A lámpáról

A gyakorlatban leginkább használhatónak a fejlámpák bizonyultak, ezek közül is a kettős fényforrással ellátott modellek a legelterjedtebbek.

Ha sötétedés után avagy kora hajnalban uton vagyunk, nélkülözhetetlen egy megbízható fényforrás és egyáltalán nem mellékes, hogy eközben mindkét kezünk szabadon marad-e. A ledek megbízhatósága, hosszú élettartama és nem utólsó sorban csekély fogyasztása nyugalommal fog eltölteni, miközben sok esetben ázva-fázva keressük az utat a menedék felé. Léteznek egy vagy sok ledes modellek, a mindennapi gyakorlatban azonban a hármas vagy ötös megoldás bizonyult a legprakrikusabbnak. (a ledek élettartama kb.100 000 óra avagy 11 év 24 órás napi használat mellett).
 
A kettős fényforrás másik eleme a nagyon erős fényű, de ugyanakkor nagy fogyasztású halogén égő. Amíg például a Petzl Myo 3-as led egői akár 170 órán át is képesek folyamatosan világítani, addig ugyanaz a modell halogén izzója már 3-4 óra alatt kimeríti az elemeket vagy az akkumulátorokat. Mégsem elhanyagolható azonban a halogén izzó szerepe, mert a kb.100 m-es fénysugara sok esetben kihúz a bajból, ha nem látjuk, hogy merre folytatódik az ösvény vagy milyen mély az elöttünk tátongó szakadék.

A helyzet függvényében a két fényforrás váltogatott használata minden körülmények között mgoldást jelent a sötétben való tájékozódás problémáira.

Ami az energiaforrást illeti, részesítsük előnyben az akkumulátoros megoldást, még akkor is, ha első ránézésre drágának tűnik. A kereskedelemben kapható olcsóbb elemek mindenképp nagyon hamar kimerülnek, a márkás modellek meg  túl drágák a folyamatos használathoz. Ezzel szemben a jó minőségű akkumulátorok egy megfelelő töltővel csak egyszeri nagyobb befektetést igényelnek és akár 8-10 éven át megbízhatóan fognak működni.

Az utóbbi néhány évben elterjedt Ni-MH akkuk kitűnően beváltak, főleg ha a vásárlásnál figyelemmel vagyunk a 2000 mA fölötti teljesítményre is.

Ugyancsak itt érdemes szót ejteni az esti, éjszakai táborozásról. Sok esetben sötétedésig vagy azon is túl uton vagyunk, részben mert teljesíteni szeretnénk az aznapra kitűzött távot, részben mert világosságban nem találtunk megfelelő táborhelyet vagy ki tudja még mi egyéb okból kényszerülhetünk sötétedés után sátrat húzni, hátizsákból kipakolni, enni, stb. Itt ismét csak a fejlámpánkra hagyatkozhatunk, kivéve ha hagyományos lámpánkat a fogaink között tartjuk vagy egy kézzel próbáljuk felállítani a sátrunkat. De ha már a sátor kényelmében a vacsoránk elkészítésénél, elfogyasztásánál tartunk, sorra kerülhet a hagyományos gyertya is. Nem csak otthonos, kellemes fényt fog biztosítani, hanem hűvös éjszakákon egy bizonyos fokig ki is melegíti alkalmi szállásunkat.

Vigyázzunk a fokozott tűzveszélyre. Csak olyan alumínium vagy egyéb aljzatba helyezett gyertyát használjunk, amely stabilan áll és igyekezzünk távol tartani a sátor ponyvájától. Kioltásnál pedig megnedvesített ujjal csippentsük el vagy kinn oltsuk ki, különben a kellemetlen szag sokáig fog terjengni a zárt térben.