| |
Kis-Békás-szorosi túra
A Kis-Békás-szoros a Békás-szoros egyik leglátványosabb része. Mielõtt a Békás-patak magába ölelné a Háromkút irányából érkezõ Kis-Békást, folyásának utolsó szakasza páratlan szépségû sziklaszurdokon vezet keresztül. A XIX. század végén kialakult Kis-Békás szórványtelepülés a fafûrészelésre alapozta létét. A szurdok fölött több mint 10 fûrész dolgozott szüntelen. A fûrészáru szállítására a patak mentén faúsztató csatornát építettek. Az úsztatócsatorna két cölöpsorra támaszkodott, a szûkebb helyeken és a szurdokban keresztgerendákra volt erõsítve. A mesterségesen eltorlaszolt, majd a csatornába engedett víz könnyedén szállította a fát. A létesítmény mintegy 12 évig töltötte be szerepét, utána már csak gyalogos sétára volt alkalmas, mígnem a víz elsöprõ ereje teljesen eltûntette. A 40-es években a cölöpök még õrizték ezt az emléket, de mára csak a hajdani leírások és visszaemlékezések maradtak az akkor valóságos remekmûnek számító létesítményrõl.
Az olykor erõs sodrású, más helyeken pedig lustán kígyózó Békás-patak szurdokvölgyében óriás sziklatömbök, zúgók és gugyorok soraival találkozhatunk. Különös látványt nyújtanak a vízvájta óriás kõüstök. Áradások alkalmával a több méter magas víztömegben örvények képzõdnek, s ezek forgó mozgása a belekerülõ kövekkel formálja ki õket; minél szûkebb a szurdok, annál sûrûbben vannak egymás mellett.
A Kis-Békás szurdok helyenként 2-3 méteres kanyonná szûkül, itt a víz mélysége eléri a három métert is. A víz hõmérséklete még nyáron is ritkán haladja meg a 6–10 ¯C-t, úgyhogy a vízikalandra vágyók inkább augusztus közepén, a rendkívül napsütéses idõszakokat választják.
A v ízben való elõrehaladást nehezítik a kiálló, vagy víz alatt lapuló sziklaszirtek, és a nagy mennyiségû fahordalék. A 2003. augusztus 16-i erõteljes szélvihar nagyon sok fát döntött be a szurdokba, ezzel is nehezítve a haladást, néhol teljesen elzárva a völgyet. Télen a hatalmas jégtáblák általában január hónapban összefüggõ páncélt alkotnak, így „száraz lábbal" végigsétálhatunk a kanyonon.
Túránk a Békás-szorosban kezdõdik. A táborból autóbuszszal érkezünk a Nagy-szerpentin aljához. A Pokol kapujában két óriási sziklafal áll õrséget. A Békás-patak és az országút ismét egymás mellett halad a sziklaszorosban. Alig száz méterrel alább a Pokol tornácánál, jobbkéz felõl a Bardócz-fal, balról pedig a Fekete-torony tart állandó árnyékot a járókelõknek. Az út és a patak között találjuk azt a háznyi nagyságú magányos sziklatömböt, melyen egykor – az 1940-es években – szellemes tábla hívta fel a turisták figyelmét: „Ez a hely a Pokol tornáca, aki innen tovább megy, az a Pokolba jut".
Lenyûgözötten állunk a félelmetes sziklavilág kellõs közepén. Nemsokára az út baloldalán egy leágazó hidat találunk, amely átvezet bennünket a csörtetõ, morajló Békás-patakon. A Magyarok-hídja 1940-44 között épült, azzal a céllal, hogy kikerülje azt a meredek lejtõt, ami ezután következik, így könnyítve az autós közlekedésen. A híd teljesen nem volt befejezve sohasem. A zajos, jármûvektõl zsúfolt utat elhagyva egy kellemes erdei ösvényre térünk. A sárga sáv turistajelzést követjük. A Kis-Békás patakból kiálló köveken átegyensúlyozunk a patak másik oldalára, ahol érdemes egy pillanatra megállni és visszanézni. Tekintetünk az Õrtorony (1011 m) szigort parancsoló képével találkozik. Itt található a Békás-szoros legkihívóbb sziklamászó útvonala, az úgynevezett Boltozatok-útja.
Ösvényünk lassan emelkedni kezd, de mindvégig a Szurdok-kõ (1077 m) árnyékában halad. A patak túlsó oldalán a Mária-kõ (1125 m) észak-keleti fala nyújtózkodik az ég felé. A patakmederben megfigyelhetjük az egymásután sorakozó kõüstöket. A sziklákon erõsen kapaszkodó fenyveseket nyírfák tarkítják. 10 perc múlva a Fehér-patakhoz érünk, amely óriási vízeséssel zúdul a Kis-Békásba. A szurdokvölgy itt jobbra fordul, a Mária-kõ déli fala irányába, majd a Kis-Szurdok-kõ (1068 m) aljában teljesen eltûnik.
A mi ösvényünk kis szerpentinekkel a Szurdok-kõ hátán vezet. Hamarosan a Szurdok pusztán találjuk magunkat, ahol ismét érdemes pihenõt tartani és körülnézni. Mögöttünk jobboldalt a hatalmas Szurdok-kõ mintha eggyé fort volna az Õrtoronnyal, balra pedig a Mária-kõ észak-keleti fala, míg legtávolabb a Bardócz-kõ látszik. A Kis-Békási tanyaházak között kanyargózó ösvényünk hamarosan újabb szépségeket mutat meg. Elõttünk a Lucs-kõ (1232 m), tõle jobbra pedig a Határ-kõ (1248 m) látható. Jobboldalt megpillanthatjuk a Tündérkert északi csücskét, valamint a Mária-kõ déli falát.
Amint egyre fennebb megyünk a kaszálón, észak-keleti irányban a Szurdok-kõ nyerge (975 m) fölött a Súgó-sziklarengeteg emelkedik ki a tájból, mögötte pedig, távol, a Csalhót (1907 m) csodálhatjuk. Az erdõ árnyékában barangolunk, enyhe kapaszkodón, míg el nem érjük a Szurdok-útját. Ez a földút biztosította egykor az átjárást Moldvába. A másik ilyen út a Pongrácz-tetõtõl indult a Laposon keresztül, és fontosabb szerepet töltött be, mint az elõbbi. Az út a jelenlegi mészkõ-bánya árnyékában haladt és a Súgó szoros közelében éri el a jelenlegi országút nyomvonalát.
Sétánkat a lejteni kezdõ Szurdok útján folytatjuk. Egyre jobban kihangsúlyozódik a Határ-kõ sziklabérce. A nagy kiterjedésû kaszálókat rendezett tanyaházak, szénaboglyák tarkítják. Félórás könnyû gyaloglás után a szekérúton ismét elérjük a Kis-Békás patakot. Ez az a hely, ahonnan kezdõdött az úsztatócsatorna. A rönkfákból kialakított pallón átmegyünk a patakon és az elektromos távvezeték nyomvonalát követve, nekiindulunk a meredek kaptatónak. Délre a Háromkúti völgy tárulkozik ki, amelyet keleten a Szurdok-Domuk hegyvonulat zár. Amint a kaptató tetejére értünk, érdemes egy szusszanásra megállni és körültekinteni. Legközelebb hozzánk a Kis-Szurdok szikláját látjuk, tõle kissé jobbra és mögötte a Határ-követ. Északi irányban, a Virágos-rét folytatásaként a Cifra-nyereg és a Mária-kõ látszik.
Innen már csak néhány lépés, és turistajelzésünk egyesül a sárga háromszög turistajelzéssel. A földúton haladunk tovább, amely Háromkutat köti össze a Gyilkos-tóval. Jobbról a Csíki-Bükk (1264 m), balról pedig a Gyilkos-havas (1408 m) zárja a Vereskõ-nyerget, ahová kiérünk. Egy kis ereszkedõvel lejutunk a Szent Kristóf-kápolnához, ahol az élményekben és látnivalóban gazdag túránk véget ér.
Dezsõ László
Erdélyi Gyopár 2004/2
|
|
