertyás-járat a gyertyaszerűen kiemelkedő sztalagmitokkal ejti ámulatba a látogatót.
A kijárati szakasz jelképesen a Vének Tanácsa nevet viseli. Az évszázadok során a barlangoknak és a bennük lakó lényeknek sokszor tulajdonítottak mágikus erőt. Hogy ez nincs másképpen a harmadik évezred kezdetén sem, elárulják a mindenfelé szétszórt aprópénzek, melyeket a látogatók szerencsehozó szándékkal hajítgatnak szét.
A barlang keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között látogatható. A legfrissebb adatok szerint évente mintegy 200 ezer turista fordul meg az Érchegység gyomrában.

.............................................................................................................................................................

Hegy, hegymászó és jó idő kell

A megfagyás veszélye miatt, pár száz méterrel a világ hatodik legmagasabb csúcsa előtt Tulit Zsombor kénytelen volt visszafordulni. A sepsiszentgyörgyi Tulit és Ruszuly Éva, mint arról korábban beszámoltunk, a Székelyek a magasban expedíciósorozat részeként próbálta megmászni a 8201 méter magas tibeti Cho Oyu-csúcsot.

Hétfőn, a sikertelen csúcstámadás után telefonon sikerült beszélnünk Tulittal, aki arról számolt be, hogy mindketten jól vannak, de a csúcsot nem sikerült meghódítaniuk. Várhatóan ma érkeznek vissza az alaptáborba, és onnan indulnak hazafelé.
Telefonos tudósításakor Tulit emlékeztetett, hogy rendkívüli megvalósítás, hogy erdélyi nő ilyen magasságba mászott fel, hiszen Ruszuly 7600 métert ért el, oxigénpalack nélkül; a csúcshódítással azomban már nem próbálkozott meg. Társa viszont két amerikai és egy spanyol alpinistával nekivágott a türkiz istennőnek nevezett oromnak, ám idővel mászótársai visszafordultak.

Tulit egyed ül próbált továbbmenni, de pár száz méter megtétele után a megfagyás veszélye fenyegette, ezért ő is visszafordult. „A hegymászáshoz hegy, hegymászó és jó időjárás szükséges” – mondta, s szerinte ezúttal az időjárás nem kedvezett ennek az expedíciónak. Tulit és Ruszuly hétfő reggel 11-kor hatalmas hóviharban elhagyták a hármas tábort, és derékig érő hóban ereszkedett vissza a kettes táborba.
Ott viszont nem találták meg a sátrukat, így hálózsákaikkal egy idegen sátorban húzódtak meg, és 7600 méteren, a halálzónában aludtak. Terveik szerint visszafele az egyes- és az előretolt alaptáborig összegyűjtik a csomagjaikat. Az előretolt alaptáborban már „luxus körülmények” várják őket, – ez vizet és kólát jelent –, és oda érkeznek a jakkok, amelyek leszállítják a csomagokat.

„Elképesztő, hogy milyen kicsi az ember, és a természeti erők milyen hatalmasak fölötte” – jelentette ki Ruszuly, aki hozzátette, megrázó élmény volt látni a fáradságtól tehetetlen hegymászókat.
„Energiáim határán vagyok, nem tudok eleget enni és inni ahhoz, hogy közlekedni tudjak a tábor területén” – mondta, de tudomása szerint a hegy alsó részein nincs hóvihar, és megígérte, hogy próbálnak észnél lenni, hogy probléma nélkül le tudjanak ereszkedni az alaptáborig. Tulit pedig kifejtette: bár nagyon elfáradtak, teljesítették elsődleges céljukat, és egészségesen fejezzik be az expedíciót.

A két szentgyörgyi részvétét fejezte ki a Himaláján elhunyt Dr. Szabó Levente családjának. Tulit tavaly épp a hegy áldozatául esett Szabóval mászott az argentínai Aconcaguán. http://umsz.manna.ro

.............................................................................................................................................................

Kormánypénz a hegyvidékre

28,3 millió lejjel támogatja a kormány a Hunyad megyei turizmus fejlesztését.
A pénz jelentős részét a Párengen kialakítandó síparadicsom emészti majd fel, de jut belőle a retyezáti menedékhelyek felújítására a Bucura tó környékén, illetve a Peleaga alatt valamint három új hegyi menhely kiépítésére a Paltina nyeregben, Baleia és Stâna de Râu környékén.

A minisztériumi támogatásból 32 turista ösvényt is felújítunk, illetve 18 hidat és 4 kilátót teszünk rendbe – közölte a Hunyad megyei hegyimentő-szolgálat vezetője, Ovidiu Bodean. www.nyugatijelen.com /www.erdely.ma 

.............................................................................................................................................................

Menedékházak menedéke

A sokarcú Egyeskő havas sziklaszirtjei igazi természeti kincset jelentenek a turisták számára. Bár megközelítése télen nem gyerekjáték, mégis sok látogatónak örvend.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) háromszéki osztálya február közepén ötvenes létszámú csoporttal látogatott el a sziklához, nemrégiben a gyergyószentmiklósiak szerveztek oda túrasízést. Bár a természeti élmény lenyűgöző, a turistaszállást igencsak elmarasztalják a kirándulók. „A menedékház állapota évente csak romlik. Ha nem történik ott nagyon gyorsan fejlesztés, akkor teljesen romba dől a ház” – véli Gáspár László Zsolt EKE-tag.

Az egyeskői menedékház ugyanakkor több verseny kiinduló-, illetve célpontja. A hatvan kilométeres túra után a versenyzőknek annyi esélyük sincs, hogy megmelegedjenek, esetleg egy csésze forró teát kapjanak.
„Meleg? Áh, honnan az? Csepeg be az eső a házba, sokkal jobb sátorban aludni, mint bent, az úgynevezett menedékházban. Amint odaérkeztünk ötórás gyaloglás után, bőrig ázva, éppen csak átöltözni tudtunk, de nem maradtunk tovább, mert nagyon hideg volt bent”, mondja Csáki Emese, aki már négy alkalommal vett részt a versenyen.
„Minden évszakban nagyon sokan látogatják, mivel viszonylag egyszerű oda felmenni, és nagyon látványos, közkedvelt hely. Ám a menedékház teljességgel használhatatlan, ami a hegyimentők dolgát is megnehezíti”, nyilatkozta Bertoti Zsolt csíkszeredai hegyimentő.

Pénzforrások, nehézségekkel

A Hargita megyei Nagyhagymás–Egyeskő–Öcsém-hegyvonulat egyetlen magasabban lévő menedékháza az egyeskői szálló. A létesítményt 1932. augusztus 14-én adta át az EKE Csíkszeredai Csoportja, és jelenleg ez az ország legrosszabb állapotban lévő turistaháza.

A szó szoros értelmében vett „menedékről” van szó: villany és fürdési lehetőség nincs, a tető lyukas és beázik, a fűtésre szánt vaskályhák nem biztonságosak. Egyöntetű vélemény, hogy a menedékház leromlott állapota a hanyagságnak köszönhető. Sem a tulajdonos, sem a gondnok nem tekintette szívügyének a helyet, és ha időközben kisebb felújítások lettek volna, akkor most nem így nézne ki, vélik a kirándulók. A csíkszentdomokosi önkormányzathoz tartozó menedékház helyére hamarosan egy újat építenek, nyilatkozta lapunknak Ferencz Alajos polgármester. „Tavasszal kimegyünk a helyszínre a nemzeti park embereivel közösen, és megnézzük, mit tehetünk. Ezt felújítani már nem lehet, teljesen újat kell építeni. Vannak pályázatok, ám ezeket igen nehéz megnyerni, úgyhogy összefogásra lesz szükség. El kell döntenünk, hogy most kiadunk több százmilliót tervekre, vagy helyi költségvetésből, összefogással nekifogunk és megtesszük, ami tőlünk telik”, mondta a polgármester.

Bonyodalmas juttatások

A Regionális Operatív Program keretében továbbra is jelentős támogatásokra van lehetőség a turisztikai háttérágazatok létesítése, bővítése, felújítása, fejlesztése, a természeti értékek hasznosítása és a turisztikai szolgáltatások minőségének javítása érdekében – nyilatkozta Simion Creţu, a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója.
„Nem vagyunk olyan gazdagok, főként most, a világválságban, hogy lemondjunk vissza nem térítendő támogatásokról” – véli az igazgató. Egy-egy ilyen pályázat azonban rendkívül bonyolult, tájrendezési, környezetvédelmi tanulmányok, tervek készítése, tanácsadás, környezeti állapotfelmérések, értékelések, környezeti hatásvizsgálatok, hatástanulmányok készítése szükséges hozzá.

„Nagyon sok esetben már a tulajdonviszonyok tisztázásánál elbukik a dolog. Az egyeskői menedékház esetében ez tisztázott, egyéb nehézségek vannak. Mivel községről van szó, másfélmillió euró a minimális összeg, amire pályázhatna, és ezt nem könnyű nekik lefödni, emellett meg önrész is szükséges” – mondta Farkas Éva, a gyergyószentmiklósi Gaia Consulting vezetője.

A szakember szerint, bár nagyon sok természeti kincs szorulna a pályázatokra, az igénylő egyesületek, önkormányzatok kedvét elveszi az a rengeteg utánajárás, ami egy ilyen komoly uniós pályázattal jár. Barabás Cs. Márti

.............................................................................................................................................................

Menedék a menedékházaknak? 
„Zöld riport” a hegyi turizmusról, a Kelemen Nemzeti Parkból

A hegyi turizmus alapvető problémáit – a beomlott tető, felszedett padlójú menedékházak kritikus helyzetét, a Kelemen Nemzeti Park területén a parkőrség hiányát, a biztonságos hegyi túrázáshoz szükséges körülményekkel kapcsolatos egyéb hiányosságokat térképezzük fel mai „zöld riportunkban”.

Hatalmas hátizsákokkal, sátrakkal, hálózsákkal és háromnapi élelemmel felmálházott kis csapat araszol fel a Kelemen-havasokba. A tizenhárom éves kolozsvári gyerekek osztályfőnöke az év végi kirándulást a Keleti-Kárpátok egyik leglátványosabb és leggyakrabban látogatott helyére, a Jézer-tóhoz szervezte.

„Ez a hely bár gyönyörű, nagy hibája, hogy nincsenek kialakítva megfelelően a körülményei. Ha vigyázni akarunk a természetre, akkor sem tudjuk megtenni, mert nincs kialakított vécé, még csak egy gödör sincs ásva erre a célra”– mutat rá a hegyi turizmus egyik legalapvetőbb problémájára Tatár Attila túravezető.

Kritikus a helyzet, mert bár tábla hirdeti, hogy nem szabad tüzet rakni, mégis tele van tűzhelyekkel a sátorozásra kijelölt hely. „Amíg mi ott voltunk, egy ellenőr sem járt erre”, mondja a gyergyószentmiklósi Tatár Attila, az Outdoor Adventure programszervező cég tulajdonosa.

Őrség, gyerekcipőben

A parkőrség hiánya bizonyos esetekben nagyon szembetűnő következményekkel jár – erre panaszkodott Gábor, aki barátaival az Ilva-patak völgyében sétálva a Kelemen Nemzeti Park területén találkozott egy ATV-vel furikázó emberrel. A „havert” vitte fel horgászni, a nemzeti park pisztrángjait ritkítani.

„Ha az egyik legkönnyebben ellenőrizhető völgyben ilyen lazán lehet áthágni a szabályokat, rá sem merek gondolni, hogy mi lehet máshol”, fogalmazza meg K. Gabi. „Létezik parkőrség a Kelemen Nemzeti Parkban, ám csupán két főből áll, és közlekedési eszközük sincs, amellyel elkaphatják az ATV-seket”, adja meg a választ Kovács Róbert, Maros megyei hegyimentő. A parkőrség hiánya nem csupán a Kelemenben, de az ország nemzeti parkjainak zömében is észlelhető.

Mentális változás

„Nem az a megoldás, hogy kirovunk a motorosokra, ATV-sekre egy jó nagy büntetést, mert úgyis annyi pénzük van, hogy kifizetik. Azzal kellene kezdeni, hogy elkezdjük az embereket nevelni” véli Bertoti Zsolt csíkszeredai hegyimentő.
A hegyi vezetőként is tevékenykedő szakember a körülmények megteremtésében látja a megoldást, hogy „a turistáknak érje meg vigyázni a környezetre. A hegyi vezető tapasztalatai szerint az egész romániai turizmus egy mentális változást igényel.
Erre a Retyezát és a Nyugati Szigethegység a legjobb példa. Előbbiben kialakított sátorhelyek vannak, nyugati színvonalat elérő menedékházak, a hegyek aljában kialakított szeméttárolókkal. A Nyugati Szigethegység Természetvédelmi Park pedig jó intézkedésekkel, alaposan átgondolt menedzsmenti tervekkel, igényeknek megfelelő lehetőségekkel csábítja a barlangok és zsombolyok világába a turistákat.

Menedékházak

A romániai hegyi turizmus újjáélesztése után a népszerűsítés lenne a cél, ez viszont csakis az ajánlatok és szolgáltatások javításával érhető el, állítja Bogya Zoltán, a Magashegyi Menedékházak Egyesületének elnöke.
Az egyesület 2008 márciusában kapott jogi személyiséget, azóta a Radnai-havasokban lévő Puzdra-völgyi menedékházak újjáépítésén dolgoznak. „Mindent egybevetve legnagyobb gondja, hogy nincs egy egységes koncepció arról vonatkozóan, hogy hogyan is kellene kinézniük a menedékházaknak, mit kellene biztosítaniuk és mit nem. Nincs koncepció arra, hogyan illeszkedjen a környezetbe, hogyan oldjon meg olyan alapvető problémákat, mint a szemétmenedzsment, vízmenedzsment, stb” – fogalmazza meg Bogya.

A Keleti Kárpátok látványosságai iránt érdeklődők is igencsak rossz helyzetben vannak. A Hagymás hegységben található Egyeskő menedékház az igazi negatív példa: beomlott tető, felszedett padló fogadja a látogatót. Nincs tisztálkodási lehetőség, nincs kialakított vécé.

„A követendő példának az Alpokat tartom. A Tátrában is megvalósult egy koncepció, amely jól működik. Széles körű összefogás kell ahhoz, hogy nálunk is igazodjon minden ebben a szférában működő egység, egy közösen kialakított koncepcióhoz”, mondja az elnök.

Természetesen ehhez elengedhetetlenül szükséges a kormánytámogatás, ám deklarációkon túl nem sok konkrétum történik, mondja Bogya. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter azonban felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdasági minisztérium vidékfejlesztési programja támogatási lehetőséget nyújt most már a hegyi turizmus számára is.

Hegyi turizmus nyugati mintára

Nem csupán a szállás és étkezés tekintetében vannak elvárásaik a külföldi turistáknak, de hegyi vezetők szempontjából is. Romániában ennek a szakmának még nincs kultúrája, ami egyrészt a szegénységgel magyarázható.
„Nálunk még gyerekcipőben jár ez a szakma, ám vannak próbálkozások, ami dicséretes. Eddig nem volt sem igény, sem kínálat. Most már egyre több külföldi jön, aki megszokta, hogy náluk van ilyen lehetőség, és ezt igénybe is veszik, hiszen a vezetők helyismeretére bátran lehet támaszkodni, ami jelentősen megnöveli a biztonságos túrázás esélyeit”– nyilatkozta Bertoti Zsolt, aki a hazai Hegyi Vezetők Országos Egyesülete által szervezett tanfolyamon szerzett hegyi vezetői képesítést. Barabás Márti

.............................................................................................................................................................

Felégették a kolozsvári szénafüveket - 2009.04.01

Felégetve találták a keleti egyhajúvirág védelmére kijelölt gyepet a Zöld Erdély Egyesület természetvédelmi őrei. A ritka és veszélyeztetett növény éppen most, márciusban nyílik, a terület felégetése így súlyos károkat okozott a virágzó állománynak. A Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területet kezelő Zöld Erdély Egyesület értesítette a kolozsvári Környezetvédelmi Őrséget, az apahidai Polgármesteri Hivatalt és feljelentést tett a Rendőrségen. A védett területek felégetése akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő törvénysértés. 

A Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területeket 2006 óta a Zöld Erdély Egyesület kezeli. A 99,2 hektáros védett terület három parcellábóll áll, melyből az Apahida községhez tartozó, 2,2 ha-os Királypataki mocsárrétet a keleti egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor) miatt nyilvánították védetté. A keleti egyhajúvirágot 1845-ben Brassai Sámuel fedezte fel a kolozsvári Szénafüveken. A posztglaciális sztyeppmaradványként számontartott növényritkaságot Romániában mindeddig csupán Kolozs megye néhány pontján, illetve a moldovai Vaslui mellett találták meg. A Szénafüveken tenyésző legértékesebb hazai egyhajúvirág-állomány védelme érdekében 1932-ben természetvédelmi területet hoztak létre. 2007-től a terület az Európai Unió Natura 2000 nevű ökológiai hálozatának a része. A lilás színű, kikericshez hasonló virág hat lepellevele különálló, bibeszálai majdnem teljes hosszukban összenőttek, csak a végükön látható a hármas elágazás (innen az „egyhajú” elnevezés). Magról szaporodik, a virág magjait hangyák terjesztik. 2007 márciusában a Zöld Erdély Egyesület felmérte a hagymás virág állományát, összesen 1055 tövet számlált. Idén csak a tavalyi populáció felét sikerült megtalálni az időjárási viszonyok miatt késve virágzó állományból. 

A Zöld Erdély Egyesület önkéntesei a kutatás céljából meglátogatott természetvédelmi terület elszenesedett gyepében számos, frissen kinyílt és megégett egyhajúvirágot találtak, amelyek idén már nem fognak magot hozni. A védett parcella mintegy egyötöde leégett. A feltehetően szombaton elkövetett kihágás a közelben lévő zsenge virághajtásokat is károsította.

A súlyos törvénysértést a Zöld Erdély Egyesület jelentette a Kolozsvári Környezetvédelmi Őrségnek és az Apahidai Polgármesteri Hivatalnak, a hasonló esetek megakadályozása érdekében a hatóságok sürgős közbelépését kérve. Ugyanakkor ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen.

A száraz vegetáció égetését a törvény szigorúan szabályozza. Ez az országszerte elterjedt gyújtogatásos módszer egyrészt nemcsak a száraz növényzetet pusztítja, hanem a növények magvait és az állatokat (főleg rovarokat) is, felborítja a terület egészséges ökológiai egyensúlyát, másrészt pedig a talaj természetes megújulásához szükséges szerves anyagokat füstöli el, súlyos levegőszennyezést okozva, harmadrészt számos erdőtűz és tűzvész okozója.

Ezúton is felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy különösképpen óvakodjanak a természetvédelmi területeken történő száraz vegetáció felégetésétől mert a 195 számú, 2005-ben érvénybe lépett, környezetvédelmi jogszabály alapján a törvénysértőkre 30.000–60.000 lej értékű pénzbírságot vagy 3 hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetést róhatnak! www.erdely.ma

.............................................................................................................................................................

Síparadicsom a Párengen - 2009.03.28

Közel százhúszan neveztek be a leendő párengi síparadicsom névkereső pályázatára – közölte tegnap Tiberiu Iacob Ridzi, petrozsényi polgármester.

A zsilvölgyi város önkormányzata ugyanis 1000 lejes pályadíjat írt ki azok számára, akik frappáns elnevezést javasolnak a 68 millió euróból kiépítendő párengi üdülőnek. Ridzi szerint az ország minden csücskéből érkező javaslatok közül az „Alpina Petroşani” elnevezés tűnt a legmegfelelőbbnek. Ezt egy gyulafehérvári személy küldte be, akinek hamarosan ki is utaljuk az 1000 lejes nyereményét – közölte tegnap a polgármester. Mint mondta, fontos volt a névadás, hiszen a jelentős turisztikai fejlesztéshez pályázati úton készülnek pénzt szerezni a kormánytól, illetve az uniós alapokból. És jó, ha már a pályázás során beépül a köztudatba az új üdülőtelep neve – véli Ridzi, aki szerint a kivitelezhetőségi tanulmány, sőt az építési terv is már szinte készen áll. – Bízom benne, hogy már júliusban kiírhatjuk a versenytárgyalást a munkálatok egy részére – fogalmazott a polgármester.

A tervek szerint első lépésként a Petrozsény központjából induló tele-gondolát építenék meg, ezzel párhuzamos történne a Párengre vezető autóút felújítása is. Fenn, az 1600 méter magasan fekvő üdülőtelepen pedig további sípályák kiépítését tervezik, felvonókkal és hóágyúkkal, illetve az egész üdülőtelep közművesítését, hogy megfelelő szolgáltatásokat biztosíthassanak a leendő turistáknak. Jelenleg a párengi menedékházak kapacitása nem haladja meg az ötezer főt. A fejlesztés utáni időkre azonban évi 350 ezer turistára számítunk, hiszen ez lesz Románia legmodernebb téli üdülőközpontja – nyilatkozta Ridzi. www.nyugatijelen.com 

.............................................................................................................................................................

Folytatódik a Hargita-hegység projekt

A Hargita-hegység egészét, mint turisztikai fejlesztési egységet felölelő projekt keretében tanácskozott Borboly Csaba, megyei tanácselnök a Madarasi-hargitai szálloda és sípálya üzemeltetőkkel.

A projekt ötlete már korábban felmerült és egy előzetes tárgyalás után a főbb célpontokat a térség kiterjedésének meghatározása és a tulajdonviszonyok rendezése jelentették. Csak ezután lehetséges infrastrukturális beruházásokat eszközölni.
A tanácskozáson szó esett a villanyhálózat bővítéséről, ugyanis a Hargita Megye Tanácsa által elfogadott sürgősségi listán nem szerepel például a Madarasi Hargita, mint fejlesztési célpont.
A területtulajdonosok és sípálya-működtetők által megemlített nehézségek között szerepelt a tulajdonjog rendezetlensége, de ugyanakkor fejlesztési ötletek is napvilágot láttak. Többek között szó esett egy felvonó építése a Madarasi Hargitára Szentegyháza felől és az ugyanabból az irányból haladó út hátralevő 7 kilométeres szakaszának karbantartása, járható köves útként 2,5-3 milliárd régi lejt igényelne.

Javaslatként elhangzott, amelyet az érintett községgel kell megbeszélni az elkövetkezőkben, hogy Zetelaka, Kápolnásfalu, Csíkmadaras együttesen létrehozhatnának egy közösségfejlesztési egyesülést (Asociație de Dezvoltare Intercomunitară) a közös pályázás érdekében. Így könnyebben tudnak pályázni a Vidékfejlesztési Európai Mezőgazdasági Alap (Fondul European Agricol pentru Dezvoltare Rurală) keretében villany-, víz-, úthálózat kiépítésére, valamint újabb sípályák létrehozására is.

A közeljövőben Hargita Megye Tanácsa elkészítteti a Hargita-hegység projekt tervezetét és elő fogja terjeszteni a turisztikai minisztérium részére.

Borboly Csaba elmondta, hogy több olyan jelzést is kapott, amely alapján a megyei tanács részéről közbe kívánnak lépni, a Madarasi Hargita területrendezési tervének kidolgozásába, másként itt is, első sorban a kaotikus építkezések sora, másodsorban a védett természet károsítása kezdődhet el, ezt pedig meg kell előzni és erre az érintett polgármesterek felelős hozzáállására is szükség van. nagyvarad.ro

.............................................................................................................................................................

Szakemberek mérték fel a Gyilkos-tó állapotát

Az Erdélyi Kárpát Egyesület országos elnöke Dezső László kezdeményezésére elkezdták a Gyilkos-tó felmérését. Bár az adatok még feldolgozás alatt vannak, az már elmondható, hogy a tavat borító jégréteg vastagsága 44 centiméter, a tó kerülete több mint 3,6 kilométer, területe közel 12 hektár. Egyes állítások szerint a Gyilkos-tó 1837-es létrejötte óta felére zsugorodott. Ritkán készült róla felmérés. Legutóbb 2002-ben. 

Hétfőn a technika vívmányait is igénybe vevő csapat végzett újabb méréseket a tavon. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatának néhány hallgatója, Magyari Sáska Zsolt statisztikatanárral, két hegyimentő és az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöke, Dezső László átfogó, feldolgozásra váró adathalmazt gyűjtött össze. Ami a számadatokból máris megállapítható, a tavat fedő jégréteg vastagsága helyenként eléri a 44 centimétert, a tó kerülete valamivel több mint 3,6 kilométer, területe közel 12 hektár. Kézi GPS-ekkel végezték a méréseket. Az adatgyűjtést statisztikai adatfeldolgozás követi.

Néhány ponton mélységi mérésekre is sor került, mint ahogy a tóból kiálló csutakok egy részét is „beazonosították”. A terv szerint nyáron pontosabban igyekeznek majd számba venni csutakokat. A méréseket pedig évente szeretnének megismételni. Így ellehetne érni, hogy a tó sorsának alakulásáról pontos adatok álljanak mindenki rendelkezésére. figyelo.ro / Gyergyó TV

Hosszú hétvége a kutyaszánozóknak

Malamutok, huskyk hangja verte fel Kalibáskő csendjét az elmúlt hét végén, nehéz, változatos, de jó pályán – a versenyzők véleménye szerint – zajlott a kutyaszánhúzó bajnokság két versenye, népes részvétellel, kedvező idő- és hóviszonyok közepette. 
Az ország több vidékéről érkeztek a „legészakibb” sport elkötelezett űzői Kalibáskőre, ahol pénteken a Corvina-kupa, szombat-vasárnap pedig a Kék Szán verseny futamai zajlottak. Akárcsak tavaly, idén is volt magyarországi benevezője a versenyeknek, egy kecskeméti versenyzőt is idecsábított a kedvező terep. 
Mindeddig idén sem volt túl kegyes a tél e sport űzőivel, a Corvina-kupát halasztani kellett, a Kék Szán verseny pedig Kalibáskőre „költözött” a pálya járhatatlansága miatt, ugyanis mély traktornyomok szántották végig a kutyaszánok „útját”. A szervezők megpróbálták kijelölni a pályát, a hóréteg vastagsága megfelelt volna, viszont nem lett volna élvezhető a mély keréknyomok miatt. Hosszú és fárasztó napok vártak tehát a versenyzőkre a hétvégén, amikor minden adott volt ahhoz, hogy balesetmentesen, kedvező viszonyok között álljon starthoz a Yukon SE, a Hargita Mushing Club SE, valamint Hargita Megye Tanácsa szervezésében zajló Hargita 2009 Kutyafogathajtó Bajnokság első két versenyén a különböző kategóriákban benevező több mint húsz csapat. A pálya nehézsége a szintkülönbségekből adódott, embert és kutyát egyaránt próbára tett a helyenként a főútról is figyelemmel követhető „ösvény”. A két verseny rangsora a következőképpen alakult. 
Corvina-kupa, február 20.: A B1 kategória győztese a magyarországi Buda Bálint lett 1 óra 41 perc és 40 másodperc összidővel, második a csíkszeredai Ferencz Lehel (1:52:12), harmadik pedig a szintén csíkszeredai Parajdi Zoltán (2:13:49) lett. A C1 kategória első három helyezettje: a segesvári Kiss Attila, a csíkszentmártoni Both Hunor és a madéfalvi Kósa Ernő. A C2 kategóriában az első három helyre balánbányaiak kerültek: Nagy Radu, Grosu Constantin és Vrabie Mariana. A D1 kategóriában első lett a csíkszeredai Erdély Sándor, második a csíkszentgyörgyi Latz Norbert, a D2 kategóriában a szentegyházi Veress Imre ért be elsőnek. 
Yukon-bajnokság, február 21-22.: A B1 kategóriában szintén Buda Bálint került az első helyre, második az aradi Balla Raul, harmadik Ferencz Lehel lett. A C1 kategória első három helyezettje: Both Hunor, Kiss Attila és Kósa Ernő. A többi kategóriában ugyanabban a rangsorban érkeztek a fogatok. 
A bajnokság jelenlegi állása: A B1 kategóriában első helyen Ferencz Lehel áll 10 ponttal, őt követi Parajdi Zoltán és Balla Raul 7–7 ponttal. A C1 kategóriában Kiss Attila és Both Hunor 11–11 pontot szerzett, Kósa Ernő pedig 8-at. A C2 kategóriában Nagy Radu és Grosu Constantin 7–7, Vrabie Mariana 4 pontot kapott. A D1 kategóriában Erdély Sándor 5, Latz Norbert 3 pontot kapott, a D3-ban Veress Imre 8 ponttal áll az első helyen. Izsák-Székely Judith-Csíki Hírlap

Hazaértek az expedíció tagjai

Egy hónapok óta dédelgetett álom kezdett megvalósulni karácsony elsô napján, amikor a Székelyek a magasban expedíciósorozat 11 tagja Bukarestben repülôre ült, és elindult Dél-Amerika irányába, hogy meghódítsa a kontinens legmagasabb csúcsát, a 6962 méteres Aconcaguát. A három udvarhelyi, két csíkszeredai, két sepsiszentgyörgyi, egy gyergyószentmiklósi, egy parajdi, egy marosvásárhelyi és egy nagyváradi tagból álló csapat sikerrel járt: nyolcan fel is jutottak a kontinens legmagasabb pontjára. Hatalmas bödönökkel, bennük magashegyi felszereléssel és jókora hátizsákokkal indult a 11 tagból álló csapat a déli félteke legmagasabb hegye felé. A Bukarest–Madrid–Santiago–Mendoza út két napig tartó repülést, átszállást és újabb repüléseket jelentett. Kellemes nyár fogadott az argentínai Mendozában, ahol egy napot töltöttünk. Ekkor váltottuk ki az igencsak drága engedélyeket, melyek nélkül nem lehet megközelíteni a hegyet, és ekkor vásároltuk meg több mint kétheti élelmünket, mely igen nagy odafigyelést igényelt. A sótól a kakaóig és a sajton keresztül a csokoládéig minden, a hegyen fontos élelem a kosárba került. Bár akkor színesnek tűnt az elkövetkezendő napok étrendje, egy idő után mégis végtelenül egyhangúnak bizonyultak az ízek, illatok. 29-én értünk a park bejáratához, ahol a jópofa parkőrök jókívánságaival indulhattunk útnak. Ugyanekkor láttunk egy férfit is, akit éppen akkor szállítottak le a hegyről: le voltak fagyva a lábujjai. Szenvedő arcáról, tekintetéből pedig mindent kiolvashattunk, csak a „Jó utat, sok szerencsét!” kívánságot nem. Bár mindannyian tudtuk, hogy aki a magas hegyek közelébe megy, annak különféle veszélyekkel kell szembenéznie, mégis napokig hatással volt rám a férfi látványa. A kiváltott engedélyek mellé színes prospektusokat is kaptunk a hegy flórájáról, de útvonalunkon a növényzet néhány tüskebokorban ki is merült. Hatalmas sziklák, erózió morzsolta különféle kőzetek és rengeteg por fogadott a hegyen. Jóllehet már napok óta meneteltünk felfelé, illetve egy gyönyörű akklimatizációs túrát is megtettünk, amikor az Aconcagua naptól, hótól csillogó déli falát is megközelítettük, mégis nagyon fárasztó volt az az egész napos túra, mely során 30 kilométert morénán megtéve a 4300 méteren lévő alaptáborba értünk. A bejelentkezést követően alig húztuk fel a sátrakat, máris ránk köszöntött a szilveszter: egy koccintás, néhány jókívánság, és fáradt csapatunk számára percek alatt le is járt a mulatság.

Elsején az akklimatizáció részeként pihenőnapot tartottunk, elővettük magashegyi felszereléseinket, és izgatottan vártuk a soron következő megterhelő napokat. Másodikán új lendülettel folytathattuk a mászást: akklimatizációs túraként felmentünk két tábornyit, 5300 méterre, majd még aznap vissza is ereszkedtünk. Bár előre tudtuk, hogy a 11 fős társaság nem fog együtt mozogni a hegyen, néhányan mégis reménykedtünk ebben. Itt azonban meggyőződhettünk arról, hogy ténylegesen külön kell mozognunk. Külön időpontokban zajlott a csúcstámadás is: elsőként a székelyudvarhelyi Bodrogi György, majd a Németh Mónika (Marosvásárhely) – Dan Manolăchescu (Sepsiszentgyörgy) duó, egy napokig tartó vihart követően Tulit Zsombor (Sepsiszentgyörgy), Koter Adél (Csíkszereda), Horváth István (Parajd) és a székelyudvarhelyi Tóásó István is feljutott. Végül pedig a nagyváradi Farkas László is, a csúcsot immár másodjára támadó Bodrogi Györggyel közösen. Óriási teljesítmény volt a csapattól, hiszen a 11 főből nyolcnak sikerült felmennie: ketten személyes okok miatt hamarabb levonultak a hegyről, jómagam pedig az utolsó lehetőségig küzdöttem a megfelelő akklimatizációért. Néhányunk első csúcstámadását vihar miatt kellett későbbre halasztani, másodjára pedig a magashegyi betegség tünetei gátolták meg számomra az áhított eseményt. Mind a sikeres mászóknak, mind jómagamnak megkönnyebbülés volt levonulni a hegyről. Bár hatalmas, nehéz hátizsákokkal ereszkedtünk vissza az alaptáborba, hiszen a hetek alatt felhordott sátrakat, élelmiszert, felgyűlt szemetet mind egyszerre vittük lefelé, mégis tudtuk, hogy egy nagy és megterhelő feladat után vagyunk. Ezek után mindannyian olyan dolgokra vágytunk, amilyenek itthon természetesnek tűnnek: egy finom ebéd, egy zuhanyzás, egy tiszta zokni, egy jó alvás vagy egy pohár bor. Szerencsére egyszerű álmaink teljesülhettek...
Nagy teljesítménynek számít a két udvarhelyi férfi részéről, hogy még egy másik közeli csúcsot is megmásztak, majd miután mindenki megérkezett az alaptáborba, újra nekifoghattunk pakolni, hogy elhagyjuk a hegyet. Jó tíz órát gyalogoltunk, hogy újra elérjük a park bejáratát, majd ismét örülhettünk a melegnek, az utazásnak, zuhanyzásnak, vacsorának és bornak, mellyel koccintva ünnepeltük a sikert. Csáki Emese

Székely gyarmat az Aconcagua

Ma már rengeteg sífelszerelés közül választhatnak ezen téli sport kedvelôi, kezdô vagy haladó szintû mûvelôi. Kezdôként, ha valaki sífelszerelést sze­retne vásárolni, mindenképp fontos odafigyelnie néhány szempontra, akárcsak a megfelelô öltözék kiválasztásánál. Bertóti Zsolt síoktatóval beszélgettünk ezzel kapcsolatosan.

– Fontos szempont a síléc kiválasztásánál a sítudás, a testmagasság és testsúly...
– Ha teljesen kezdő valaki, az ajánlott léc hossza a test­ma­gasság mínusz 20 centiméter. Ezt úgy szokták mérni, hogy ha leállítjuk a földre a lécet, akkor az érjen az állig, szájig. A piskóta formájúakból rövideb­bet kell venni, mert olyan a léc kialakítása, hogy könnyebben kanyarodik, köny­nyebb velük fordulni. További szempont a testsúly: egy ki­sebb súlyú síző valószínűleg jobban fog tudni kezelni egy puhább lécet. Aki már sízett, az érzi a különb­séget a puha meg a kemény lécek közt. Nagyobb súlyúak­nak termé­szetesen a félkemény lécet ajánlom. Sok szem­pont szerint lehet sílécet vá­lasztani, keménység, hossz, továbbá az is befolyásoló tényező, hogy mennyire bátor az illető, de az is fontos szempont, hogy meny­nyit használja az ember. Ha egy évben kétszer sízik, akkor szinte mindegy, hogy milyen lécet vesz. Akik gyakrabban síznek, és itt már nem a kez­dőkről van szó, azok va­lószí­nűleg ki tud­ják használni egy jobb léc előnyeit.
– Van-e különbség a női meg a férfi lécek között?
– Igen, egy pár éve létezik ez a megkülönböztetés. Igazából a designról van szó, most már az a tendencia, hogy a gyártók gyártanak specifikusan női cuccokat is. Ez azt jelenti, hogy női színeket, mintázatot vá­lasztanak, raknak a sílécekre vagy akár a bakancsokra (lehet látni világoskék, rózsaszín, fehér virágos sícuccokat is), amelyeknél mindamellett, hogy ugyanolyan kényelmesek – a belső kialakítás valószínűleg ugyanaz –, a lábformát is inkább a női lábhoz igazítják.
– Használt lécnél mire kell figyelni?
– Egy hozzá nem értőnek mindenképp azt ajánlom, hogy ha módjában áll, hívjon el valakit, aki ért a lécekhez. A talp javítható, kell figyelni a kantra, hogy ne legyen megüt­ve, kipercenve vagy elszakadva, a léc ne legyen eltörve, a kötés nyisson-csukódjon rende­sen. Megtörténhet példá­ul, hogy egy kötésben el van szakadva egy rúgó, ami kívül­ről nem látszik, és csak azt veszed észre, hogy folyamatosan csatol le a léced, akárhogy állítod. Ezeket, aki nem ért hozzá, nincs ahonnan tudja.
– Milyen a megfelelő bot?
– A botoknál fontos szem­pont a megfelelő méret. Ezt úgy szoktam mérni, hogyha a lécen állok, és a botot magam mellé teszem, a behajlított alkarom és a felkarom derékszöget zárjon be. Ez is csak egy irányadó, hiszen van, aki alacsonyabb pozícióban sízik, annak természetesen rövidebb bot kell, aki felállva sízik, annak meg hosszabb. A világ összes 1,80 m magas embere nem 1,20-as bottal sízik.
– Hogyan válasszunk bakancsot?
– Itt is több kategória van. A kezdőnek elsősorban puhább bakancs ajánlott, ami ugyan­akkor kényelmesebb is, itt elsősorban a kényelemre kell fektetni a hangsúlyt. Szabály, hogy amikor belelépsz a bakancsba, akkor érje az orrát a lábujj, de ne nyomja. Abban a pillanat­ban, amikor a térdedet előnyomtad, és a sarkad meg lábfejed hátracsúszik, akkor már nem éri, és kényelmes lesz. Általában így szokták vásárolni.
– Milyen a megfelelő öltözet?
– Ugyanolyan lényeges a ruházat is, mint a léc vagy a bakancs, kezdve a kesztyűtől, ami nagyon fontos, meg a sapka, a réteges öltözet. A kétrészes, a külön nadrág-kabát kombináció a kényel­mesebb viselet, könnyebb belőle kivetkőzni, de alája öltözködni is, az időjárás függvényében. Ezenkívül ha leül pihenni a síző, levetheti a kabátot, és máris jobban érzi magát. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a divat, lassan lejár az overallok szezonja. Azok jók szánkózni, sétálni, de a kétrészesek egyértelműen kényelmesebbek. Síkesztyűnél a legjobb, ha víz- és szélálló. Hogyha még azt mondom, hogy ugyanakkor lélegezzen is, akkor ez már szinte lehetetlen. - Székely Judith

A hegyimentő szolgálat csíki csoportja birtokba vette új székhelyét a hargitafürdői volt 23-as villában. Az eseményen jelen volt a megyei önkormányzat részéről Bunta Levente elnök és Borboly Csaba alelnök, Mátéffy Gyöző megyei tanácsos, ott voltak a közszolgálat vezetői, valamint Tófalvi Ernő falufelelős és a csíki önkéntes hegyimentő csoport.

Bunta Levente örömét fejezte ki afölött, hogy a megyei önkormányzat megszerezte a volt 23-as villát, így a megye vagyonát sikerült újból gyarapítani. Az önkéntes hegyimentő csoport vezetője, Nicu Gábor elmondta, hogy örvend az új és talán véglegesnek tekinthető székhelynek, ugyanakkor kéri a megyei tanácsot, hogy jelentősebb mértékben támogassa ezt a tevékenységet, más megyékhez hasonlóan. Borboly Csaba alelnök megköszönte az önkéntes csoport tagjainak az elmúlt években kifejtett munkájukat, amit annak dacára is elvégeztek, hogy székhelygondjuk több éven át megoldatlan volt, illetve sokszor saját pénzből fedezték a költségeket. Az alelnök azt is elmondta, hogy szívesen vállalja a szolgálat felügyeletét, amennyiben az önkormányzat vezetője ezt lehetővé teszi. - Hargita Népe. 2007. december. 20

Gyilkostó Adventure Race 2007

A gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányházban találkoztak csütörtökön délután a megye négy hegyimentő csapatának a tagjai, hogy első alkalommal egyeztessenek e tevékenység folyamatosságát biztosító kérdésekben.

Nem titok, hogy a törvények értelmében egyetlen olyan rendezvényre nem kerülhet sor a hegyekben, ahol a biztosítást nem végzik a hegyimentők. Sípályák pedig egyáltalán nem is működhetnek jelenlétük hiányában. Aztán a turizmusból élők által fizetett helyi illetékek közül a hegyimentőknek is illene juttatni valamit – egyeztek meg.

Csíkszereda, Székelyudvarhely, Maroshévíz és a helyi Dancurás Hegyimentő csapat tagjainak találkozóján jelen volt Petres Sándor a megyei tanács alelnöke, Ládai László alprefektus és Marian Chivu, a Hargita Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetője is.

A hegyimentők tájékoztattak, a meghívottak saját véleményüket is kifejtették, fölösleges és teljesíthetetlen ígéretek nem hangzottak el, hiszen csak a csapatok megfelelő szintre emeléséhez mintegy 1 500 000 lejre lenne szükség az első években. Ezt az összeget kellene előteremteni a megyei, illetve a helyi önkormányzatok segítségével. (A megyei önkormányzat képtelen magára vállalni a támogatás egészét.) Az önkormányzatok esetében ugyancsak rosszul áll e téren a széna, hiszen alig van önkormányzat, ami egy garast is fordít a hegyimentő-szolgálatra, márpedig valamennyi területén folynak olyan tevékenységek, amelyek a hegyimentő-közreműködést nem csak feltételezik, meg is követelik.

A csapatok megegyeztek abban, hogy pontos felmérést készítenek a tevékenységekről és a szükségletekről, majd megkezdődik a Hargita megyei hegyimentés korszerű alapokra helyezése. 5–6 évet szánnának arra, hogy az európai elvárásokat megközelítő szintre kerüljenek mind a felszereltséggel, mind a felkészültségben. Addig a folyamatosságot biztosítani kell!

Fölösleges viták nélkül folyt le az első megyei hegyimentő találkozó. A résztvevők – annak ellenére, hogy nem hallhattak balzsamozó ígéreteket – remélhetik, álláspontjuk nem lesz pusztába kiáltott.

A krónikás ellenben megállapíthatta, amit e lelkes, munkájukat szívvel-lélekkel végzők is, hogy ismét a „kellene, de nem jut" köti legjobban a kereket. - a lap tetejére - BAJNA GYÖRGY-Hargita Népe. 2007. október. 20

A teljesítménytúrázás népszerűsítése érdekében és a Csíki-havasok, valamint a Nagyhagymás megismerésének céljából túrát szervez a Csíkmenasági Közösségmegtartó Egyesület (MEGY). Társszervező: Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT). A holnaptól vasárnapig tartó esemény teljes távja 60 kilométer, amely a Kárpátok főgerincén halad végig. Szintidő: 15 óra (első nap 10 óra, második nap 5 óra). Szintemelkedés: 2400 méter. Útvonal: Csíkmenaság – Hallgatódomb – Szellő – Gyimesi-átjáró – Lóvészi-átjáró – Kondra-tető – Naskalat – Terkői-átjáró – Terkő – Ecsém – egyeskői menedékház. A túrára csak a 18. életévüket betöltött személyek nevezhetnek be.

További információkat a www.imspace. hu/egyesko60 honlapon, az egyesko60@ freemail.hu e-mail címen vagy a 0366–104926 és a 0751– 096871-es telefonszámokon lehet kérni. - a lap tetejére - Hargita Népe. 2007. október. 4

A fát pártfogása alá vette a göthe – ezt állapíthatták meg kevesebb mint két éve mindazok, akik a környék legnagyobb barlangjához, a 65 millió évvel ezelőtt keletkezett Súgó-barlangoz zarándokoltak, s megpihentek az omló-bomló menedékháznál.

A nagyok – Buslig Lajos, aki a fő járatot tárta fel, Garay Ödön, akiről termet neveztek el, vagy éppen Bendek Oszkár volt barlangőr –, akik egykoron vígan énekelték a barlang rendbetétele közben: „A barlangi medve még ingyen nézhette a csodát", kiöregedtek, se pénz, se erő nem volt a cseppkőparadicsom fejlesztésére. Munkájukat 2006 tavaszán lelkes csapat vette át. A Gyilkostó Adventure Egyesület kapta meg gyámságban a Hargita Megyei Környezetvédelmi Felügyelőségtől.

– 2006. február 28-án írtuk alá a szerződést, amelyhez megvolt az ajánlásunk a Tekerőpataki Közbirtokosságtól, melynek területén van a barlang, és a rezervátum17 hektárnyi területe – szól a kezdetekről dr. Bíró László, az egyesület vezetője.

A szerződéskötés óta eltelt időszakban sok tennivaló akadt, nem a nullából, a mínusz egyből kellett kezdeni a barlang körüli munkálatokat, meg kellett tisztítani a környéket, elhordani a korhadékokat. A barlangban az embernyomok eltüntetését a bejárati ajtó rendbetételével kellett kezdeni, aztán „leradírozni" a grafománok falfeliratait, biztonságossá tenni a korlátot. Az ellopott cseppköveket nem tudják pótolni, de a további törés-zúzások ellen intézkedéseket hoztak: az 1024 méter hosszú barlangból csak 150 méter látogatható turisták számára, a többi szigorúan védett.

Rezervátum-fejlesztésre Hargita Megye Tanácsától nyertek tavaly is, idén is pályázatot, ebből sikerült több mindent megvalósítani. Idén például arra fordítottak pénzt, hogy végérvényesen felszámolhassák a karbidlámpákat modern világítóeszközökre:

– A karbidlámpának megvan a hangulata, viszont nagyon füstöl. A por és pollen mellé, ami a barlangba bejön, nem hiányzik, hogy még mi is rátegyünk egy lapáttal a füstölgő lámpáinkkal. Áramfejlesztőt is vásároltunk, ezzel tudunk munkálatokat végezni a barlangban, hogy a turisták számára megfelelő biztonságot teremtsünk, de ugyanez a generátor biztosítja a menedékházban az áramellátást is – mondja Bíró.

A menedékházban is nagyok a változások. Szintén pályázat révén, a Környezetvédelmi Alaptól kapott pénzből sikerült feljavítani a menedékház tetejét, kéményt építettek, szigeteltek. 10–15 személy számára biztosít éjszakázási lehetőséget a menedékház, de nem turisták fogadásában gondolkodnak az egyesület tagjai, azt szeretnék, ha barlangászokat tudnának ott elszállásolni, eszmecseréket tartani, s egyszer majd, ha a pénzkeret is engedi, feltárni a barlang még ismeretlen részeit. A barlangászok szerint ugyanis elenyésző a barlang mérete a mészkőlencse méretéhez képest; vannak még ember számára ismeretlen csodák.

Az utóbbi időszak munkálataiban támogatókra leltek. Azt, hogy jelzett úton juthatnak a turisták a barlangig, és ott is van, aki kalauzolja őket, tulajdonképpen kevesebb, mint fél tucat egyesületi tag biztosítja. Fizetést nem kapnak, szívügy hajtja őket. Hét végén például közülük páran a scãrisoarai barlangnál vesznek részt az Országos Barlangász Kongresszuson, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek.

– Főbb tervünk, hogy képzett csapatunk legyen, barlangi mentős vizsgát tegyünk, térképészetben, kötéltechnikai próbákban jártas társaság alakuljon ki. Ez nagyon sok képzést igényel. Télen korlátozzuk a barlanglátogatásokat, mert a még meglévő denevérkolónia ott telel, s nem kellene zavarjuk. De bőven van teendő, hogy pénzalapra tegyünk szert, további fejlesztéseket tudjunk eszközölni. S az utánpótlásra is kell gondoljunk; fiatalokat szeretnénk bevonni a munkába, hogy továbbvigyék a mi lelkesedésünket – tervezget a doki.

A néphiedelem szerint kincs van e bányába elrejtve, fordítva patkolt lovakkal jártak hajdan a csepegő aranyért. Nem kincs, csoda a barlang, amit immár – a gyámságot vállalók munkájának eredményeként – nemcsak a barlangi medvék nézhetnek meg. - a lap tetejére - BALÁZS KATALIN Hargita Népe. 2007. október. 4

A hétvégén egy hónap alatt második alkalommal szerveztek környezetvédelmi tábort fiatalok számára a Madarasi Hargitán. A kezdeményezés elsődleges célja a hulladék begyűjtése volt, a népszerű kirándulóhelyen szétszórt szemét elhordásáról ugyanis nemigen gondoskodik senki. Emellett pihenőhelyeket is kialakítottak a hegytetőre vezető úton a tábor résztvevői.

A mintegy negyven középiskolás diák és egyetemista részvételével zajló tábort az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) Eco Info elnevezésű programja keretében szervezték. A féléves időtartamú program költségeit pályázati pénzből fedezik a szervezők. A Környezetvédelem és a Fenntartható Fejlődés Minisztériumának Környezetvédelmi Alapja még tavasszal hirdetett pályázatot, amelyre az Udvarhelyi Fiatal Fórum a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségével, illetve az Agora Munkacsoporttal karöltve nyújtotta be dokumentációját. Az Eco Info 2007 elnevezésű projektet kedvezően bírálták el, aminek eredményeként 28 ezer lejt kaptak a pályázók. A program első lépéseként két alkalommal – augusztusban, illetve az elmúlt hétvégén – szerveztek ifjúsági környezetvédelmi táborokat, amelyek keretében többszáz zsáknyi hulladékot gyűjtöttek össze a résztvevők a hegytetőn, valamint a felvezető erdei úton. Hargita Népe. 2007. szeptember. 17

Súlyos baleset a Retyezát-hegységben. Egy cseh túrázónő, a Peleaga-csúcs közelében hófolton csúszott meg, és hozzávetőlegesen 100 métert zuhant a sziklás oldalon. Társai a 112-es sürgösségi hívószámon értesítették a hegyimentőket. A súlyosan sérült túrázót jelenleg a dévai korházban ápolják. - 2007. szeptember. 16. vasárnap

Bizony van, akinél előfordul, hogy nyílik a kapuja, de nem ismerős lép át rajta, hanem egy idegen, ráadásul négy lábon, barna bundában, s köszönés helyett csak brummog az érkező.

Molnár Lászlóék jártak így minap, kiknek otthonuk Gyergyószentmiklóstól négy kilométernyire, az erdőszélen van. A tornácon társalogtak, amikor egy 40–50 kilogrammos medvekölyök kérdezés nélkül besurrant udvarukra. Az első riadalom az embereket a házba, a macit egy közeli fenyőfára űzte, de csakhamar sor került a közeledésre, ismerkedésre. A vad megjámborodott, tűrte a simogatást, a hirtelen összecsődült környékbeliek tenyeréből evett volna, ha lett volna, mit. Eleséget a kutyák ólja előtt talált, s megzabált mindent, amit a gazdik az ebeknek szántak. Láthatóan nem zavarta, hogy nem hasonszőrű barnabundások veszik körül, még azt is tűrte, hogy Molnár egy madzaggal megkösse, s a közelben lévő motelig vezesse. Többszöri telefonálásra autó jött érte, ketrecbe zárták, elvitték. Mint kiderült, a medvevadító központból szökött meg a fióka, hát vissza kellett menni oda a csavargás után. Bereczki Leonárdó, a központ vezetője elmondta, nemrég került hozzájuk a maci, most kezdik szoktatni a villanypásztorhoz. Örvendett, hogy kézre került a szökevény, és mint mondta, mire felnő a bundás, a program eredményeként visszavadul, nem fogja keresni többé emberbarátai társaságát.

Akik látták, nagyon megkedvelték a kis brummogót, érdekes tapasztalat volt, mondják, de ők sem szeretnék igazán, ha két-három év múlva újra belépne a kiskapun, s öleléssel üdvözölné gyermekkori ismerőseit. - a lap tetejére -

BALÁZS KATALIN -Hargita Népe 2007. szeptember. 10