Hargita hegység

Erdély hegyei csodálatos élményt nyújtanak a látványt élvezőknek, a kalandot kedvelőknek és a teljesítménytúrázóknak egyaránt. Nem szabad azonban elfelednünk azt, hogy ezek már majdnem magashegységek, így alaposabb szervezést és felszerelést igényelnek. A legközelebbi lakott település akár 12-14 órányira is lehet.
A Hargita-hegység Budapesttől közel 700 km-re fekszik, Hargita megye szívében. A vulkanikus eredetű hegyvidék a Keleti-Kárpátok tíz kráterét foglalja magába, legmagasabb csúcsa az 1801 m-es Madarasi Hargita. Magyarországról könnyen megközelíthető, s bizton állítható, hogy mindenki számára életre szóló élményt nyújt.

A földtörténeti harmadkor végére-negyedkor elejére tehető vulkanikus tevékenység hatására létrejött Hargita-hegység a gyűrődéses eredetű Keleti-Kárpátok belső ívén helyezkedik el. A Libáni-hágótól a Hatod-tetőig terjedő mintegy 60 km hosszúságban a hegység a vulkáni kúpok sorozatából és a déli irányban elterülő Hargita-fennsík, avagy a vulkáni platóból épül fel. A főgerinc többnyire észak-dél irányú,szélessége 25 és 40 kilóméter között váltakozik, amelynek folytán a Keleti-Kárpátok egyik legnagyobb tömbjének számít.

A vulkáni kúpok és a köztük lévő nyergek térbeli elhelyezkedése alapján a Hargita- hegység három részre tagolható: az Észak-Hargita az 1000 m magas Libáni-hágótól az 1310 m-en elhelyezkedő Fertő-nyeregig terjed,a Központi-Hargita a 985 m-en fekvő Tolvajos-tetőig nyúlik, míg a Dél-Hargita pedig a Tusnádi-szorosnál ér véget.

Habár kialakulását és szerkezetét véve alapul ide tartozna a Csomád-Büdös hegycsoport is, mivel a Tusnádi-szorosban az Olt folyó éles határt képez a két hegytömb között, egyes szerzők a Bodoki-havasokhoz sorolják.
Említést érdemel, hogy mivel a hegységet létrehozó vulkanikus tevékenység északról dél felé fejtette ki a hatását, a Hargita északi részén létrejött vulkáni kúpok lényegesen öregebbek, mint a déli részen levők, így az erózió általi lepusztulás is külömböző mértékben tapasztalható. Ennek eredménye, hogy míg az északi-központi részeken a patakok mély völgyeket vágtak a hajdani kráterek oldalába, erősen tagolttá, esetenként nehezen felismerhetővé téve azokat, addig a déli részen sokkal inkább megőrizték eredeti formájukat. A legjobb példa erre a Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tavat rejtő vulkáni kráter. Ezen utóbbi teljes egészében megőrizte az eredeti formáját, amelynek alján létrejöhetett Románia egyetlen vulkanikus eredetű tava.
Habár az utóbbi években számos panzió jelent meg a hegység környékén, azok számára akik a magasabb részeken szeretnének túrázni vagy a főgerincet szeretnék bejárni, leginkább a sátras túrázás ajánlott. Az Észak- valamint a Dél-Hargitában csak erdészházakra vagy pásztorszállásokra lehet számítani, a központi részen pedig a Madarasi-Hargita menedékházra, a Hargitafürdői szállodákra- illetve panziókra, valamint a Tolvajos-tető közelében található Fenyőke-menedékházra.

Ami a turisztikai jelzésrendszert illeti, el kell mondani, hogy nagyon elhanyagolt állapotban van. Nagy részük a múlt század ' 70-es-' 80-as éveitől nem volt felújítva. Az utóbbi évek széldöntései, felelőtlen erdőkitermelése sok helyen akár kilométereken is teljesen eltüntette az amúgy is nagyon kopott, régi jelzéseket, amelynek következtében a tájékozódás többnyire csak jó helyismeret vagy térkép és iránytű használa mellett lehetséges.           
A 2003-2004-es évek folyamán csoportunknak önálló finanszírozással és munkaerővel sikerült felújítania a Dél-Hargita főgerincének kék sáv jelzését a Nagy-Piliske és a Szentimrefürdő közötti szakaszon, valamint az Újtusnád-Mitács-puszta, Verebesi-állomás-Kakukk-hegy és a Csíkszentkirály-Szentimrefürdő közötti kék pont, illeve kék kereszt jelzéseket. Mindezek mellett sajnos számolni kell azzal is, hogy a helybeli lakosságot egyáltalán nem érdekli, hogy egy bizonyos fa törzsén a tájékozódás szempontjából létfontosságú turisztikai jelzés van, így gondolkodás nélkül képesek kivágni bármit, ami a pillanatnyi céljuknak megfelel.

Így történhet meg, hogy frissen felújított részeken a gyanútlan túrázó azon találja magát, hogy az addig kitűnő jelzés nyomtalanul eltünik, mint ahogy ezt 2004 őszén magunk is megtapasztalhattuk egy általunk alig két héttel korábban újrafestett szakasz esetében. Ez ellen sajnos egyetlen dolgot tehetünk, éspedig konok kitartással újra és újra kijavítani azon részeket, amelyeket mások pillanatnyi érdekektől vezérelve, teljesen felelőtlenűl tönkretesznek, ami viszont azzal a kellemetlenséggel jár, hogy ahelyett, hogy újabb részek rendbetételén dolgoznánk, minduntalan vissza kell térnünk már elvégzettnek hitt részek kijavítására. A 2007-2008-es esztendőkre tervezzük a főgerinc jelzéseinek teljes feújítását a Szentimrefürdő-Madarasi-Hargita szakaszon, valamint a Hagymás-hegység gerinc jelzésének újrafestését, illetve új utak megnyítását az Öcsém-Nagyhagymás környékén.
                                               
Itt jegyeznénk meg, hogy bárkit szivesen látunk, aki Erdélyi túrázása alkalmával szeretne besegíteni ebbe a tevékenységbe, aki úgy érzi, hogy önmaga is aktívan részt vállalna ezen gyönyörű vidék hozzáférhetőbbé tételében.