főoldal
egyesület
kapcsolat
2%
hírek
olvasmány környezetünk
fotóalbumok
videók
térképek

Környezetünk

Föld órája – van értelme?

Itt van ez a Föld órája nevet viselő nemzetközi kampány, melynek célja, hogy a világ legnagyobb klimavédelmi akciójaként felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire, s melyre én is rábólintottam, mondván milyen ügyes.

Ha viszont valaki lemondóan legyintett az egészre, valahol ez is érthető. Igen, takarékoskodunk, fát ültetünk, vigyázunk, hogy ne műanyag, hanem papírszatyorba rakjuk a bevásárolt árut, létezik szelektív hulladékgyűjtés, tervezünk Zöld Ház programot, stb. stb. stb. Szóval csupa okos, ügyes szép dolgok egyazon nemes céllal: vigyázzunk a bolygóngra. Belevaló, önzetlen emberek szorgoskodnak abban a hiszemben, hogy tesznek valamit céljuk elérésének érdekében. Igen tesznek – ezt nem lehet tagadni, de hogy ér-e valamit? Legyünk realisták és ismerjük el: nem sokat. Azt is mondhatom, szélmalomharc ez, hiábavaló törekvés, legfeljebb arra jó, hogy néhányan nyugodt lélekkel hajtsák fejüket esténként párnájukra.

Mert hiába ássuk a gödröt, ha valaki más, velünk egyidőben tömi be. Elég, hogy egy hajóskapitány többet igyon a kelleténél, elnézze a radart, vagy eltévedjen a ködben és sziklának vigye a nyersolajjal teletömött tankhajóját. Abban a pillanatban kétszer annyi rosszat tett a környezetnek, amennyi jót az egész emberiség egy egész év alatt. Vagy elég lenne, ha bezárnánk egy olyan gyárat, amely évente több szennyel traktálja a természetet, mint amennyitől az egész Greenpeace meg tudná védeni. S ez csak egy pár példa.

Olyan ez, mint amikor a világ összes halálos beteg emberét sorbaállítjuk, jön egy csodadoktor, aki egyenként meggyógyít mindenkit, mögötte azonban ott jön a gonosz aki egyenként szépen lepuffantja őket. Úgy is beledöglöttek volna a csodadoki nélkül is, de így legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltunk segíteni... Valahogy így fest a jelenlegi helyzet. Persze tudjuk, a világot nem lehet leállítani, a repülőgépeket a földön tartani, az autókat a garázsokban, az ipart megszűntetni, és így tovább.

Azt viszont utálom, amikor valaki környezetvédelmi cimszó alatt a saját zsebeit tömködi. És itt kerül a képbe állambácsi, aki csapolja a gépkocsitulajdonosokat annak rendje s módja szerint. Oké, egyetértek: az autóm szennyezi a környezetet, tehát fizetek ezért. De akkor vegyük például a gyárakat, s csapoljuk meg őket is istenesen. Nézzük mennyit szennyez az autóm, s mennyit fizetek ezért, ezt a pénzösszeget pedig szorozzuk be annyival, amennyivel többet szennyez egy bizonyos vállalat. Kissé naív vagyok, de megúszná csőd nélkül? Nehezen hiszem. Van hát értelme? Nem sok.
Még Kömíves Kelemen, a balkáni topmenedzser is rájött, hiába minden, vér kell oda.

Ugyhogy oltogassuk a lámpákat, ültessük a facsemetéket, kergessük vissza a vízbe a bálnákat, rakjuk a követ, estére úgyis leomlik. Majd ha vérrel fizetünk, akkor fogja mindenki látni, mit s hogyan kell csinálni. Addig nemigen.

(Amúgy takarékossági szempontból Romániában teljesen sikertelen volt az energiatakarékossági klímaakció, március 27-én a Föld Órája alatt semmivel sem csökkent az ország áramfogyasztása.) Szász Csaba - www.szekelyhon.ro

Fakitermelés vagy környezetpusztítás? – Tarolják Bálványosfürdő erdeit

A világhálónak köszönhetően nem csak az láthatta, mi történik Bálványosfürdőn, alig egy kilométerre a nemrég átadott négycsillagos Best Western Bálványos Szállodától, a Szent Anna-tóhoz, illetve a Sepsibükszádra vezető út kereszteződésének kö zelében, aki éppen arra járt. Évszázados út menti fákat vágnak ki, tarvágás is történt. A helyükbe ültetett csemetékből csak ötven-hatvan év múlva lesznek terebélyes fák. Az út mindkét oldalán elszállításra váró rönkök láthatók, arról nem is beszélve, hogy a Sepsibükszád és Bálvá nyosfürdő közötti útszakasz a fát szállító nehéz járműveknek „köszönhetően" katasztrofális állapotba került. Nézzük meg, mi is történik tulajdonképpen.

Saját birtok, saját döntés

A zabolai Mikes Ármin gróf örökösei, gróf Mikes Katalin fiai, Gregor és Alexander Roy Chowdhury, akiket Zabolán és Sepsibükszádon Gergely, illetve Sándor grófként ismernek, összesen tizenkétezer hektár erdőt igényeltek vissza, ám jogos tulajdonba kerülésüket évekig halogatta a visszaszolgáltatás lassú folyamata. Sepsibükszádon 4615,36 hektár erdőre-mezőre nyújtottak be visszaigénylési kérést, amiből a helyi földosztó bizottság hosszas huzavona után 2017 hektárt szolgáltatott vissza, azzal érvelve, hogy Mikes Ármin gróf tetemes területeket adott el sepsibükszádi embereknek. A visszakapott területről üzemterv készült, ennek alapján pedig megkezdődött a kitermelés, munkahelyet is biztosítva ezzel mintegy hetven sepsibükszádinak. Saját erdejüket termelik ki, a tulajdonjogot nem vitatja senki. De hogyan vélekednek a szakemberek?

A tarvágás nem indokolt

Kerezsi László, a Mohos tőzegláp és a Szent Anna-tó körüli természetvédelmi terület gondozásával megbízott cég vezetője érdeklődésünkre elmondta: vendégeik közül sokakat megbotránkoztat az erdőirtás, még akkor is, ha nem a természetvédelmi övezeten belül történik. Nem értik, mi zajlik Bálványoson, az ide vezető út mentén milyen favágás zajlik. A tarvágás nem helyes, nem lenne szabad az országútra húzni a fát, és semmiképpen sem darabolhatnák a fákat a sáncba, tiszteletben kellene tartani a kitermelési folyamatot. A munkálat a forgalmat is akadályozza. A gondnok jelentette az ideiglenes útelzárást a Kovászna megyei útügyieknek, akik szerint azonban a fa szállítása engedéllyel történik.

„Ha a Hargita megyei tanács olyan határozatot hozott, miszerint november 15. és április 30. között nehéz gépjárművekkel tilos a Szent Anna-tó irányába közlekedni, Kovászna megye önkormányzata miért nem hozott hasonló döntést az út védelmében? Miért szállítják a fát éjszaka is?" — tette fel a kérdést Kerezsi László. A tó gondnokától azt is megtudtuk, hogy tizenhétezer hektárral Kovászna, tizenegyezer hektárral pedig Hargita megye került be a Natura 2000-es természetvédelmi programba, ami a Csomád-Bálványos régiót is magában foglalja. „Nem vagyok a fakitermelés ellen — mondta Kerezsi —, de a tarvágás nem indokolt, csak egészségügyi vágást lenne szabad végezni. Mivel a fát az úton termelik ki, a hatalmas fáknak és a nehéz súlyú járműveknek köszönhetően az út szét fog szakadni. A Sepsibükszád és Kézdivásárhely közötti szakaszon már kilenc szakadás van. November óta megállás nélkül zajlik a kitermelés."

Kerezsi László szerint a fakitermeléssel járó zaj a vadakat is elijesztette a környékről, ilyen körülmények között pedig nem szabad csodálkozni azon, ha a medve lemegy a faluba.

Tudnak róla, de nem szólhatnak bele

Steckbauer György sepsibükszádi alpolgármester álláspontja több, mint hivatalos: az erdőrész, ahol a kitermelés zajlik, a Mikes család leszármazottjaié. Érvényes üzemtervvel rendelkeznek, és meggyőződése, hogy az erdészet a törvény szigorú betartásával készítette azt el. Hogy a Sepsibükszád és Bálványos közötti megyei út mellett szívfájdítóan csúnyán néz ki az erdő, meg hogy szabályos tarvágás zajlik? Az egyelőre csak a pártatlan szemlélőt érdekli.

Iochom István, Háromszék 2010. március 22

...................................................................................................................................................

Megdöbbentő módszer életünk meghosszábbítására

Naponta majdnem ötven faj hal ki a Földön. A nagymértékű csökkenés jelentősen befolyásolhatja mindennapi életünket, ezért a biodiverzitás megóvása az emberiség fennmaradásának biztosítását jelentheti. Az ökoszisztéma egyensúlyának védelmét célzó óvintézkedések jellegéről az utóbbi években eltérő szakértői vélemények születtek. A demilitarizált övezetekben, katonai zónákban és katasztrófa-sújtotta területeken burjánzik a természet.

Az élővilág sokszínűsége különböző szempontok szerint értelmezhető: élőhelyek sokfélesége, fajok összessége, fajokon belüli genetikai változatosság. Régen a környezet és a sokféleség megőrzése azt jelentette, távol tartani az embert a természettől. A világ nemzeti parkjainak megalkotása azon az elképzelésen alapult, hogy az ember állandó és folyamatos jelenlétét ideiglenesre korlátozzák. Az utóbbi években azonban a természetvédelem e módjának megítélése gyökeresen megváltozott – olvasható a The Economist elemzésében.

A környezet képének átformálása, egy nagy park elkerítése gyakran nem célravezető eljárás, a helyi lakosság kiszorítását eredményezheti. A legtöbb állatot olyan területre terelik be, melynek drótkerítéssel övezett határát rögtön az aszfalt követi. A környezetvédők jelenleg abban értenek egyet, hogy a természetet és az embert az eredeti helyzetben, az eredeti állapotban kell tudni együtt kezelni. A tudósok szerint a Föld – beavatkozás nélkül – maga őrzi meg azokat a ritka helyeket, ahová az embernek egyszerűen nincs belépési lehetősége. Azokon a területeken, ahonnan az ember általában menekülni kényszerül, a flóra és a fauna meglepő gyarapodása és fejlődése fedezhető fel.

Erre bolygónk számtalan példával szolgál. Az Új-Guinea nyugati térségében található Foja-hegység esőerdeiben különösen gazdag állat- és növényvilág található, ahogy az Észak- és Dél-Korea közötti 155 mérföldes demilitarizált zónában is. A keskeny földsáv, mely a Koreai-félszigeten 248 kilométer hosszan fut végig, az elmúlt hatvan évtizedben vált „védett" területté. Amíg a mezőgazdaság és ipar máshol előretört, addig ez a lakatlan terület védelmet és menedéket nyújtott két veszélyeztetett madárfajnak, az amurinak és a vörös-koronás darunak. Ezen az elhagyatott területen él még az ázsiai fekete medve, a kócsag és egyes szakértők szerint a rendkívül ritka szibériai tigris is.

Édentől Nyugatra

Az emberi tevékenység és az erőszakos „parkosítás" káros hatásának egyik legjobb példája az Indiai-óceánban található Chagos-szigetek. A brit gyarmat 110 négyzetkilométeres, széles belsejében gyönyörű lagúna található. Az angol kormány 1200 őslakost telepített át a szigetről a szomszédos Mauritiusra az 1960-as évek végén, hogy egy amerikai-brit katonai bázisnak adhasson helyet a szigetcsoport legnagyobb részén, Diego Garcia-n, mely ma is működik. Ugyanakkor Chagos ad otthont a világ hat legegészségesebb korallzátonyának, ezért a Chagos Conservation Trust természetvédelmi csoport védett övezetté szeretné nyilvánítani a katonai okokból kifolyólag megőrzött területet. A kitelepített szigetlakók azonban azt tervezik, egy nap visszatérnek és az őseiktől tanult halászó-vadászó életmódot folytatják.

Talán a Föld egyik leghíresebb, akaratlanul létrehozott „parkja" a Csernobil környéki terület, melyet az 1986-os atombaleset után kiürítettek. A környezetvédők a közvéleményt komolyan meglepő kijelentést tettek – tudósította az Economist. A megfigyelések szerint a sugárzás eddig csak kis mértékben befolyásolta a helyi vadvilágot. Más szakértők azonban azt állítják, 24 évvel a katasztrófa után is elmondható, a fák állapota nem kielégítő, és a területen számos mutáció lépett fel a növényvilágban. Azonban mindkét fél egyetért abban, hogy Földünk igazi túlélőnek tekinthető, néha a legsúlyosabb emberi beavatkozást is legyőzi.

Végül úgy tűnik, a The Economist elemzőjének igaza lehet, amikor megállapítja: „A kellemetlen igazság az, hogy a véletlen és erőszakos halál a legolcsóbb formája a természetvédelemnek".

Felmérések

Az Európai Közösségek Bizottságának 2008-as tanulmánya szerint (The Economics of Ecosystems and Biodiversity, TEEB) 2050-re valószínűleg a 2000-ben még meglévő természeti területek 11%-a tűnik el, az alacsony intenzitású gazdálkodásba vont földek 40%-a pedig erősen intenzív művelés alá kerülhet. A felmérés szerint a tengerek élővilága is súlyosan károsodhat. 2030-ig a korallzátonyok 60%-a pusztulhat el a halászat, a szennyezés, az invazív idegen fajok és a korallok kifakulása következtében.

A fajok pusztulásának következményei

A fejlődő országokban az energiát még mindig közel 50%-ban a faanyag biztosítja, így az esőerdők kiirtása a szegényebb országok helyzetének romlását, valamint a természetből és a természettel együtt élő népcsoportok lakóhelyének elvesztését eredményezheti.

Az ember majdnem 7000 növényt és 100 állatfajt használ fel étkezési célokra, a növények többsége emellett a gyógyszerek elkészítésének alapját képezi, ezért a biodiverzitás elvesztése az élelmiszerkészletek csökkenését jelentheti.

A Földön számos faj segíti elő a vizek és a levegő tisztulását, valamint a talaj termékenységének fenntartását és javítását. Így a víz-, oxigén- és szénkörforgás biztosításának alapvető feltétele az élőlények jelenléte. forrás: Kitekintő 

...................................................................................................................................................

Tönkretettük a Földet! Vagy mégsem?

B. D. T.– transindex.ro
HIT VS. GYAKORLAT - Csak attitűd a környezet - tudatosság, a cselekvés elmarad

Legkorábban 10-20 éven belül éri utol a gyakorlat az elvet Romániában, és válhat életvitellé a környezettudatosság.

Aggódunk az erdőirtás miatt, de ha tehetjük, megvesszük olcsóbban a gyanús eredetű tűzifát, építkezéshez a deszkát, gerendát, vagy a fenyőcsemetéket karácsonykor. Támogatjuk elvben a szelektív hulladékgyűjtést, ám a gyakorlatban mindez túl sok nyűggel járna, a kihelyezett, különböző típusú hulladéktárolókat pedig úgyis egy helyre ürítik. Szeretnénk, ha a település, ahol élünk, kevésbé lenne szennyezett, ám mi magunk is gyakrabban járunk autóval, mint biciklivel vagy tömegközlekedési eszközzel – esetleg pont azzal érvelve, hogy így kevésbé vagyunk kitéve a légszennyezés káros hatásainak. 

A fenti példák jól illusztrálják, mit jelent az, hogy Romániában a környezettel kapcsolatos társadalmi hit- és gyakorlatrendszer nem nevezhető koherensnek. Létezik és közvélemény-kutatások szintjén meg is jelenítődik a környezettudatos attitűd, ám a polgárok kevésbé hajlandók a cselekvés szintjén is környezettudatosnak mutatkozni, azaz tenni valamit vagy pénzt áldozni az elvben amúgy elfogadott célokért. 

Nistor Laura, a csíkszeredai Sapientia óraadó oktatója a környezettudatos magatartást kutatja Romániában. Ez egy olyan szakterület, amivel viszonylag kevesen foglalkoznak, Románia fehér foltnak számít a nemzetközi környezettudatosság-vizsgálatokban. Nistor Laura a csíkszeredai Társadalmi helyzetkép – társadalmi innovációcímű konferencián egy, a rurális Romániára vonatkozó országos kutatás eredményeit ismertette. A konferenciát a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottsága szervezte a Sapientián. 

A vizsgált adatok a 2005-ös Eurobarometrul Rural néhány kérdésének mélyebb tanulmányozásán alapultak. Célja többek közt az volt, hogy megalkossa 
„a környezettudatos vidéki polgár” profilját, tehát hogy milyen társadalmi körülmények és személyes értékrendszerek (például individualizmus vagy éppen kollektivizmus) befolyásolják az attitűdöt a falusi lakosok esetében. 
A kutatást 2005 őszén végezte a Metro Media Transilvania és az AB Research Group a Nyílt Társadalomért Alapítvány kezdeményezésére, ám a bemutatott következtetések eddig nem képezték hasonló elemzés tárgyát. 

Az itt bemutatott grafikonok viszont megjelentek már a gyorsjelentésben. 

A kutató szerint az általános tapasztalat az, hogy a környezettudatossággal kapcsolatos attitűdök nem változnak olyan gyorsan, mint ahogy például a politikai attitűdök, vagy akár az aktuális környezetvédelmi közpolitikák egy adott országban, tehát nem tévedünk sokat, ha 2009-ben a 2005-ös adatokra hivatkozunk. 

Jó példa erre, hogy 1999-ben is hasonlóan vélekedtek a romániai megkérdezettek a környezetvédelmi kérdésekről, mint 2005-ben. 

A 2005-ös rurális Eurobarométer adatai alapján kiderült, a jobb anyagi helyzetben lévő, fejlettebb vidéki településen élő, magasabban iskolázott megkérdezettek, köztük is 
elsősorban a nők viszonyulnak pozitívan a környezetvédelemhez, ők azok, akik inkább aggódnak a környezet állapotáért. A romániai vidéki lakosság esetében az életkor nem befolyásolta jellemzően a környezettudatos attitűdöt, ami ellentmond mind a romániai helyzetnek, mind a szakirodalmi hipotéziseknek. Köztudott ugyanis, hogy a témakörhöz általában pozitívabban viszonyulnak a fiatalabb generációk, többek közt amiatt, hogy az oktatási vagy médiaüzeneteken keresztül jobban szembesülnek a környezetvédelmi problematika súlyosságával. 

A szakirodalomban leírtaknak némileg ellentmond az is, hogy a romániai vidéki lakosság esetében úgy tűnik, inkább az individualizmus és nem a kollektivizmus motiválja a környezettudatosságot. Itt arról van szó, hogy inkább azok a válaszadók tűnnek viszonyulásaikban környezettudatosnak, akik fontosabbnak tartják az ego védelmét a közérdekeknél – magyarázta a kutató. 

Tágabb értelmezésben ez azt jelenti, a vizsgált populáció esetében valószínűsíthető, hogy ha valakit a környezetszennyezés közvetlenül érint, vagyis a saját bőrén vagy környezetében tapasztalja annak hatását, inkább hajlandó környezetvédelemre, mintha a tágabb közösségért, netán "Földünkért” vagy "az emberiségért” aggódna. 

A kutató hangsúlyozta, ezeket az eredményeket más kutatásokéval is össze kell vetni, illetve megfigyelés alapú kutatásokkal kiegészíteni. Csak így lehetne feltárni, valójában milyen mértékű az inkoherencia a közvélemény-kutatások során vallott attitűdök és a napi gyakorlatok közt. Ezt kérdőívekben sajnos kevésbé vizsgálják, illetve ha igen, akkor is sokat torzít a válaszokon a társadalmi elvárásnak megfelelő megnyilatkozás. 

A másik gond, hogy a kérdőíveknél nem mindig figyelnek a specificitás kritériumára, azaz nem kérdeznek rá arra is, hogy ha az illető például egyetért a szelektív hulladékgyűjtéssel, ő maga szelektíven gyűjti-e a hulladékot. 

A romániai egész populációra kiterjedő közvélemény-kutatások eddig azt jelzik, hogy nemcsak a viszonyulások és a cselekvések közt nincs érdemi összhang, hanem sok esetben még az attitűdök is ellentmondanak egymásnak. Például a települések szennyezettség-fokának megítélése nem áll szignifikáns kapcsolatban a környezetvédelemre való anyagi áldozatvállalási hajlandósággal – magyarázta Nistor Laura. 

Kutatásmódszertani szempontból azt is meg kell viszont jegyezni, hogy amikor a kérdéshalmazok igen specifikusak, vagyis hasonló tematikát fürkésznek, akkor legalábbis az attitűdök szintjén megjelenik egyfajta hasonlóság. Jó példát szolgáltatott erre a vidéki lakosság esete az erdő-kérdéskörrel: amikor a válaszadók úgy ítélik meg, hogy kevés erdő van az országban, sokkal szigorúbban viszonyulnak az erdőkitermelés kérdéséhez is. 

Továbbra is nyílt kérdés marad viszont, hogy mi a helyzet a tényleges gyakorlattal. A viszonyulások és cselekvések kapcsolatának feltárására kis léptékű, megfigyelés alapú kutatások már vannak, ám szisztematikus, országos szintűekről nincs tudomása a kutatónak, és úgy látja, nem is lehetne érdemben ilyeneket végezni. A reprezentativitás miatt elsősorban az a fontos, hogy minél több olyan kérdés kerüljön be a kérdőívekbe, amelyek a viszonyulások, vélemények mellett konkrét cselekvéseket is vizsgálnak. 


Következtetés: 

a kelet-európai blokk államaiban a környezettudatosság ad-hoc szerű, nem koherens hitrendszer. Ezzel szemben a nyugati országokban a kérdezőbiztos előtt környezettudatosnak mutatkozó válaszadó a valóságban is jobban figyel életvitelére, és alkalmazza a szóban hangoztatott elveket és módszereket, például nemcsak mondja, de csinálja is a szelektív hulladékgyűjtést. Évtizedek alatt, de beért a már a hatvanas években elkezdett környezettudatosság-kampányok eredménye, változott nemcsak az attitűd, de a cselekvés is. 

Levonható tehát az a következtetés, hogy legkorábban 10-20 éven belül Romániában is utoléri a gyakorlat az elvet, és a környezettudatosság életvitellé válhat – állapította meg Nistor Laura. Egyelőre ott tartunk, hogy a lakosság tisztában van a környezetvédelmi probléma fontosságával, a téma társadalmi értékével, és diskurzusaiban ennek megfelelően tárulkozik a kérdezőbiztos elé. 

S. Z. – transindex.ro
PILLE HADMŰVELET
Van egy autónyi műanyag hulladékunk. Mihez kezdjünk vele?

A 20. századi találmány – a műanyag – a csomagolásoktól az autógyártásig vagy az építkezésig mindenhol elterjedt. Előnye, hogy a speciális célokra kifejlesztett műanyagok tulajdonságai sokkal jobbak a természetes anyagokénál, hátrányuk, hogy lassan bomlanak le. A műanyaggal bevont papírcsomagolás lebomlási ideje például 5 év, a nejlonzacskóé 5-10 év, a nejlon szöveté 30-40 év, a sörösdobozokat összefogó műanyag karika 450 év alatt semmisül meg. A műanyag palack sosem bomlik le. A műanyagok újrafelhasználása annál inkább fontos, mert évente világszerte körülbelül 100 millió tonna műanyagot állítanak elő. Forrás:Mindentudás Egyeteme

Egy hónapig gyűjtöttük a kidobásra ítélt műanyagokat, majd megpróbáltuk leadni egy hulladékgyűjtő központban. Csak részben sikerült.

Egy hónapig gyűjtjük az elhasznált műanyagokat – PET-palackot, műanyag csomagolást – majd elvisszük újrafelhasználni, és ebből milyen pompás kis anyag lesz. Körülbelül két hónapja így kezdődött az a munka, aminek során több tucat telefonbeszélgetést bonyolítottam, autókáztam körülbelül 20 kilométert, begyűjtöttem két hivatalos válaszlevelet – egyet a kolozsvári önkormányzattól, egyet pedig a környezetvédelmi minisztériumtól – a műanyag hulladékkal teletömött hátizsák pedig továbbra is itt rostokol a szerkesztőségben. Mert bár hivatalosan vannak műanyag hulladék begyűjtésével foglalkozó központok a városban, nekem csak egy ilyen telepet sikerült találnom: itt azonban csak PET-palackokat és fehér zacskókat gyűjtenek. 

De vegyük sorra. A szelektív hulladékgyűjtésre – arra, hogy a műanyag dolgokat egy külön dobozba dobják – meglepően könnyen rászokott a család: nem nagy ügy, étel- és lebomló hulladék balra, a műanyag cuccok jobbra, az egyedüli dolog amire vigyázni kell, hogy ételmaradék ne maradjon a csomagoláson, mert az hamar büdösödik. Papírnak és üvegnek szintén rendszeresítettünk egy helyet, ment minden mint a karikacsapás, csak az volt a kényelmetlen, hogy mivel nem lehet naponta levinni a tömbház elé kihelyezett kukába, a hulladékok felgyűlnek. Kinézve az erkélyre magam is elképedtem, mennyi szemetet termel egy hónap alatt egy háromtagú család. 

Szerkesztőségi műanyagjaink újabb nagy tétellel gazdagodtak, amikor egy kollégánk felajánlott egy egész padlásnyi PET-palackot. Hova kell tehát vinni? A műanyagot újrahasznosító állomások létezését Kolozsváron tényként kezeltük a szerkesztőségben, csak furcsamód épp nem jutott eszünkbe egyetlen ilyen hely sem. 

Palackgyűjtő akció


Van, csak nem tudni hol 

Némi sikertelen netes kutakodás után telefonhoz folyamodtunk: a polgármesteri hivatal tudakolozójától – miután maga is végigkérdezte kollégáit – megtudtuk, valóban van egy ilyen állomás a bácsi úton. Az adott cím elsőre egy kihalt autószerelő műhelyre hasonlított: kiderült, az is. És valóban vásárolnak műanyagot, “de csak lökhárítókat, ilyesmiket” – rúg bele egy ott parkoló Dacia lökhárítójába az udvaron lézengő, munkaruhás srác, majd békésen tovább majszolja az almáját. 

A srác azonban tudni véli, hogy valahol Pataréten van olyan telep amit keresek – “nem tudom hol, de menjenek csak a cigányok után” – igazít útba. Tehát irány a pataréti cigánytelep: itt működik Kolozsvár egyedüli szemétlerakója, így logikusnak tűnik az elhelyezés az újrahasznosítható anyagokat begyűjtő állomás számára. Egy ideig hiába forgolódtam a környéken: úgy tűnt, senki nem tud olyan helyről ahol PET-palackokat gyűjtenek be, illetve aki esetleg hallott ilyesmiről, az nem tudta pontosan, hol van. 


A nagy vizen túl 

Végül sikerült megtalálni a sikátort két telephely kerítése között: a földút körülbelül 500 méteren át vezet Mad Max-szerű tájon, összepréselt autóroncsok között, majd egy hatalmas pocsolyába torkollik. A víztükör túloldalán viszont PET-palackokból préselt bálák tornyosulnak, a földön szétterítve heverő palackok közt néhány öreg cigányasszony kotorászik. 

A telepen meglehetős feltűnést kelt a pocsolyán átgázoló, majd az udvarra behajtó Dacia: egyszerűen senki nem érti, mit akarok. Mindenki őszintén elképed, amikor kinyitom a PET-palackokkal teli csomagtartót. Ilyet még nem láttak, és újságíró sem járhatott túl sok itt. 

Fizetni nem tudnak, mert nincs itt a mérleg – habogja a telephely vezetője zavartan, továbbá kiderül, hogy a főnöke nincs itt, tehát nyilatkozni sem tud. Fotózni sem enged: majd ha a főnök hazaér Bukarestből. Sőt, a palackokhoz sem nyúlhatok többé: “ne mocskolja össze magát” – majd odafüttyent néhány töpörödött öregasszonyt, akik gyorsan kiszedegetik és hatalmas, raffiából font tárolókba dobálják a pillepalackokat. 


A csomagolóanyagok a kukában végzik 

Annyi azonban kiderül, hogy a PET-palackok kilója 50 banit ér itt. A csomagtartóban levő, számomra tekintélyesnek tűnő rakomány nem több 1-2 kilónál, úgyhogy nyilvánvaló: ezt az ipart csak nagyban érdemes űzni. Persze nem csak pénzről van szó – győzködöm magam – bár lehet, hogy mégis: a többi műanyagféle egy pillanat alatt a kukában végzi. Ilyesmit ők nem gyűjtenek – így a telep vezetője –, csak PET-palackot és fehér színű zacskót. Kiderül még, PET-palackot további 1-2 helyen gyűjtenek Kolozsváron – egyébről azonban nem hallottak a telepen. 

Szívem környezettudatos csücske összeszorul, dehát hazavinni nem érdemes a zsákot, mit csináljak vele? Egyben leteszek a további szelektív hulladékgyűjtésről, és nem hiszem, hogy van olyan fanatikus környezetvédő, aki hajlandó lenne a város központjától 10 kilométerre levő Patarétre, erre a telepre kijönni néhány pillepelackkal. Egy szintén műanyaggal teli hátizsák mégis az autóban marad: minthogy kidobják, jó lesz fotózni. 

A jó hír: lesz stratégia 

A terepszemle után bő egy héttel megérkeznek a polgármesteri hivatal válaszai a hulladékbegyűjtés mikéntjét firtató kérdéseinkre. A levélben az áll, hogy jelenleg több cég is foglalkozik az újrahasznosítható hulladékok felvásárlásával, illetve hogy iskolákban és különféle kereskedelmi egységekben működik hulladékbegyűjtést célzó program. 
Továbbá dolgoznak egy megyei szintű hulladékbegyűjtési stratégián: ennek része az illegális szemétlerakatok bezárása, ökologikus hulladéktárolók építése illetve a szelektív hulladékbegygyűjtés mikéntjének a kidolgozása. 

A válasz azonban nem tartalmaz konkrét időpontot arra nézve, hogy mikorra készül el a stratégia, illetve mikor lesz majd a gyakorlatban is megvalósítva a korszerű hulladékbegyűjtés Kolozsváron illetve megyei szinten. A válaszban a polgármesteri hivatal munkatársai arra kérnek, érdeklődjek a megyei tanácsnál a terv további részleteiről. 


A pataréti szeméttelep 2010-ig bezárandó 

Mindez jó példa a helyi és megyei tanács közt évek óta folyó huzavonára Kolozsvár, illetve a megye többi települése szemétgondjainak a megoldására. Uniós előírás szerint a pataréti telepet 2010-ben be kell zárni, és nem valószínű, hogy haladékot kapnak a hatóságok. A majdani, EU-konform szemétlerakat helyszíne a legújabb hírek szerint a Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő Palackos község lenne – persze kérdés, hogy ennyire rövid idő alatt fel lehet-e építeni ott a szeméttározót. 

Egyébként az 1975-ben átadott pataréti szemétlerakat – ide gyűl jelenleg a kolozsváriak szemete – állapota botrányos. A szeméttelepet már 1988-ban be kellett volna zárni, de egy kis átalakítással a mai napig működik. Elhelyezése eleve alkalmatlan erre a célra – áll a Kolozs megyei környezetvédelmi ügynökség (APM) mérnökének, Costa Stanisavnak az elemzésében. Mindez azért, mert lakóházak mellett terül el, de talán ennél is súlyosabb, hogy a szemét mellett néhány méterre egy kis patak folyik, mely aztán a Kis-Szamosba önti a szennyező anyagokat, amelyeket az eső kimos a szeméthegyből. 

A 7,5 millió tonna hulladék – ipari, háztartási és egészségügyi szemét egyaránt – egymás hegyén-hátán halmozódik 9 hektár területen, egy 10-15 méter magas hegyet alkotva. Mivel itt különböző halmazállapotú hulladékok vannak, a szeméthegy instabil, gyakoriak a csuszamlások. Az anyagok lebomlásából származó biogáz egy állandó égést táplál, a fojtogató füst – azon kívül hogy a környéken lakók számára kellemetlen – a közeli repülőtér forgalmát is akadályozza. 


60 ezer kolozsvári lakos gyűjthet szelektíven hulladékot – így a zöldtárca 

A környezetvédelmi tárca válaszában az Országos Környezetvédelmi Ügynökség (ANPM) 2007 december 15-én érvényes adataira hivatkozik, és azt állítja, Kolozsváron működik szelektív hulladékbegyűjtés; emlékeztet arra, hogy az EcoRom Ambalaje még 2006-ban elkezdte ezt, partnerségben a kolozsvári polgármesteri hivatallal. 2008-ban például már 60 ezer kolozsvári lakos számára elérhető ez a program. A szaktárca továbbá tudni véli, hogy a városban öt cég is foglalkozik újrahasznosítható hulladékok felvásárlásával. 

A tárca szerint 2008 január-augusztus periódusban Kolozsváron 693 tonna PET-palackot vásároltak fel az ezzel foglalkozó cégek; a szelektív hulladékbegyűjtés ehhez képest csak 14 tonna műanyagpalackot eredményezett. Ez a látványos különbség amiatt van, hogy rendszerint a guberálók gyűjtik össze, majd adják el a kukákba kidobott PET-palackokat. 

A lakosság vélhetőleg kevésbé motivált a hulladékok szelektálására: a pillepalackokhoz hasonló aránytalanság a többi hulladék esetében is fennáll, idén augusztusig 99 tonna papírt és kartont (közvetlen felvásárlás: 2471 tonna), valamint 1,5 tonna polietilént (közvetlen felvásárlás: 450 tonna) sikerült összegyűjteni. 

Terepmotoros vandalizmus a nemzeti parkban

Csibi Márti 
2009.10.01. 12:12 - Hargita Népe

Nemcsak magántulajdont sértenek, de a Békás-szoros – Nagy-Hagymás Nemzeti Park szabályzatával is szembeszállnak azok a terepmotorosok, terepjárósok, akik járműveik segítségével fedezik fel a védett területek szépségét. A hivatalos szervek tehetetlenek, a természetvédők a mentalitásváltásban, egyszóval a csodában bíznak. 

Kerékpározz, ha tudsz  

Védtelen a védett Csihányos?

Hompoth Loránd 
2009.09.24. 10:24

A csíkszeredai városi tanács e heti ülésén szavazásra kerülő határozattervezetek listáján szerepel a Csihányos területére vonatkozó részletes rendezési terv (PUD). A tervezet ellen zöld szervezetek tiltakozó lépéseket terveznek. 

„2004-ben papíron védetté nyilvánították Csihányost, de a gyakorlati lépések nem történtek, hogy a terület valóban védettséget is élvezzen. A Zöld Székelyföld egyesület a Polgár-Társ Alapítvány és a Mol támogatásával idén május 1-jétől elindította a Csihányos – egy újra felfedezett természetvédelmi terület programot, melynek célja megismertetni Csihányos értékeit diákokkal, felnőttekkel egyaránt” – áll a zöldszékelyek honlapján. Az egyesület idén márciusban levélben fordult az önkormányzathoz, amelyben az erdészeti törvénykönyv előírásaira hivatkozva kérvényezte az összes olyan tevékenység felfüggesztését, amely környezeti károkat okozhat a természetvédelmi területen. Már a májusi városi tanácsülésen szavazásra került első körben egy részletes területrendezési tervről szóló (PUD) határozattervezet, ám akkor 8–7 arányban leszavazta a testület. Feltehetően annak hatására, hogy az ülésen Bíró József tanácsos szót kért környezetvédők számára, akik ismertették a városatyákkal a Csihányos természetvédelmi területen az illegális építkezések által, az ülést megelőző időszakban okozott kárt.
– Újabb támadás várható a csihányosi ősgyep ellen a pénteki tanácsülésen, a tervezetet (amelyet az urbanisztikai szakbizottság kedvezően véleményezett) ismét benyújtják, és ezúttal akár át is mehet, hiszen az egyszerű többség szavazata elég lesz ahhoz, hogy elinduljanak a buldózerek – kongatták meg a vészharangot a zöldek.

A határozattervezet beterjesztője, Sárosi Béla tanácsos a helyzet kapcsán lapunknak elmondta, hogy szinte „véletlenül” cseppent az ügybe.
– Arról volt szó, hogy az rendezési tervről elkészített dokumentációt a polgármester úr nem írta alá, így nem lehetett volna a testület elé terjeszteni. A helyszín, valamint annak ismeretében, hogy tulajdonképpen a tervezett nyaralókkal szemben építkezés folyik – persze illegálisan –, úgy ítéltem meg, hogy megérdemelnek egy segítő kezet azok, akik ezzel ellentétben törvényes módon próbálnak érvényesülni, hiszen csak hézagpótló jelleggel néhány, szám szerint három új nyaraló épülne a többiek közé. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy beltelekről van szó, és az urbanisztikai bizonylatban kért, a végleges építkezési engedély megszerzéséhez szükséges összes szakhatósági engedéllyel rendelkeznek a tulajdonosok, beleértve a környezetvédelmi ügynökség által kibocsátottat is. Tulajdonképpen csak abban segítettem, hogy szavazásra kerüljön a dolog, ha a tanácsos kollégák megszavazzák, jó, ha nem, úgy is jó alapon. Hangsúlyoznám, nem ismerem a tulajdonosok egyikét sem, az általuk megbízott tervezővel volt egy egyeztető tárgyalásom műszaki vonalon, szó nincs semmiféle gyanús háttérről vagy lobbiról. A tervezet ismételt benyújtásának logikus magyarázata az, hogy a múltkori ülésről néhányan hiányoztak, akik utólag jelezték, hajlandóak lettek volna megszavazni. Így talán esélyt kapna az is az építkezésre, aki igyekszik végigjárni a törvényes lépcsőfokokat, nemcsak az, aki lábbal tiporva a jogszabályokat, téglát téglára téve engedély nélkül húzta fel házát a környéken. Nem kívánok azonban konfliktust a zöldekkel, inkább javasolni fogom a tervezet levételét a napirendről – nyilatkozta Sárosi.

A Csihányos 253 hektár kiterjedésű, helyi jellegű természetvédelmi terület, a Zsögödi-szoros északi bejáratánál fekszik, keleten az Olt, északnyugaton a Rejtek-patak, nyugaton a Nagyharom, délen pedig a Csihányos-hegyláb határolja.

Hulladékteleppé züllesztették a Retyezátot

Több száz zsák szemetet kellett összeszedniük és elszállítaniuk a hétvégén a retyezáti vadőröknek, miután az utóbbi két hétben felelőtlen emberek szemétdombbá tették a Poiana Pelegii környékét.

– Felháborító, hogy mennyire gátlástalanok tudnak viselkedni a hatalmas autókkal érkező kocaturisták, akik a hegyben csupán a flekken-sütésre, sörözésre és autómosásra ideális helyet látják. Otthonról jövet egész csomagterüket megpakolják étellel-itallal, de hazafelé már nem találnak annyi helyet az autóban, hogy a maradékokat, csomagolópapírokat levigyék egy városi szeméttárolóba. A hétvégén három utánfutónyi szemetet szedtünk össze utánuk a Retyezát Nemzeti Park szinte kellős közepéről – háborgott ma Florina Crişan, a RNP szóvivője. Bosszúságában már a medvéket emlegette, azzal fenyegetve a szemetelő turistákat, hogy egyszer a nagy barna retyezáti őslakos fogja megbosszulni a dolgot. – A szeméttelepek amellett, hogy szennyezik és elrondítják a környezetet, mágnesként vonzzák a vadállatokat. A Poina Pelegii környékén sokan sátoroznak, és egyelőre nem volt gondunk a medvével. Ám ha ideszoktatják őket, akkor aztán ne az állatot, meg a vadőröket hibáztassák. Ne a medve kelljen itteni lakhelyét is elhagyja majd a felelőtlen emberek miatt – fogalmazott a park szóvivője.

Zorán Acimov, az RNP igazgatója szerint az igazi hegymászókkal általában nincs gond, szemetüket saját hátizsákjaikban szállítják le a hegy aljába. A park, autóval is megközelíthető szélein azonban tonnaszámra gyűl a hulladék minden nyáron. – Újabban azt is a szemünkre hányják, hogy nincsenek kukák a Retyezáton. A természetvédett területek azonban nem kell és nem szabad szeméttárolókat elhelyezni. Hiszen, még ha mindenki csak ebbe dobná a hulladékot, akkor is nagy a valószínűsége annak, hogy az állatok széthordják azt. Meg a szemét leszállítása is gond, lévén, hogy a sátorozó-helyek legtöbbjét csak gyalog lehet megközelíteni. Így aztán a vadőreink egyebet sem csinálnának, csak hordanák le a szemetet látástól vakulásig – magyarázza Florina Crişan. Állítása szerint az utóbbi pár hétben nagyon megszaporodott a hegyvidéki szabályokat teljesen figyelmen kívül hagyó turisták száma. – Nagy terepjárókkal, ATV-kel vágtatnak végig a lezárt hegyi utakon, ott gyújtanak tüzet, ahol kedvük szottyan és mindenfelé óriás szemétkupacokat hagynak maguk után. A hétvégén 3000 lejre büntettünk meg egy hattagú csapatot, akik terepjáróval vágtattak Cârnictól a Pietrele menház felé vezető úton. A bírságolást folytatni fogjuk, mert az a szomorú tapasztalat, hogy a szép szó, a figyelmeztető táblák már semmit sem érnek – fogalmazott az RNP szóvivője.

www.nyugatijelen.com 

Hatalmas erdőirtásra készülnek

Ökológiai katasztrófa fenyegeti az Erdélyi Nyugati Szigethegységet. A vidék polgármesterei hatalmas erdőirtásra készülnek, azt mondják: egy, az erdőket pusztító rovar, a betűző szú megjelenése miatt. A természetvédők viszont úgy látják: ezzel akarják törvényesíteni a 30 éve tartó illegális fakitermelést a természetvédelmi parkban.

Az illegális faszállítmányok mindennaposak Pádison. A fenyőket a közelmúltban megjelent szúfajta is pusztítja, ám ez nem ok a több száz hektárnyi erdőterület kiirtására – figyelmeztetnek az ökológusok.

Ez a szúfajta az amúgy is ritkán telepített fenyőket támadja meg, így ha még ezeket a fákat is kivágják csak kopárság marad. A szú elpusztítására léteznek speciális irtószerek, ezért nem kell kivágni egy fát sem, főleg nem egy természetvédelmi területen – közölte Adrian Gagiu, muzeológus.

A hatóságok már évtizedek óta szemet hunynak az illegális fakitermelés fölött. A természetvédelmi területről naponta kamionok tucatjai hordják el a fát. Ezzel tönkreteszik a páratlan szépségű erdélyi karsztvidéket, ahol az illegális építkezések is megszaporodtak.

Ennek a bihari karsztvidéknek az egyik legnagyobb értéke, hogy a mészkövet még a növény takarja. A karsztvidéken az a nagyon vékony rétegű talajon nem nő vissza az erdő – nyilatkozta Marossy Anna botanikus-természetvédő.

Amíg a környezetvédők a rovarinvázió ellen küzdenek, addig az önkormányzatok a természetvédelmi park felszámolását kérik.

Duna TV

Problémák és valóság

Forró-Erős Gyöngyi 
2009.06.15. 09:25

Két külön kategória, amelyeket az ember, saját idegrendszerét kímélendő, jobb, ha nem kever össze. Az elsőbe tartoznak azok a problémák, amelyeket kisebb-nagyobb erőbedobással meg lehet oldani. A valóság pedig az, amelyet – bár néha minden logikának ellentmond – tanácsos rágódás és vívódás nélkül félretenni. 

Hiszen ha fejre áll is az ember, nem tud vele zöld ágra vergődni. Utóbbi kategória számomra újabb valósággal bővült: a Csihányos valóságával. A Csihányos Csíkszereda közelében, Zsögödfürdőn van. 2004-ben az akkori városi önkormányzat helyi érdekeltségű természetvédelmi területnek nyilvánította, rá egy évre a megyei tanács is feltette a megyei védett területek jegyzékére. Az elmélet tehát működik. De azt, hogy a védett területen kinek milyen jogai és kötelességei vannak, már nem határozták meg. Gondnokságot sem vállalt senki. Sőt a Csihányos jellegét is sikerült úgy eltitkolni, hogy az ottani – igaz, nem őshonos – telektulajdonosok között még most is vannak, akik erről mit sem tudnak. Mint ahogy állítólag az az illető sem tudta, aki fogta magát, és buldózerrel utat tört a védett növényektől virító réten keresztül. Az eset ismert: valaki nemrégiben legyalult egy jókora részt a védett területből, ezt észrevette néhány civil környezetvédő, jelentette mindenfelé, a témát felkapta a sajtó, mire az illetékesek jelezték: kinyomozzák a vétkest. A józan logika szerint a tettes azonosítását követi egy alapos büntetés, amely elveszi a kedvét mindenkinek a védett terület tönkretételétől.

Csak hát a mi világunkban az érdekek vagy a nemtörődömség mindig eltereli a dolgokat. Sikerült azonosítani a tettest, az úriember meg is jelent a polgármesteri hivatalban, fogta a fejét, hogy jaj, pontosabban „vai”, neki azt nem mondta senki, hogy ez környezetvédelmi terület, különben is, mielőtt nekifogott volna a munkálatnak, a hivataltól erre szóbeli engedélyt kapott. Valakitől. Ugyanis ott, ahol ő megkezdte az utat, az érvényben lévő városrendezési tervben is út szerepel, amit igazából a hivatal kellene a saját költségén megcsináltasson – hát hogyne egyezett volna bele, hogy ez az úriember inkább saját költségén utat vágat a telkéhez a réten keresztül? Az, hogy mindez a Csihányos közepén, védett területen lenne, kinek jutott akkor eszébe? Mikor egyesek botrányt csináltak az ügyből, tanácsülésen interpelláltak, és a sajtó is hozta a történteket, akkor már késő volt visszakozni, csak annyit lehetett mondani, hogy „utánanézünk”. 

A Csihányos iskolapéldája a következetességtől távol álló döntések sorozatának. Egyszer védetté nyilvánítunk egy területet – ami annyira jól sikerült, hogy ha emlékezetem nem csal, a tavalyi helyhatósági választási kampányban a megyei tanácselnök számára még kampánytéma is volt –, aztán van egy városrendezési terv, amely ezt a védettséget nem veszi figyelembe, beépíthető beltelekként szerepelnek rajta a védett zónák is.

Ha beszélünk róla, akkor védett a terület, ha tetteken a sor, még egy táblát sem vagyunk képesek kitenni, amely jelezné a védett zóna határait. A fejetlenség miatt lassú, de biztos léptekkel halad a Csihányos is azon az úton, amelyet Szécseny már kitaposott. Hogy ez hová vezet, láthatjuk: mára a városvezetés bicskája is beletörött a szécsenyi történetbe. Tényleg annyira kell ez még egyszer? 

Nem vagyunk képesek saját közösségeinkben logikus, átlátható, mindenkire érvényes és betartatható szabályokat hozni, és azokat könyörtelenül be is tartatni? Ha a válasz „nem”, hát fogadjuk meg a küzdelembe belefáradt szakember tanácsát: vegyük le a Csihányost a védett övezetek jegyzékéről, és ne bohóckodjunk többet. Mert a bohóc egy idő után már nem nevetséges, hanem sajnálatra méltó.

Környezetvédelem buldózerrel

Forró-Erős Gyöngyi – Hargita Népe
2009.06.03. 09:08

L alakban, mintegy 20 méter hosszan és hét méter szélességben törte fel valaki a gyepet a zsögödfürdői Csihányos természetvédelmi területen. Az ott elvégzett földmunkára természetvédők hívták fel a hatóságok figyelmét, ez utóbbiak pedig most azt próbálják kinyomozni, ki és milyen céllal végeztette ezt a munkálatot.
Útnak nem mondható, hiszen sehová sem vezet, ráadásul a végén cölöpök vannak a földbe verve; házalapnak sem tűnik, valójában ránézésre meghatározhatatlan, hogy milyen céllal törte fel valaki a gyepet a Csihányos közepén. Tény viszont, hogy éppen azt a területet tette tönkre, amelyen a Csihányosban honos több védett növényfaj – zergeboglár, többféle orchidea – nyílik.

A látványos környezetrombolás tényét egy magánszemély írásban jelezte az elmúlt héten a környezetvédelmi őrségnek, és tájékoztatta róla a városi önkormányzatot is, így a gépezet beindult. Péter Imre, a környezetőrség ideiglenesen megbízott vezetője azt mondta, a környezetvédelmi ügynökség, valamint a polgármesteri hivatal munkatársaival közösen mennek ki a helyszínre tájékozódni.

A hivatal városrendezési osztályának vezetője, Veress Csaba szerint egyelőre nekik is gondot okoz eldönteni, vajon milyen céllal törte fel valaki ekkora helyen a gyepet, azt viszont kijelentette, hogy engedélyt a hivataltól senkinek nem adtak ilyen munkálatra. Ugyanezt állítja Both József is, a környezetvédelmi ügynökség munkatársa, aki azt nyilatkozta, hogy környezetvédelmi területről lévén szó, még ha beépíthető telken is van a felbuldózerezett terület, az ilyen munkálatra engedély kellett volna a környezetvédelemtől.

A polgármesteri hivatalban most próbálnak fényt deríteni az illető személy kilétére, térképeken igyekeznek azonosítani az ottani telkek tulajdonosait, illetve írásban szólították fel a feltört terület melletti ház tulajdonosát, jelentkezzen a hivatalban, és tőle is próbálnak információkat szerezni.

Akár kiderül, hogy ki rontott neki erőgéppel a környezetvédelmi területnek, akár nem, az biztosnak látszik, hogy az általa okozott kár jóvátehetetlen. A buldózerrel feltúrt részen a védett virágok már nem nyílnak többé, sőt a legyalult L alak mellett sem sokáig, ugyanis oda hányták föl az eldózerolt földet. Jó nagy részt sikerült hát tönkretenni abból a területből, amely a megyei tanács 2005/162-es határozata értelmében megyei szintű védettséget élvez, és amelynek környezetvédelmi területté nyilvánításáról – még a megyei tanács előtt – Csíkszereda önkormányzata is határozatot hozott. Gazdája, kezelője viszont azóta sem akadt, védettsége évek óta csak papíron szerepel, egymást követően nőttek ki a földből a környezetbe nem illő „hétvégi házak”, és még egy szomorú táblácska sem jelzi az arra járónak, hogy környezetvédelmi területre lép, ahol ilyen meg olyan természeti ritkaságokat láthat.

A Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke, Csonta László azt mondta, ők nem kívánják kezelésbe venni a területet, ám felajánlották Csíkszereda önkormányzatának, hogy elkészítik a kezelési tervet, ha az önkormányzat vállalja, hogy a tervben szereplő előírásokat betartja és betartatja. Ajánlatukat viszont még válaszra sem méltatták – állítja.

Szóval továbbra is oltalom nélkül áll a védett Csihányos, mint egy évvel ezelőtt, amikor írtunk róla. Már a szakemberek is belefáradnak időként a szélmalomharcba.
– Drasztikus és szégyenteljes megoldás volna, de ha már így viszonyulunk a helyi érdekeltségű környezetvédelmi területhez, jobb lenne, ha az illetékesek javasolnák a megyei tanácsnak, vegye le a Csihányost a környezetvédelmi területek jegyzékéről, és legyen vége a hercehurcának – fakadt ki Both József, a környezetvédelmi ügynökség munkatársa.

TERMÉSZETVÉDELMI PATTHELYZET
Natura 2000-es területek: a senki földje?

Négy évbe is telhet, amíg gazdája akad a Natura 2000-es természetvédelmi területeknek. A védett állatok és növények nem biztos, hogy kihúzzák addig.

Az újonnan alakult Védett Területek Országos Ügynökségének feladata volna a jelenleg gazdátlan Natura 2000-es területek kezelése – azonban az intézmény jelenleg nem rendelkezik személyzettel, így csupán 2012-re várható, hogy hatékonyan elkezdheti működését. Ennél korábban az sem várható, hogy a védett területté nyilvánított földek, erdők tulajdonosai kártérítést kapjanak azért a haszonért, amelytől a természetvédelmi intézkedések miatt elesnek. 

Több mint egy éve, hogy Romániában is kijelölték az európai uniós hálózat részét képező Natura 2000-es természetvédelmi területeket. Az ezeken élő, védett állat- és növényfajok megóvására azonban csak nagyon kevés esetben történtek lépések, sőt, olyan önkormányzat is akad az országban, amelynek képviselői nem szereztek tudomást arról, hogy körzetükben Natura 2000-es területet jelöltek ki. 

A lakosság körében még rosszabb a helyzet. A természetvédelmi területek tulajdonosai, legyenek azok magánszemélyek vagy cégek, egyelőre csupán az intézkedés negatív oldalával szembesültek. A Natura 2000-es területeken történő erdőgazdálkodást vagy mezőgazdasági munkálatokat sokkal szigorúbban szabályozzák, mint eddig. Akadályokba ütközik az építkezés is, kereskedelmi célú tevékenységet pedig tilos folytatni itt – kivéve, ha az hagyományos tevékenységnek minősül. 

Arról, hogy a Natura 2000-es területek tulajdonosainak kártérítést igényelhetnek az új rendelkezések miatt elszenvedett anyagi veszteségért, illetve hogy támogatást szerezhetnek ahhoz, hogy a természetvédelmi szabályokkal összhangban gazdálkodjanak a területeken, számos hír kering a sajtóban. A kártérítések összegét, ezek megszerzési módját vagy forrását, valamint folyósításuk elkezdésének időpontját illetően azonban csupán homályos információkra lelni. 

Ráadásul tavaly nyáron Csibi Magor európai parlamenti képviselő egy nyilatkozatát követően felröppent az a hír is, miszerint Romániát uniós szankciók fenyegetik a Natura 2000-es területekkel kapcsolatos, elmulasztott intézkedések miatt. Csibi akkor nem közölt konkrétumokat arról, pontosan mivel elégedetlenek az uniós illetékesek,csupán arról beszélt: a természetvédelmi területek elenyésző hányadának akad kezelője, mintegy egyharmadukat pedig nem is vették nyilvántartásba a hatóságok. 

Nagy Zoltán, az Országos Környezetvédelmi Ügynökségvezetője pontosabb információkkal rendelkezik az ügyben. Elmondása szerint az Európai Unió valóban megtette az első lépéseket: hivatalos átiratban hívta fel az illetékes hatóságok (jelen esetben a környezetvédelmi minisztérium) figyelmét arra, hogy a Romániában kijelölt különleges védett területek (Special Protected Areas, SPA) száma és területe kevés. 

Pontosabban, az unió Madárvédelmi Irányelve alapján kijelölt Natura 2000-es területek száma jóval kevesebb, mint aBirdLife International és romániai társszervezetei által létrehozott fontos madárvédelmi területek (Important Bird Areas, IBA) száma. “Az elkövetkezőkben a minisztériumnak meg kell indokolnia döntését, valamint adott esetben a civil és akadémiai szférával konzultálva új területeket kell elhatárolnia és létrehoznia”– magyarázza Nagy Zoltán. Hozzátette, az uniós szankció esetleges életbe lépéséig akár évek is eltelhetnek: a végleges, megfellebbezhetetlen döntést ugyanis igen részletes konzultációsorozat után hozzák meg. 

Bár azok miatt (egyelőre) nem indult uniós eljárás, a Csibi Magor által említett hiányosságok nem kevésbé súlyosak. “Romániában összesen 982 védett területet jelöltek ki, ebből 393-nak van gondnoka, beleértve a 28 nemzeti parkot is; és csupán három Natura 2000-es területnek van kezelője” – vázolja a környezetvédelmi ügynökség vezetője. Elmondja, a gondnokok szinte kizárólag az erdészeti hivatalok, valamint néhány civil szervezet, amely elhivatottságból felvállalta egy-egy terület kezelését. 

A Natura 2000-es természetvédelmi területek gondnoki szerepét bármely jogi- vagy magánszemély vállalhatja: legfőbb feladata a kezelési terv elkészítése, valamint a terv betartásának felügyelete lesz. A kezelési terv alapján határozzák meg az illetékesek, milyen tevékenységeket engedélyeznek vagy tiltanak az érintett területen. Ugyanakkor többek között ez a terv szolgál alapul a területek tulajdonosainak járó kártérítés összegének megállapításához is. 

A terv széles körű konzultáció nyomán készül el, amelyben részt vesznek a helyi önkormányzatok, a környezetvédelmi hatóságok, a Román Tudományos Akadémia illetékes osztálya, illetve nem utolsó sorban az érintett területek tulajdonosai is. 


“Mindezért cserébe a gondnok nem kap semmit, ezért a védett területek 60 százaléka kezelő nélkül maradt” – summázza Nagy. Hozzáfűzte, a kezelőnek ugyan lehetősége volna hazai és uniós forrásoknál pályázni a védett területen végzett tevékenysége finanszírozásáért, ám kevés civil szervezet rendelkezik az ehhez szükséges adminisztratív háttérrel és pénzügyi fedezettel. 

A Natura 2000-es területek kevés kezelője közül az egyik a kolozsvári Zöld Erdély Egyesület (ZEE). A környezetvédelmi szervezet a Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területnek viseli gondját 2006 júliusa óta. Kovács Csongor, a ZEE elnöke szerint a terület kezelésbe vételének folyamata nem volt túl hosszú, viszont sok előkészítő munkát igényelt. “Komoly dokumentációval kellett bebizonyítsuk, hogy jól ismerjük a területet, és szakmailag, valamint erőforrásainkat tekintve képesek vagyunk annak megfelelő kezelésére” – magyarázza Kovács. 

Hozzáteszi, a kezelési szerződés aláírása egy sor kötelezettséget rótt az egyesületre, és ezek közül csak egy volt a kezelési- vagy menedzsment-terv elkészítése, amely tartalmazta a területen öt évre beütemezett védelmi tevékenységeket. 


“Talán ennél is fontosabb a védett terület szabályzata, amelynek kidolgozása szintén a mi feladatunk volt. Az internetet, sajtót és az egyesület kapcsolatrendszerét felhasználva mintegy 30-40 személy vett részt a munkában, amely közmeghallgatással zárult” – meséli a ZEE elnöke. 

Az egyesület gondjai a dokumentumokban foglaltak megvalósításával kezdődtek. “Mi elkészítettük a dokumentumokat, és leadtuk őket a Környezetvédelmi Hivatalhoz jóváhagyás végett. Csakhogy gyakorlatilag nincs, aki ezeket jóváhagyja és jogerőre emelje” – mondja Kovács Csongor. 

Korábban ez a Román Tudományos Akadémia feladata volt, jelenleg pedig a Védett Területek Országos Ügynöksége(ANAP) az illetékes intézmény. Az ANAP azonban csupán tavaly ősszel alakult meg, és Nagy Zoltán szerint jelenleg csupán egy ideiglenesen kinevezett vezérigazgatója van. 

Hogy mihez kezdhet ebben a helyzetben a Szénafüvek kezelője? “Végezzük a dolgunkat – válaszolja Kovács Csongor. – Megjelöltük a terület határát, kértük az intenzív legeltetés beszüntetését, tanösvényt jelölünk ki az odalátogatók számára, igyekszünk visszaszorítani az invazív (utólag betelepített, az eredeti flórát veszélyeztető) növények terjeszkedését, megfigyeléseket és kutatásokat végzünk a területen, és betartatjuk a szabályzatot.” 

A ZEE elnöke szerint az általuk kezelt természetvédelmi terület országos viszonylatban “a maga 100 hektárával kicsinek számít, de annál értékesebb. 

Hatékony kezelését véleményem szerint vagy egy ember és sok pénz, vagy pedig sok elkötelezett ember tudja ellátni” – állítja Kovács Csongor. Nem nehéz kitalálni: esetükben inkább az utóbbi érvényes. 

Mivel a Natura 2000-es területek kezelésbe vételéért nem jár semmiféle normatív támogatás, a kezelőnek magának kell előteremtenie az ehhez szükséges anyagi és humán erőforrásokat. A vállalt feladatokon túl nagyon valószínű az is, hogy minduntalan konfliktusba keveredik az önkormányzattal, az üzleti szférával, a helyi közösséggel. “Legeltetni, építkezni, fát vágni vagy éppen motorozni akarnak a védett területen – sorolja Kovács Csongor. – Ilyen körülmények között normális, földönjáró emberek nem vesznek kezelésbe védett területeket.” 

A ZEE elnöke a területalapú normatív állami támogatás bevezetésében látná a megoldást, amely azt a minimális és megbízható pénzügyi keretet nyújtaná, amely nélkülözhetetlen a természetvédelmi területek megfelelő kezeléséhez és védelméhez. 

De nincsenek jobb helyzetben a kártérítésre váró tulajdonosok sem. “ Az ügy a Mezőgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik, a kártérítéseket pedig uniós alapokból kell majd finanszírozni – magyarázza Nagy Zoltán. – Azt azonban, hogy ezeket mikortól folyósítják majd, jelen pillanatban senki nem tudja megmondani.” 

Ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen a kártérítés összegének meghatározása, szükség van az elfogadott kezelési tervre: ebben állapítják meg ugyanis azt, hogyan kell és lehet gazdálkodni az illető területen. Például ebből derül majd ki, milyen gyakorisággal és milyen módszerrel lehet kaszálni egy füves területen. Hogyha a tulajdonos betartja ezeket a szabályokat, és ezt hitelesen bizonyítani is tudja, jogosult a kártérítésre. 

“Ezt a mechanizmust a környezetvédelmi minisztérium egyáltalán, még koncepció szintjén sem dolgozta ki, túl sok az ismeretlen tényező” – mondja a környezetvédelmi ügynökség elnöke. Hozzáfűzi, az országban jelenleg csupán két-három nemzeti park rendelkezik elfogadott kezelési tervvel. A gondnokságba adott, Natura 2000-es és más természetvédelmi területek kezelői által javasolt menedzsment-tervek közül pedig egyet sem fogadtak el véglegesen. 

Nagy említ pozitív példát is: a Segesvár melletti Hortobágyi Natura 2000-es területen civil összefogás eredményeként sikerült SAPARD támogatást szerezni a legelőtulajdonosok számára. A Natura 2000-es területek tulajdonosai ugyanis előnnyel pályázhatnak más típusú, vidékfejlesztéssel, agroturizmussal, biogazdálkodással kapcsolatos támogatásokra is. A környezetvédelmi ügynökség vezetője hangsúlyozza: a pályázat (vagy legalábbis a minimális dokumentáció benyújtása) úgy a kártérítés folyósításának, mind a különböző támogatások elnyerésének elengedhetetlen feltétele. 

“A tulajdonosoknak nem jár támogatás vagy kártérítés alanyi jogon, csak azért, mert védett területen van a földjük. A tulajdonosnak is tennie kell valamit – legalább annyit, hogy megfelel a kezelési tervben foglaltaknak – ahhoz, hogy pénzhez jusson” – szögezi le Nagy Zoltán. 

Ebben az ANAP lehetne a tulajdonosok segítségére, az ügynökség fő feladata ugyanis az volna, hogy átvállalja a gazdátlan Natura 2000-es területek kezelését – ám az intézménynek ehhez előbb el kell kezdenie működését. Fennáll azonban annak veszélye, hogy a kormány 2009 decemberéig felfüggeszti az új munkatársak alkalmazását 
az állami költségvetésből működő intézményekben. “Az ANAP ebben az esetben személyzet hiányában tevékenységét felfüggeszti. Ez azt jelenti, hogy szinte minden, a védett területekkel kapcsolatos intézkedés átmenetileg leáll, hiszen az érvényben levő jogszabályok szerint az új ügynökség átveszi a környezetvédelmi ügynökségek és a minisztérium illetékes főosztálya által ellátott feladatokat” – fejti ki Nagy Zoltán. 

Beleszámítva azt az egy évet is, amelyre egy új intézménynek szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan elkezdhessen működni, a környezetvédelmi ügynökség vezetője szerint az ANAP ebben az esetben 2010 közepére lehet működőképes. “Addig a mezőgazdasági és a környezetvédelmi minisztérium között is létrejön egy megállapodás a kártérítések kifizetését illetően. Ettől a pillanattól kezdve számoljunk még egy évet addig, amíg ez a mechanizmus valóban beindul – tehát véleményem szerint 2012 előtt a földtulajdonosokat érintő konkrét intézkedésekre nem fog sor kerülni” – jósolja Nagy Zoltán.

Egyelőre a ZEE elnöke sem remél túl sokat az új ügynökségtől. “Alapvetően szkeptikus vagyok a román állami környezetvédelmi vagy természetvédelmi intézményeket illetően. Az üzleti és a politikai szférában – kisebb vagy nagyobb mértékben – mindig az anyagi vagy hatalmi érdekek a mozgatórugók, a környezetvédelem csak kirakatként vagy divatos arculatépítési fogásként jelenik meg” - mondja Kovács Csongor. 

A Védett Területek Országos Ügynökségét alapvetően jó elképzelésnek tartja, ám hatékony működését egyelőre nem tartja valószínűnek. A Kolozsvári Szénafüvekre nézve ugyanakkor mindez nem jár különösebb következményekkel. “Továbbra is várjuk, hogy egyszer jóváhagyják a menedzsment-tervet és szabályzatot, jogerőre emelve azt, bár lehet, hogy időközben lejár az öt éves kezelési szerződésünk. Addig is folytatjuk a munkánk, meggyőződésből” - jelenti ki a Zöld Erdély Egyesület elnöke. 

A többi Natura 2000-es terület esetében azonban négy év hosszú idő. Ezalatt kivághatnak egy erdőt, offroad-motorozással vagy legeltetéssel kipusztíthatják egy rét növényzetét, de akár felépíthetnek egy tömbháznegyedet is a védett területeken. A védett állat- és növényvilágban okozott kár visszafordítása pedig ennél sokkal hosszabb időbe telhet – ha egyáltalán lehetséges lesz még. Fülöp Noémi – transindex.ro

Szemétgondok a Székelyföldön

Az önkormányzatoknak kell majd kifizetniük azokat a hatalmas bírságokat, amelyek Romániát fenyegetik, ha nem sikerül eleget tenni a hulladékgazdálkodás terén vállalt kötelezettségeknek – jelentette be tegnap Kolozsváron Nicolae Nemirschi környezetvédelmi miniszter. Kifejtette, a helyi önkormányzatoknak dönteniük kell a hulladéktárolók helyszínére vonatkozóan.

Vannak olyan megyék, ahol 7-8 alkalommal változott a helyszín, így nem lehet megvalósíthatósági tanulmányt készíteni, és időben elküldeni a dokumentációt az Európai Bizottsághoz” – mondta a tárcavezető, aki szerint „nagyon nagy a gond”, hisz a regionális szemétlerakóknak már el kellett volna készülniük, hogy bezárhassák a vidékieket. 
Hangsúlyozta, a büntetést közösen kell viselni, hisz „miért fizetne a kormány azért, ha egy választott nem tett eleget kötelességének”.
Mint ismeretes, június 16-áig fel kell számolni a vidéki szemétdombokat, a miniszter szerint azonban „ez nem fog megtörténni.” Ugyanakkor úgy vélte, ha „gyorsan cselekszünk”, van esély, hogy az ország megmeneküljön a napi 200 ezer euróra rúgó bírságtól. A tárcavezető és Liviu Rusu, a Beszterce-Naszód Megyei Tanács elnöke tegnap írta alá a regionális hulladéktároló létrehozására vonatkozó támogatási szerződést, a 36 millió eurós beruházás az első az országban, amelyet jóváhagyott és 27 millió euróval támogatott az Európai Unió. A miniszter szerint 33 hasonló projekt létezik még különböző stádiumban.

Hargita megyében például még nem sikerült kijelölni a hulladéktároló helyszínét, a csíkmadarasi tanács ugyanis hétfői ülésén visszavonta a létesítmény befogadására vonatkozó határozatát. „Kell hagyni egy kis időt, hogy csillapodjanak a kedélyek” – értékelte a helyzetet a Krónika kérdésére Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, aki szerint „kicsinyes helyi érdekektől vezérelve” a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi politikusai szítottak ellenkezést a lakosság körében.
A tanácselnök szerkesztőségünkbe is eljuttatta azoknak a szórólapoknak a másolatát, amelyekben a regionális hulladéktároló létrehozása ellen buzdítják a lakosságot. „Kell-e nekünk, hogy mi és az utódaink ettől arrafelé több millió tonna szemét társaságában éljünk?” – teszik fel a kérdést a csíkmadarasi postaládákat elárasztó szórólap szerzői, akik szerint ebből csak annak lesz haszna, aki anyagilag érdekelt a létrehozásában. A röpirat tippeket is tartalmaz, miszerint a tárolót Gyergyó, illetve a Kászonok vidékén kellene megépíteni, de „Felcsíkon nem kell szeméttároló!”
„Néhány felelőtlen, az embereket önös érdekeik szolgálatába állító politikus kivételével, mindnyájan vesztettünk” – fogalmaz Borboly a csíkmadarasi lakossághoz intézett levelében, amelyben arra is kitér, hogy a terv meghiúsulásával a józanság, a tisztánlátás és a párbeszéd szenvedett vereséget. A tanácselnök élesen bírálja az MPP helyi és megyei vezetőit, ugyanis szerinte ezek „heccelték fel” a madarasiakat, hogy ne támogassák a hulladéktározó létrehozásának tervét. A Krónikának azt is kifejtette, hogy a hulladéktározó körüli „cirkusszal” tulajdonképpen a sok illegális földszerzést és erdőirtást próbálták kendőzni a feszültségkeltők.
Mint ismeretes, a Hargita Megyei Tanács az Európai Unió környezetvédelmi ágazati operatív programja keretében megpályázható 30 millió eurós pályázati támogatást szeretné megnyerni, azonban ennek feltétele, hogy szeptemberig elkészüljön a megye hulladékgazdálkodására vonatkozó átfogó dokumentáció. Ennek előfeltétele a regionális hulladéktároló megépítésére alkalmas terület kijelölése, és noha több helyszínt is megnéztek a szakemberek, illetve több helyi tanács is elvi beleegyezését adta a létesítmény befogadására, erre még mindig nem került sor. „Új helyszín még nincs” – szögezte le Borboly, hozzátéve, nem állt el a hulladéktározó létrehozásának tervétől.

Kovászna megyében környezetvédelmi gondot okoz a falusi szeméttelepek felszámolása, illetve az a tény, hogy Lécfalván legkorábban 2012-re készül el az egész megye szemetének befogadására alkalmas környezetbarát hulladéktároló. A 16 hektáros létesítmény húsz évig fogadhatja az egész megye hulladékát. A megyében június közepétől csak a sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi lerakó működik majd. A falusi szemétlerakókba már nem hordanak szemetet, azonban a háromszéki polgármesterek többsége arra panaszkodik, az idei költségvetésből nem futja ezek ökologizálására.
Ráadásul a hatóságok azt sem tudják, pontosan hány ilyen létesítmény van. Silviu Novac, a megyei hulladékgazdálkodási rendszert kidolgozó bukaresti tanácsadó cég igazgatója korábban azt mondta, 110 falusi szemétlerakót vettek nyilvántartásba, miközben a környezetvédelmi ügynökség 47 létesítményt tart nyilván.
Gidófalván a négy lerakóból hármat lezártak, földdel borították és füvesítették – számolt be tegnap Incze Réka környezetvédelmi szakember. Az önkormányzat szerződést kötött a sepsiszentgyörgyi Tega Rt. köztisztasági vállalattal, hogy az hetente egy alkalommal elszállítja a községből a háztartási hulladékot. Ennek ellenére Incze szerint a lerakók bezárása óta egyre több szemétkupac jelenik meg a közeli erdőkben, patakmedrekben.
A szakember szerint ugyanis a helyiek az építkezési vagy mezőgazdasági hulladékot inkább felrakják a szekérre, és félóra alatt elviszik és kiöntik valahol, minthogy a Tega Rt.-re várjanak. Az önkormányzatok ugyan jelentős pénzbírságot róhatnának ki a szemétkupacok létrehozóira, sőt a műveletben felhasznált gépkocsit, szekeret és lovat is elkobozhatják, de az emberek a butaságban szolidárisak, így nehéz azonosítani az elkövetőket – mondta Tóth Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi köztisztasági vállalat igazgatója.
A cég kezdeményezésére létrehozták az Ökosepsi Egyesületet, amely révén távolságtól függetlenül azonos díjszabást és minőséget tudnak biztosítani a csatlakozó települések számára. Az egyesületnek eddig 19 község tagja, Barót és Kovászna városa még nem döntötte el, melyik telepre szállítja majd a hulladékot. forrás: kronika.ro

Zöld gondolatok

Forró-Erős Gyöngyi – Hargita Népe
2009.04.24. 11:06

Hódolok a szokásnak, miszerint a Föld napja táján illik zöld témákról beszélgetni, holott a környezetvédelem nem egy-egy naphoz kötötten kellene közszájon forogjon, hanem a mindennapi élet része kellene legyen. 

Az is tény, hogy – mint általában mindenben – a szélsőségeket e téren sem szeretem, a „sötétzöld” megnyilvánulások inkább irritálnak, mint meghatnak, a kirakat- környezetvédők pedig, akik egy-egy fénykép és újságcikk kedvéért tetszelegnek a zöld színekben, egyenesen bosszantanak.

Évek óta megfigyelhetők az ilyen megnyilvánulások minden jelesebb, környezetvédelemmel kapcsolatos napon. Nyakkendőjüket egy napra sutba vágó politikusok ültetnek fát és mondanak mindenféle szépet a környezetről meg a jövőről, néhány civil szervezet igyekszik különböző rendezvényekkel tudatosítani a környezetvédelem fontosságát, és mindezzel mit érnek el? Mikor a környezetvédelemről beszél valaki, legyen az politikus, szakember, vagy csak önkéntes zöld, az én fülemben folyamatosan ott cseng a borsószemek pattogása. Azoké a borsószemeké, amelyek úgy pattognak le arról a bizonyos falról, mint rólunk, emberekről a környezetszennyezés veszélyeiről szóló figyelmeztetések. Ugyanis a környezet védelme nem érdekünk, legalábbis nem azonnali. A távoli jövővel meg ki a fenének van energiája manapság foglalkozni? Mikor annyi a dolog: ház kell, autó kell – mindjárt kettő is jó volna, mert az asszony, ugyebár –, meg már a bútort sem ártana kicserélni, és az ötödik szobába is jó volna egy tévé, mert gyűjteni kell, gyűjteni, hiszen jól akarunk élni, és itt vannak a gyerekeink is, mégsem hagyhatjuk őket a csóré fenekükkel ezen a világon. Milyen jól néz ki majd a hagyatéki tárgyalásunkon, ha mindjárt két nagy házat örökölhetnek tőlünk utódaink, ha jól menő cég marad utánunk, amely biztos megélhetést biztosít nekik, és tényleg szép volna, ha a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyaink jegyzéke nem csupán egy oldalt tenne ki. 

Csak félő, hogy a nagy ház egy földrengés folytán összedől, vagy belecsap az istennyila, az autót totálkárosra töri egy részeg sofőr, a technika mai vívmányai pár év múlva már értéktelen kacatok lesznek, a cég pedig nem éli túl a gazdasági válságot. Minden múlandó, minden, amit mi ma úgy gondolunk, hogy utódainkra hagynánk. Minden, amit tulajdonképpen eszközként kellene használjuk, de mi kizárólag célként gondolunk rájuk. 

Csupán egy valami van, aminek állnia kellene az idő próbáját: a Föld. A Föld, amely a tiszta levegőt, az élethez elengedhetetlen vizet, a élelmet jelenti. És épp ez a Föld az, amit mi módszeresen teszünk tönkre. Minden patakba dobott pillepalackkal, minden csepp lefolyóba töltött olajjal, minden kivágott fával, amelynek helyére nem kerül új. Pedig megbízhatnánk az utódainkban, hogy ők is meg tudják majd teremteni a maguk egzisztenciáját akkor is, ha mi nem hagyjuk rájuk a toronyórát láncostól, ám ha életteret nem hagyunk számukra, a többivel nem sokra mennek.

Szemétgát az Olton

Forró-Erős Gyöngyi - Hargita Népe 
2009.04.23. 08:50

		Pillepalackok ezerszám, szigetelőanyag-darabok, labdák, televíziókészülékek, és még isten tudja, milyen hulladék tömkelege képzett gátat az Olt folyó vizén Csíkszeredában, a zsögödfürdői hídtól pár száz méterre. A vízügyi igazgatóság munkásai szélmalomharcot vívnak a tornyosuló szeméttel, hiszen folyamatosan érkeznek az újabb „szállítmányok”. Hihetetlen, hátborzongató látvány fogadja az arra járót az Olt partján, Zsögödfürdő közelében: a vízen átnyúló faágak, a továbbfolyást meggátolva felgyűjtötték mindazt a szemetet, amely a folyó felcsíki gyűjtőmedencéjéből került a folyóba. Ha mostanáig – míg csak egyesével úszó palackokat láttunk a patakokban, folyókban – nem igazán mértük fel, mennyi hulladékkal vagyunk képesek szennyezni vizeinket, most már képet kaphatunk róla. A szakemberek becslése szerint itt közel háromszáz köbméter háztartási hulladék lebeg a víz felszínén, több mint egy méter vastagságban állnak a palackok, akár a folyón való átkeléssel is meg lehetne próbálkozni, mert minden bizonnyal száraz lábbal át lehetne jutni a túlsó partra.

Az első pillantásra esküdni mertem volna, hogy kamionokkal ürítették a szemetet a vízbe, hiszen másképp nehezen tartottam elképzelhetőnek, hogy ekkora mennyiség egy helyre összegyűljön. A szakemberek viszont cáfolták az elképzelésemet, és állítják: mindet a folyó hozta, a felcsíki gyűjtőmedence patakjaiból került az Oltba mindez.

A jelenségről egy horgász értesítette a környezetvédelmi ügynökséget, amely riasztotta a vízügyi igazgatóságot, ez utóbbi intézmény három munkása dolgozott tegnap és tegnapelőtt a helyszínen. Merítőhálóval szedték ki a vízből a szemetet, munkájuknak viszont a vízen alig volt látszata – a parton annál inkább, mert egymás után teltek meg az egy köbméter szemét befogadására alkalmas zsákok –, hiszen amennyit egy nap kiszedtek, közel annyi gyűlt a következő éjszaka. Ugyanis a folyón folyamatosan úsznak a palackok, a szemétgát felfogja őket, és egyre terebélyesedik. De nemcsak palackok kerülnek a munkások hálójába – emeltek ki már televíziókészülékeket, elektromos cikkek csomagolásához használatos habszivacsokat, labdákat, párnát, tulajdonképpen mindenféle háztartási hulladékot. Palackokkal teli bekötött zsákokra is bukkantak, amelyeket gazdájuk nem a háza elé tett ki, hogy a hulladékgazdálkodási vállalat munkásai elszállítsák, hanem úgy, zsákostól dobta a vízbe.

– Az egész Felcsík mocska itt van, tulajdonképpen minden, ami ettől a helytől felfelé a vízbe került – fogalmazott a vízügyi igazgatóság helyszínen tartózkodó főmérnöke, aki úgy véli, hogy mindez a helyi önkormányzatok szakszerűtlen hulladékgazdálkodásának az eredménye. Ehhez társul még az emberek felelőtlensége, nemtörődömsége, és így történhet meg, hogy a sokat vitatott hulladéktározó megépítése helyett eredeti megoldás született: az Oltot képeztük ki szemétdombnak. 

Szerdán, ottjártunkkor a vízügyi igazgatóság három munkása vívta a harcot a hulladék-gáttal, csütörtökre még két csoportot odarendelt az intézmény vezetősége, de így is úgy számolják, legalább egy hétig eltart, amíg kitakarítják a folyót. Ráadásul fennáll a veszélye annak, hogy egy vízszintemelkedés következtében a faágak alkotta gáton átbillen a rengeteg szemét, és lezúdul az Olton. Ezt elkerülendő hálóval próbálják elzárni a szemét útját, a kitakarításhoz viszont minden segítséget jó néven vennének. Csupán a sors fintora, hogy mindez éppen a Föld napján történik, akkor, amikor politikusok is látványos környezetvédő akciókon vesznek részt, a zöld civil szervezetek pedig egyre-másra szervezik a környezettudatos életre figyelmeztető rendezvényeiket, miközben napokon át egy maroknyi ember kemény munkát folytat azért, hogy eltakarítsa a lakosság felelőtlenségének környezetpusztító eredményét.

Mennyire káros a környezetre a spam?

Egy év alatt a neten megforduló 62 trillió kéretlen reklám-email kiküldése, továbbítása, tárolása összesen 33 milliárd kilowattóra energiát fogyaszt – áll a McAfee biztonságtechnikai cég tanulmányában, írja az Index. Emailenként 0,3 gramm szén-dioxid kibocsátásával számolva annyi szennyezőanyag jut a levegőbe, amit 3,1 millió autó juttat a légkörbe egy év alatt. Spamszűrők nélkül ennek több mint négyszerese lenne ez az adat, viszont ha minden felhasználó használna szűrőszoftvert, a mostani negyedére lehetne ezt csökkenteni.

Mi az a Zöld Pont?
                          
Talán mindenki számára ismerős ez a Zöld Pont jelzés, azonban kevesen tudják pontosan, hogy mit is jelent, mi célból kerül fel a csomagolóanyagra. A Zöld Pont rendszer (Der Grüne Punkt) Európa 30 országában van jelen, és megközelítőleg 130 000 cég társult be a rendszerbe, világszerte több mint 460 milliárd csomagolóanyagon szerepel ez a szimbólum.

Romániában 2003 végén jött létre az Eco-Rom Ambalaje S.A., a Zöld Pont rendszer hazai képviselője, mely a 1994/62-es európai törvény szerint összegyűjti a hulladékot a jelenleg csatlakozott 1025 cég megbízásából. Az Uniós tagállamoknak ugyanis kötelességük az általuk kibocsátott csomagolási hulladék egy bizonyos százalékát visszagyűjteni, ez az érték változik anyagtípusonként, illetve évenként. Például 2008-ban a Romániában termelt műanyag hulladék 11%-át kellett visszagyűjteni, 2009-ben ez a kötelezettség már 12%-ra emelkedik, 2013-ra pedig 22,5 százalékra.

A cégeknek két lehetőségük van: vagy fizetnek 2 lejt az államnak minden kibocsátott csomagolási hulladék kilója után, vagy szerződést kötnek a már említett céggel, aki teljesíti ügyfelei számára a begyűjtési kötelezettségeket, ez egyben költségmegtakarítást is jelent.

A rendszer megítélése eléggé bonyolult. Egyrészt pozitívnak mondható, mivel bizonyos városokban (Bukarest, Brassó, Bákó stb.) partnerként jelen van a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésében, népszerűsítésében. A másik oldalát tekintve a rendszer legnagyobb visszássága, hogy nagyrészt már begyűjtött hulladékot vásárol fel, kevés százalékot gyűjt ő maga. A 2007-es jelentésében szerepel 35 980 tonna begyűjtött üveg, 40 989 tonna műanyag, 121 641 tonna papír, 125 tonna alumínium. A számok megdöbbentően nagyok, de környezetvédelmi szempontból teljesen mindegy, hogy a begyűjtött hulladékmennyiséget például az AVE adja-e le újrahasznosításra, vagy tőlük felvásárolja az Eco-Rom Ambalaje szervezet, és ő adja le újrafeldolgozás céljából. Az országban begyűjtött hulladék mennyisége majdhogynem független a rendszertől. Az igazán hasznos adat az lenne, ha tudnánk, hogy hány tonna hulladék az, amit az Eco-Rom Ambalaje ténylegesen önerőből gyűjt be és nem felvásárol.

Röviden összefoglalva, a szimbólum használata a cég részvételét jelzi az illető begyűjtési hálózatban, és nem közöl semmilyen jellegű környezetvédelemmel kapcsolatos információt sem a termékről, sem annak csomagolóanyagáról.

Az ideális az lenne, ha a cégek nemcsak a keletkezett hulladékmennyiségek újrahasznosítására, kezelésére tömörülnének ilyen szép számban, hanem a betétdíj bevezetésére, a visszaváltható csomagolások elterjesztésére törekednének. A cél a problémák megelőzése és nem azok kezelése.

Csonta László – Zöld SzékelyFöld Egyesület

Csemete a jövőért – környezetvédelmi tevékenység Székelykeresztúron

Már tiltakoznak az újabb atomerőmű ellen - 2008. április.6

Négy erdélyi város közül választják ki Románia második atomerőművének helyszínét. A zöldek tiltakoznak, a romániai az atomenergia-hivatal szakembere szerint teljes mértékben kizárható egy újabb Csernobil.

A kiválasztási folyamat kezdetén száz lehetséges helyszínt felsoroló listán most már csak négy város, Brassó, Nagyszeben, Arad és Kolozsvár neve szerepel. A 3 ezer megawatt összkapacitású atomerőművet a tervek szerint 2020-ban adják át, és két vagy három reaktora lesz.

A zöldek tiltakoznak

„Nem bízunk a tervekben. Több mint valószínű, hogy a zöld szervezetek komoly tiltakozó megmozdulásokat fognak szervezni, hogy elejét vegyék az atomerőmű megépítésének” – nyilatkozta a Krónikának Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. Szerinte igen nagy kockázattal jár egy atomerőmű működtetése.

„Jelenleg a környezetvédők megítélésében kétféle álláspont létezik. Az egyik szerint az atomenergia használata az egyik legkörnyezetkímélőbb megoldásnak minősül. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lakosságra nézve számos kockázattal jár, egy esetleges baleset nagyon komoly következményekkel járhat, a zöldek ezért is nem támogatják a hasonló létesítmények megépítését” – részletezte Kovács Zoltán Csongor.

Energetikai függetlenség

Zsombori Vilmos, az atomenergia-hivatal Maros, Hargita és Kovászna megyéért felelős vezetője a biztonsági kockázatról úgy nyilatkozott, hogy egy újabb Csernobil teljes mértékben kizárható. „A bécsi székhelyű atomenergiai ügynökség szakembereinek is ellenőrizniük kell a létesítményt. Az Európai Unió tagállamaiban 150 atomreaktor működik, s nem voltak gondok. Ez pedig azzal magyarázható, hogy annyira szigorú a feltételrendszer, hogy gyakorlatilag nem lehetnek problémák” – szögezte le a szakember.

Zsombori szerint azonban még korántsem lehet biztos helyszínekről beszélni. „A Nukleáris Tevékenységeket Felügyelő Országos Bizottság még nem kapta meg a hivatalos dokumentációt a helyszíneket illetően, ezért még semmit nem lehet biztosra venni” – szögezte le a szakember.

Az ország területén jelenleg egyetlen atomerőmű működik, a cernavodai, amelyet még Ceauşescu idején kezdtek építeni. Első reaktorát 1996-ban helyezték üzembe, a másodikat 2007 őszén. 2015-ig további két reaktor megépítését tervezik. Az atomerőmű jelenleg az ország energiaigényének 17 százalékát fedezi, a két második reaktor átadásával pedig ez az érték elérné a 40 százalékot. Zsombori szerint azért szükségesek az atomerőművek, mivel ezáltal függetlenebbé válik az ország az energetikai nagyhatalmaktól, ami nem elhanyagolható szempont.