A Keleti-Kárpátok nyugati vonulatának középső részén fekszik, az ország legnagyobb kiterjedésű vulkanikus hegysége. Vulkáni eredetét a jellegzetes lapos hegyhátak és az ezekből kúpszerűen kiemelkedő hegycsúcsok bizonyítják, melyek közül a Pietrosz (2.100 m) a legmagasabb.
A hegységben több vulkáni kráter is található. Ezek közül a legmagasabb, a meredek falakkal körülvett, körülbelül tíz kilométer átmérőjű Kelemen kráter.
A főgerinc további csúcsai a Gruja (1882 m), Dundec (1923 m), Papláb (1837 m), Sztrunior (1885 m), Sztracsior (1963 m), Kis-Besztercés (1990 m), Zurzugó (1907 m) és a Cigányka (1397 m).
A hegységben számos érdekes földtani képződményt találhatunk.
Kiemelkedő látványosság az Isten-széke, ami nem más mint egy andezit bástyákkal körülvett havasi tisztás. Nevét onnan kapta, hogy távolról egy óriási székre hasonlít.
Említést érdemel még az északi gerincen, 1760 méteres magasságban található Tizenkét Apostol nevű sziklacsoport is, melynek kialakulásában a szelektív erózió játszott fontos szerepet.
Hatalmas sebként éktelenkedik a hegyháton egy külszíni fejtésű kénbánya. A sárgás-vöröses színű hegycsúcsot nemcsak kívülről gyalulták le, hanem ezzel együtt elpusztították azt a világviszonylatban is egyedülálló barlangrendszert, melyben vasoxid sztalagmitok és egy, a Csokoládépalota nevet viselő, kéncseppkövekben gazdag terem volt.
A hegység minden évszakban többé-kevésbé járható, de a látogatásra leginkább alkalmas hónapok az augusztus és a szeptember, a téli túrázóknak pedig a február ajánlható. Arra viszont számítani kell, hogy a turistajelzések igen elhanyagolt állapotban vannak (felújításuk folyamatban van), és menedékházak sem találhatóak a hegységben.
A Kelemen-havasok szépségei és titkai
A Kelemen-havasokat a Keleti-Kárpátok belső ívében találjuk, csúcsait a Kárpátok hegyóriásai között emlegetik, hisz a havas több csúcsa emelkedik az ég felé, felhőket ostromolva, meghaladva a 2000 métert. A havasok vonulatának hosszúsága közel 55 km, míg szélessége 30 km, és közel 2000 négyzetkilométeren terül el, 24 000 hektár területet foglalva magába.
Csaknem nyolcszáz évvel ezelőtti krónikákban, 1228-ból Alpes Clementis néven már találunk utalást a Kelemen-havasokra, amikor II. András a havasokat és környékét elkobozta a Kácsics nembeli Simon Bántól, hisz ő is részt vett felesége, Gertrúd meggyilkolásában. II. András adományozta e hatalmas területet a Tomja nembeli Dénes Bán fiának (Bánffy), a későbbi Losonczy Bánffy családnak. A hegység vulkáni eredetű és ma is több krátere tátong az ég felé. A Kelemenbeli nagy kráter hatalmas, meredek falakkal van körülvéve, mély vulkanikus kráter, amely sok turistát csalogat ki a hegyekbe. Peremein emelkednek a havas csúcsai, közülük a legmagasabb a Kis-Köves (Teleki) csúcs, melynek magassága 2102 méter. E kráter átmérője 10 km. A Kelemen-havasok az egyik legfiatalabb hegylánculat. Az utolsó vulkáni kitörés 1,8-5 millió évvel ezelőtt történhetett, ezért maga a hegy és környéke egy hatalmas lávakőzeten található. E havasok valamikor Erdély és Moldávia határát képezték, jelenleg négy megye határa vonul itt végig: Hargita, Maros, Beszterce és Szucsáva (Suceava). Növény- és állatvilága nagyjából ugyanaz, mint más magas fekvésű hegységeknek, ugyanakkor említésre méltó, hogy régen sok bölény élt a havasokban, és a Bánffy-család kedvenc bölény-vadászhelye volt. Az utolsó bölényt 1780-ban lőtték ki. A szarvasállomány is szép számban van és volt a Kelemen-havasokban. 1929-ben a hévízi Urmánczy család Kelemen-havasokban lőtt szarvasagancs trófeája részt vett 1930-ban a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon, ahol világrekordnak kiáltották ki, hisz a harminchárom kilós agancson negyvennégy ágazat volt.
A Kelemen-havasokat legjobban, legkönnyebben Maroshévíz felől lehet megközelíteni. Már az út felénél szebbnél szebb tájak tárulnak a turisták elé. A Vajda-patak jobb oldalán megtekinthető a „Tolvajok asztala“ elnevezésû hely, ahol a természet ereje egy óriási asztalhoz hasonló követ alkotott, körülötte több kisebb kőszékkel. Ennek a helynek megvan a maga szájhagyománya, hisz erről a helyről már Orbán Balázs is ír mûvében, sőt egy 1626-os országgyűlési krónika is említést tesz az itteni tolvaj bandákról. A legenda szerint ennél az asztalnál tervezték a tolvajok a támadásaikat, és ugyanitt osztották szét az elrabolt értékeket. Innen nem messze egy újabb vulkanikus sziklacsoport tárul elénk, az úgynevezett „Ördögök malma“ (1381 m). E helyet távolról nézve, valójában több magas emberi alak vehető ki, erről is több ízben tesznek említést különböző könyvek és újságok, már a XIX. század közepétől. A monda szerint több ember paktált az ördöggel, hogy sok rosszat tegyenek a havasok környékén lakóknak, de Isten megbüntette őket, hisz kővé merevítette az ott levő malmot és az embereket.
A havasokhoz tartozó nevezetességek közül megemlíthető az Isten széke (1381 m), mely egy várszerû építményre emlékeztet, de ha az ember távolról szemléli, egy óriási székhez hasonlít.
A Fehér-hegy (1340 m) is a Kelemen-havasok egyik érdekessége, hisz egyetlen hatalmas teraszlépcső alkotja, amelyet több egymás utáni lávafolyam „épített“ fel. Ez a rész sok maroshévízi és környékbeli lakos kedvenc sízőhelye. Ahogy halad az ember feljebb-feljebb a havasok magaslatai felé, egyre ritkulnak az erdők, melyeket cserjék váltanak fel, majd marad a kopár hegy. 1750 méteres magasságon, a Rekettyés csúcs tövében található a havasok gyöngyszemeként emlegetett Jézer-tó, ez nem más, mint a vulkanikus kőzet üregében felgyűlt tavacska. Egyesek glaciális eredetûnek is tartják, a negyedkori eljegesedés maradványának, de vannak, akik tipikus földcsuszamlás által keletkezett tónak. Területe 1300 négyzetméter, mélysége 3-5 méter. E vidéken található a védettnek számító cirbolyafenyő, ugyanakkor rengeteg csodaszép rododendronban is gyönyörködhetnek az itt járó turisták. E tavat régi térképeken Bánffy-tóként is feltüntették bizonyos források. Egyesek tengerszemként emlegetik, vagy feneketlen tónak is nevezik, ami természetesen ellentmond a hivatalos dokumentumoknak. Egyesek arra a legendára utalnak, mely szerint régen egy ólomkacsát dobtak a tóba, és évekkel később a Fekete-tenger aljában találták meg. Őseink arról is „beszámolnak“, miszerint a '20-as években a környéken kaszáló emberek egy hatalmas állatot láttak az óriási fűben aludni, az állat a zajra felébredt és megfutamodott. A kaszások a nyomot követve mentek utána. A lábnyomok a tó partjáig vezettek.
Legenda ide, legenda oda, egy biztos: a tó vize a legmelegebb nyári napokban is jéghideg, és amint a hivatalos dokumentumok kimutatják, mélysége nem haladja meg az öt métert. A tó vize a Büdös-patakba folyik ki. Ez a patak a nevét a víz kellemetlen szagáról kapta, hiszen sok helyen kén szivárog a vízbe. Innen nem messze található a meteorológiai állomás és a hegyimentő-szolgálat. Másik látnivaló a 1760 méteres tengerszint fölötti magasságban levő „Tizenkét Apostol“ nevû sziklacsoport is, melynek kialakulásában a szelektív erózió játszott fontos szerepet. E különös sziklavilág titkaira még nem derült fény, de itt jelenleg is több hatalmas írott kőtömb található. Sőt mi több, három ilyen kőtömböt egy moldvai lakós otthonában berendezett múzeumba, a Gura Haiti faluban „Megalítok Múzeuma“ névre keresztelt helyre vittek el, ahol bárki megtekintheti. Ezeken a köveken érdekes formák, alakok vannak vésve, csillagokhoz, bolygókhoz hasonlók, sőt egyiken egy különleges „repülő csészealjhoz“ hasonló tárgy is kivehető. E köveken levő rajzokat egy bukaresti csoport is tanulmányozta még az 1980-as években, és arra a következtetésre jutottak, hogy kb. 2-3 millió évvel ezelőtti időkből származnak az ábrák.
A 12 apostol sziklacsoporttól nem messze egy mohás mocsár is felkelti a turisták figyelmét. A Kelemen-havasok egy másik érdekessége a Mária Terézia határvonal, mely 1762-ben építettek Magyarország és Moldávia (Moldva) közti határként. Jelenleg is több helyen lehet látni a több méter széles kőfal maradványait. A Jézer-tó szomszédságában található a Kis-Köves (Teleki) 2102 méteres csúcs, innen belátni a Kelemen-havasok egész vonulatát és környékét, valamint Moldvának egy részét. Megtekinthetjük a volt kénbányát, mely bánya tönkretette az itteni állat- és növényvilágot, egy valóságos ökológiai katasztrófát idézve elő.
A piramishoz hasonló felszíni bányát 1960-ban kezdték építeni, ezzel egyidejûleg több tömbházat is építettek a munkások számára. Az igazi kitermelés a '70-es években kezdődött el, Elena Ceausescu parancsára. Ez a bánya jelenleg egy hatalmas sebként éktelenkedik a hegyháton. A sárgásvöröses színû hegycsúcsot nemcsak kívülről gyalulták le, hanem ezzel egy időben elpusztították azt a világviszonylatban is egyedülálló, soklabirintusos barlangrendszert, melyben vasoxid sztalagmitok, kaolin képződmények voltak, és egy „Csokoládé palota“ nevet viselő, kéncsepkövekben gazdag terem is volt ott. A bányát, amely soha sem volt nyereséges, 1997-ben bezárták. Jelenleg az itt levő tömbház-negyedben senki sem lakik, mindent kifosztottak. Esős időben a kénes hegyről lefolyó vizek, melyek a patakokba ömlenek, a nagy savtartalom miatt minden élőlényt elpusztítottak, így jelenleg is folytatódik az ökológiai katasztrófa. A bánya környékén járva, ahol sem növény, sem állat nincs, az ember úgy képzelheti magát, mintha a Holdon lépegetne.
A Kelemen-havasok erdőségeit az UNESCO bioszféra-rezervátumnak nyilvánította, és néhány éve természetvédelmi területté, Nemzeti Parkká nyilvánították a romániai illetékesek. Sajnos, sok turista jelenleg sem törődik a természet védelmével és tisztaságával, maguk után hagyva sok szemetet, tasakokat, mûanyagpalackokat és egyebeket. Czirják Károly- a lap tetejére -
A Kelemen-havasok
I. Földrajzi fekvése és határai
A Kelemen-havasok a Keleti Kárpátok nyugati vonulatának a középső részén fekszik, a legnagyobb kiterjedésű vulkanikus eredetű hegység Romániában. Területe kb. 2000 km2, nyugat-kelet irányban 55 km, míg észak-dél irányban 30 km széles.
A Keleti Kárpátokban a Radnai havasok után a második legmagasabb hegység, legmagasabb csúcsa a Kis-Pietrosz -Pietros (2100 m).
Északon a Dornai medence (Depresiunea Vatra Dornei) valamint a Borgói havasok (Munţii Bârgãului) határolják. Keleten a Bélbori (Bilbor) és a Borszéki (Borsec) medencék választják el a Besztercei- (Bistriţei) és a Gyergyói- (Giurgeu) havasoktól. Délen a leghatározottabb a válaszvonal: a Maros völgye, mely a Görgényi-havasoktól különíti el, míg nyugaton a hegy lábai az Erdélyi-medencéig ereszkednek be.
II. Megközelítési lehetőségek
Dél felől a Maros völgyében kanyargó 15-ös számú országút (DN 15) valamint a 400-as fő vasútvonal visz a Kelemen havasok lábaihoz. Innen számos fakitermelő úton és túraösvényen lehet a magasabb régiókba jutni. A jelentősebb patakok Bisztra (Bistra), Galonya (Găloaia), Ratosnya (Răstoliţa), Ilva (Ilva), Zebrák (Zebrac) völgyében gépkocsival elég mélyen be lehet hatolni a hegység belsejébe (5-18 km).
A vasútvonaltól való távolsága és a rossz minőségű autóutak miatt keleti oldalról körülményesebb a megközelítése. Maroshévízről (Topliţa) Borszék (Borsec) irányába haladva a DN 15-ösön letérünk balra a Lomás (Lomaş) völgyében kanyargó 174A megyei útra (DJ 174A), mely felvezet a főgerincen elhelyezkedő Rekettyés (Răchitiş - 2021 m) csúcsra, ahol meteorológiai állomás található. Az előbb említett elágazást elhagyva Borszék irányába, ugyancsak balra indul a Bélbori (Bilbor) medencébe vezető műút a Szék (Sec) pataka mentén, amelyről megközelíthetők a Kelemen-Cserbükk (Călimanul Cerbului - 2013 m), valamint a Kelemenforrás (Căliman Izvor - 2032 m) csúcsok.
Észak felől az E 576-os nemzetközi út köti össze Besztercét (Bistriţa) Dorna Vátrával (Vatra Dornei), áthalad rajta az 502-es fő vasútvonal is. Az utóbbitól dél felé található egy műút, amely Gura Haitii településre vezet, ahonnan a legkönnyebb megközelíteni a Tizenkét Apostol (Doisprezece Apostoli) gyönyörű sziklaalakzatait, és a nagykráter peremén továbbhaladva eljutni a főgerincre. Folytatjuk utunkat a műúton, amely felvezet egészen a Román Negoj-i (Negoiu Romănesc) kénbányáig (jelenleg a kitermelés szünetel). Besztercétől 20 km-re található Borgóprund (Prundu Bârgăului), ahonnan délkeletre tér le a Kolibica (Colibiţa) gyűjtőtóhoz haladó autóút, innen számos túraösvény visz fel a hegységbe.
Nyugatról a Szászrégent (Reghin) Besztercével összekötő 15A jelzésű országút kerüli meg a Kelemen Havasokat. Besztercéről indul délkeleti irányba Felsőbudak (Budacu de Sus) településre egy út, ahonnan gerincút vezet a hegység magasabb régióiba.
III. Természeti kép és domborzat
A Maros, Hargita, Szucsáva és Beszterce megyék határain elterülő Kelemen-havasok Erdély legfiatalabb hegységei közé tartozik. Vulkanikus eredetét az andezit, dacit, bazalt, valamint a vulkáni törmelék (piroklasztitok) jelenléte mellett a jellegzetes lapos hegyhátak és az ezekből kúpszerűen kiemelkedő hegycsúcsok bizonyítják.
Az újharmad időszakában lejátszódott vulkáni kitörések hatalmas mennyiségű magmaszármazékot juttattak a felszínre. A 10-15 millió évvel ezelőtti folyamatok eredményeképpen létrejött vulkáni kúpokat, krátereket, platókat kikezdték a külső erők. A Kelemen magasan fekvő térségeire még a Pleisztocén idején fellépő eljegesedési időszakok is rányomták bélyegüket, melyek eredményeképpen a főgerincből mély, függőleges falú völgyek szakadnak le.
A Kelemen-havasok domborzatát a 400-600 méteres mélységű völgyek fölött húzódó Kelemen vulkáni plató (1300-1600 m-es magasságban), valamint a kúpszerű csúcsokkal szabdalt gerinc (1600-2100 m) jellemzi.
A hegységben több vulkáni kráter található, melyek mindegyike magán viseli a természeti erők átalakító hatását. A kráterek közül a legmagasabb a kb. 10 km átmérőjű északkeleti Kelemen kráter, amelyet a Fekete-Sáros (Neagra Šarului) pataka vágott át északkeleti irányból. A kráter peremét a következő hegycsúcsok övezik: Kelemen Cserbükk (2013 m), Kelemenforrás-csúcs (2032 m), Vajda-csúcs (1825 m), Csont-hegy (1900 m), Rekettyés (2021 m), Kisköves (1993 m), Román-Negoj (1889 m), Magyar-Negoj (2081 m), Pietrosz (2100 m), Majoros-csúcs (1885 m), Tamás-csúcs (1862 m).
Nagy kiterjedésű még az északi kráter, amelyet a Dorna vize vágott át északi irányból, és a nyugati kráter, amelyet a Beszerce vize szel ketté nyugat felől.
A főgerinc nyugat felé a következő csúcsokkal folytatódik: Gruja (1882 m), Dundec (1923 m), Papláb (1837 m), Sztrunior (1885 m), Sztracsior (1963 m), Kis-Besztercés (1990 m), Zurzugó (1907 m) és a Cigányka (1397 m).
Mindezek mellett még számos érdekes földtani képződmény teszi vonzóvá a Kelemen havasokat. Ilyen például az 1381m-es magasságú Isten-széke andezit „kőorgonája”, amely keleti és nyugati irányban meredek falként magasodik a Galonya- illetve a Bisztra völgye fölé, ahonnan tiszta időben csodálatos kilátás nyílik a főgerincre, és a Görgényi-havasokra.
Külön említést érdemel a hegység északi gerincén található Tizenkét Apostol nevű sziklacsoport (1760 m-es magasságban), melynek a kialakulásában a szelektív erózió játszott fontos szerepet.
Ami a hegyoldalakat illeti, az északi lejtők meredekebbek, és magukon viselik a negyedkori eljegesedések nyomait. Kelet, dél és nyugat felé a gerinc kiterjedt vulkáni platóban folytatódik mély völgyekkel szabdalva.
Hatalmas sebként éktelenkedik a hegyháton a Román-Negoj térségében létesített külszíni fejtésű kénbánya. A hegycsúcsnak sárgás-vöröses színe van, és teljesen le van gyalulva. De nemcsak a felszínt tették tönkre, hanem elpusztították a ritkaságszámba menő barlangrendszert, melyben vasoxid sztalagmitok, egyedi képződmények, és egy, a Csokoládépalota nevet viselő kéncseppkövekben gazdag terem volt.
A Kelemen- és Görgényi-havasokat egy vulkanikus eredetű üledékes réteg övezi, amelynek kialakulása 5-5,3 millió évvel ezelőtt kezdődött el az alsó Pliocén idején. E réteg litológiai komplexitása változatos típusú barlangok kialakulásának adott lehetőséget: málós barlangok, rönklenyomat barlangok, stb. (kb. 150 barlang). Kivételes helyet foglalnak el e „ranglistában” a rönklenyomat barlangok, amelyek kialakulásuk szempontjából egyediek Európában.
A fent említett üledékes réteg kialakulása során - szubvulkanikus körülmények között - a vulkanikus kőzetekből származó anyagok (különböző granulációjú homok, kavics, vulkanikus hamu, stb.) szedimentációjával egyidőben ezekbe figyelemreméltó méretű fák törzsei is beágyazódtak, így a néhol 200 méter vastagságot is elérő réteg alkotóelemeivé váltak. Egy hosszú és rendkívűl bonyolult eróziós-korróziós folyamat eredményeként ezek a fatörzsek elkorhadtak, elmálltak, hátrahagyván üreges lenyomataikat, illetve rönklenyomat barlangokat, amelyek hossza eléri a 23 métert is. Ezek közül a legszebbek és legérdekesebbek a Maros völgyében Andronyásza és Nyágra között találhatóak.
A természeti kincsek közül megemlítjük a hatalmas erdőségeket, a vízfolyásokat, melyeket energiatermelésre, vízgazdálodásra használnak fel. Ebben a térségben két gyűjtőtó található: a Beszterce melletti Kolibica (Colibiţa), valamint az északkeleti kráterben levő Féti (Fetii) tó. A Ratosnya völgyében is épül egy víztározó, mellyel a marosvölgyi települések víz- és energia ellátását tervezték megoldani. A munkálatok lassúságát véve alapul még jó ideig csak a környezetkárosító hatása „valósul” meg. A legintenzívebben kihasznált erőforrások a legelők, erdőségek, a gazdasági felhasználás szempontjából komoly értéket képviselnek az andezit (építészet), illetve az ásványvizek (pl. Stânceni ásványvíz).
IV. Vízrajz
A vulkanikus hegységekre jellemzően a Kelemen havasok folyóvizei (a Maros és a Beszterce mellékfolyói) sugárszerű folyásúak. Jelentősebb a Fekete patak, amelyik az északkeleti kráterből gyűjti össze a vizeket, és a Besztercébe ömlik. A nyugati kráter vizeit a Borgói-Beszterce, ami a Sajóba ömlik, az északkeletieket a Kis-Kelemen patak, az északnyugatiakat pedig a Dorna vezeti le. A havas déli oldalán számos patak fut a Maros felé: Bisztra, Galonya, Visa, Ratosnya, Ilva, Zebrák, Nagy-Kelemen, délkeleti irányba tart a Lomás, Büdös (Puturosul), Vajda (Voievodeasa).
Természetes tavak az északnyugati térségben levő Tündérek Tava (Tăul Zânelor), a Rekettyés csúcs DK-i oldalában levő glaciális eredetű Jézer (Iezer) tó, valamint a két mesterséges tó: Kolibica és a Féti tó.
V. Éghajlat és élővilág
A Kelemen havasok a mérsékelt szárazföldi éghajlat övezetében fekszik. Magasságának és a gerincek irányultságának következtében az időjárási elemek itt sajátos módon alakulnak. Ezek megfigyelésében segít a Rekettyés csúcson levő meteorológiai állomás is.
Az évi átlaghőmérséklet az alacsonyabban (600-1500 m) fekvő területeken 4-6 ˚C közötti, míg a magas hegyvidéken 0 ˚C alatt van. Mivel a nyugati légmozgások uralkodnak, a nyugati lejtőkön több csapadék hull, a keleti oldalak védettebbek.
Az évi átlagos csapadékmennyiség a hegység lábaitól (800 mm) a magasabb régiók felé haladva nő (1200 mm). A Kelemen magashegység övezetében mostoha éghajlati körülmények és állandó szelek uralkodnak.
A napsütéses órák száma 1800-1900 óra évente, míg a borús időszak kb. 70%-nyi. A tél hosszú (szeptemberben-októberben hull az első hó), a hóréteg átlagos vastagsága 50-100 cm. Nem ritka a 200 centiméternél vastagabb hótakaró sem. Havat általában évente 180-200 napig találhatunk a magasabb részeken. Nyáron az erőteljes felmelegedés következtében gyakoriak a délutáni záporesők, erőteljes széllökésekkel és villámlásokkal tarkítva (ilyenkor ajánlatos a balesetek elkerülése végett a gerincről lehetőleg lejönni és fedezékbe vonulni). Minden évszakban többé-kevésbé járható a Kelemen, de a látogatásra legalkalmasabb hónapok az augusztus, szeptember, téli túrázók számára pedig a február.
A növényzet a tengerszint feletti magasság növekedésével változik: az alacsonyabban fekvő területeken a lombhullató (tölgy, bükk, gyertyán) erdők, míg magasabban a tűlevelű örökzöld fák (lucfenyő) a jellemzőek. A Rekettyés csúcs északi lejtőin megtalálható a védettnek számító cirbolyafenyő is. Az erdőirtások helyén nagy málnás bozótok jelentek meg.
A tisztások, havasi lejtők növényei közül (egy része védett) említésre méltóak a kosbor félék, a kikerics, a tárnics, a májvirág, a havasi nefelejcs, a rhododendron (havasszépe), az áfonya, stb.
Az állatvilág is változatos: vaddisznó, farkas, róka, őz, szarvas, medve, hiúz, vadmacska, és próbálkoztak a zergék betelepítésével is; a madárvilágból említésre méltóak a sas és a bagolyfélék, a jégmadár, a vizirigó, a havasi cinege és a gazdag énekesmadár állomány; a hüllők közül a gyíkok, a szalamandrák és a kígyók (vipera). A patakok és tavak halai közül értékesebbek a pisztráng és a pérfélék.
VI. Természetvédelmi területek
A Kelemen-havasok számos értékes természeti ritkaságban gazdag, de sajnos eredményes természetvédelemről nem beszélhetünk. Papíron védettnek minősül a Rekettyés-tó és környéke, a cirbolyafenyő állomány, a Tizenkét Apostol sziklaalakzatai valamint a Poiana Stampei-i mohás mocsár. Talán a nem túl távoli jövőben megvalósul a Kelemen Nemzeti Park, amely a maga 24000 hektáros területével megfelelő védelmet nyújtana az itt található értékeknek.
VII. Turizmus
A Kelemen-havasokat is, mint minden hegyi területet, ősidőktől fogva favágó, szénégető és állattenyésztő népesség lakta. Szükségszerűen ismerniük kellett a területet, tőlük maradtak ránk a legelők, mezők, patakok, völgyek, sziklák, csúcsok, a különleges természeti alakzatok, képződmények elnevezései, az általuk kitaposott utakat és ösvényeket járjuk ma is.
Az 1800-as évektől a Bánffy, Teleki, Kemény és Rákóczi főúri családok idejében fellendült, iparosodott a fakitermelés, fűrésztelepek létesültek a Maros völgyében is, és ekkor váltak igencsak nagy divattá a vadászatok. Ezen a vidéken turizmusról az 1891-ben megalakult Erdélyi Kárpát-Egyesület és egy szász turistakör létrejötte után beszélhetünk.
A XX. század elején megépült a Dédát Maroshévízzel összekötő vasút, ami hozájárult a turizmus további fejlődéséhez, a fakitermelést szolgáló kisvasutak pedig elérhetőbbé tették a havasok távolabbi pontjait.
A táj festői szépsége, történelme, lakóinak élete több írót, költőt (Kemény János, Wass Albert, Áprily Lajos, Antalffy Endre) és neves festőt (Gyenes Tibor, Fekete Zsolt, Gámenczy Zoltán) ihletett meg.
A század elején báró Kemény János adott helyet marosvécsi kastélyában a Transzilvanizmus eszméit hirdető, Erdélyi Helikon nevet viselő írói csoportosulásnak, amely az erdélyi magyar irodalom érdekeit képviselendő, uralkodó szerepet játszott a romániai magyar irodalomban a két világháború között.
Említésre méltóak az EKE Mátyás túrái, melyek a következő pontokat érintették: Gödemesterháza - Csáky (Rekettyés) csúcs - Teleki (Pietrosz) csúcs - Tatárhegy (Tatárka) - Ratosnya.
1947 után, mikor a kommunista hatalom megszüntette az EKÉ-t, tagjai, a különböző vállalatok turistaköreibe csoportosulva folytatták a természetjárást. 1991-ben az EKE régi tagjai, illetve a marosvásárhelyi természetjárók résztvettek az egyesület újjáindításában. Később, élve a civil társadalom adta lehetőségekkel több természetjárással-védelemmel foglalkozó egyesület alakult (Focus Eco Center, Kelemen Turistakör, Milvus, Outward Bound, Perpetum Mobile, Pro Biciclo Urbo, Rhododendhron). Ezek tagsága a szűkös erőforrások függvényében megpróbálja felújítani a nagyon gyenge állapotban levő turistajelzéseket, járhatóbbá tenni az utakat, illetve újak kiépítését. Sajnos a jelenlegi gazdasági viszonyok között nincs lehetőség menedékházak építésére, melyeknek teljes hiánya leszűkíti e vidék megismerését. - a lap tetejére -
Böjthe Beyer Barna - Csányi László
Erdélyi Gyopár 2003/2,3
