Kozia-hegység

A Fogarasi-hegységcsoport részeként, a Fogarasi-havasok dél-nyugati lábánál emelkedő hegytömeg vadregényes sziklavilága a Déli-Kárpátok egyik egyedi, színes, vonzó túraterepe. Az É-on a Lovistei-, D-en a Calimanesti-medence, K-en a Topolog-menti-dombság alacsony térszínei által határolt, rögszerű hegytömeg meredek falakkal magasodik az Olt fölé. A kis kiterjedésű (kb. 10 x 10 km), ám sziklafalai, szabdalt felszíne, komoly lejtői miatt tekintélyt parancsoló hegység a tőle nyugatra fekvő Kapacinával az Olt áttöréses völgyének D-i szorosát fogja közre. Az Erdélyi-medence felől érkező folyó, a Déli-Kárpátokon átvágva, a Szebeni- és a Fogarasi-havasok közötti Vöröstoronyi-szoros után 15 km hosszan kanyarog a Kozia-szorosban.

Az országutat és a 20. század első éveitől vasutat is hordozó szűk szurdok kijárati szakaszát völgyzárő-gáttal rekesztették el, így az Olt visszaduzzadt vize ma a szorosban 300 m-en húzódik. A taréjos sziklafalakkal határolt Olt-áttörés fölött tornyosuló Koziát főként gneisz építi fel. Kemény, ellenálló tömegként, törésvonalakkal határolt sasbércként emelkedik a hosszú Fogaras-főgerinc és a kárpátalji dombvidékek fölött. A kis területen is igen változatos, zegzugos, sziklás hegytömb 1300 m-el emelkedik az Olt fölé. A légvonalban 3 km-en 1600 m magasba szökő erdős lejtők, éles, zord falak fölött lekerekített, gyakran csupasz hátak emelkednek. Az 1668 m-es Kozia-csúcsban tetőző hegység vadsága a központi tetőket szegélyező és onnan kiinduló tagolt sziklaperemeknek, járhatatlan sziklás gerinceknek köszönhető, de ezt az érzést a zuhatagos patakok, a sűrű erdőségek is fokozzák.

A D-i nyitottság a hegységet kellemes éghajlatú térséggé teszi, az évi csapadékmennyiség 700-1000 mm, de ennél is fontosabb a korai, hosszú tavasz és a meleg nyár, amely mediterrán jellegű növényzet megtelepedését is lehetővé tette (hasonlóan a Cserna-völgy, vagy a Bánsági-hegyvidék egyes részeihez). A meredek, sziklás terep megvédi a növényeket a nyájak legelésétől és taposásától, de a kifizetődő erdészeti gazdálkodást is megnehezíti, így oriási és alig háborgatott erdők terpeszkednek a hegyoldalakon. A kellemes klíma, a sziklatornyok, szurdokok közé zárt csendes, vad völgyek évszázadok óta otthont adnak a világtól elvonult ortodox szerzetesközösségek számára is.

A túrák nehézségi foka:

A Kózia útvonalai könnyű és közepesen nehéz, középhegységi gyalogtúrák, viszonylag rövid távokkal, azonban rendszerint nagy szintkülönbségekkel. Az útvonalak többsége erdős területen halad, de a gyakori sziklás térszínek következtében számos kiváló kilátópontot érinthetünk. A térség bejárásához a több napos, sátras túrázás a legajánlottabb.

Esős időben a meredek, sáros ösvények erősen csúszhatnak, a sziklás kiszögelléseken is fokozott ovatosságra van szükség. A sziklatornyok, kopár tetők térségében nagyobb a villámcsapás veszélye.