A hótalpról
A hótalpazás napjaink közkedvelt és talán leggyorsabban fejlődő téli sportjává nőtte ki magát. Népszerűségét talán annak is köszönheti, hogy mély hóban a lehető legpraktikusabb közlekedési eszköz, technikája minden korosztály számára könnyen elsajátítható, és használata közben összes porcikánkat megmozgatja.
A hótalpazás az egyik legősibb módja a közlekedésnek. A mai hótalpak elődei csaknem 6000 éve ismertek voltak, a századok során számos különböző méretű és formájú változatát használták, függően a terepviszonyoktól és a hó típusától. Mivel a hótalpak akkoriban a túlélés és a munka eszközei voltak, és kialakításuk során a cél a minél jobb teherbíró képesség elérése volt, ezért sokkal nagyobbak voltak mai utódaiknál. Az évszázadok során a hótalpak komoly evolúción mentek keresztül, de az igazi fejlődésük a XX. század közepétől indult meg, amikor az addig csupán a távolság leküzdésére használt eszközöket egyre többen kezdték időtöltésre, sportolásra használni. Fontos leszögezni: a hótalp célja a síeléssel szemben nem a hegyoldalakról való gyors lejutás, hanem a hó felszínén való biztonságos megmaradás és haladás, függetlenül a terepviszonyoktól.
A hótalpazásban az a jó, hogy nem igényel semmiféle speciális előképzettséget, aki járni tud, nyugodtan felcsatolhatja és élvezheti a természet közelségét. Kiváló rehabilitációs és kondicionáló edzésmódszer is.
Annak idején a fából, bőrből készült hótalpak jóval hamarabb tönkrementek, mint a modern, szintetikus anyagokból készült darabok. Ha rendeltetésének megfelelően használjuk és esténként lepucoljuk, törődünk vele, akkor több szezonon keresztül hűséges társunk lesz.
Bármilyen túracipővel felvehetjük, de figyeljünk oda, hogy megfelelően meleg, kényelmes, vízálló és a talppal jól együttműködő csukát válasszunk. Ha új cipőt szeretnél venni az idei szezonra, először próbáld fel a hótalpad a régi bakancsoddal, és nézd meg, hogy miben kell változtatni majd. Biztos, hogy találsz majd megfelelő lábbelit!
A hótalpazáshoz nem feltétlenül szükséges síbot, de használata stabilabb közlekedést biztosít és felsőtestünket is jobban megdolgoztatja. Az állítható hosszúságú botok drágábbak, de ha már mindenképpen botozni akarunk hótalpazás közben, akkor ezeket ajánlatos beszerezni.
Többféle kötéssel találkozhatunk a hótalpakon. A legegyszerűbb – és legdrágább – kötések a snowboardhoz hasonló kötéssel szereltek. De a legkülönbözőbb kötésrendszerekkel is találkozhatunk a hótalpakon, sőt, a házi készítésű és a régi hótalpakhoz köteleket használtak. A lényeg, hogy megfelelően rögzítsen, tökéletesen működjön, biztonságos legyen, és ne kelljen rá odafigyelni haladás közben. A megfelelő állapotot minden indulás előtt ellenőrizni kell!
Az, hogy mekkora hótalpra van szükséged, a felszereléssel együtt mért súlyodtól és a hóviszonyoktól függ. Az újabb talpakat már állítható „farokrésszel” szerelik, aminek segítségével akár menet közben is alkalmazkodni tudunk a megváltozott környezeti viszonyokhoz. A túl nagy hótalpban nehézkessé válik a haladás, a túl kicsivel meg derékig elsüllyedünk a hóban.
Nem ajánlatos kis hóban hótalpazni, mert az előbukkanó kis kövek, sziklák megroncsolhatják felszerelésünket.
Nagyszerű „crosstraining” edzésnek is! Az egész testet megmozgatja, nem terheli annyira az ízületeket, ugyanakkor növeli az állóképességet, javítja a vérkeringést és erősíti a derék, a comb és a csípő izmait. Minden korosztálynak ajánlott! 45%-kal több energiát mozgósít, mint a sima gyaloglás, és megrakodva, hegynek felfelé akár 1000 kalóriát is elégethetünk óránként .
A használattól függően a hótalpazást alapvetően tehát három kategóriába lehet sorolni: szabadidős, hegymászó és fitnesz/aerobic hótalpak. A hótalpak használhatósága alapvetően a formai kialakítástól és a kontrollálhatóságtól függ, ez főképp három meghatározó tényezőn múlik:
1. A kötés: a jó helyen elhelyezett megfelelően tartó kötés jól rögzíti a lábat, segíti a biztos lépést, így még egy rosszabb formájú hótalppal való haladás is nagy örömet fog okozni.
2. Hótalp-geometria: meghatározza, hogy a hótalp mennyire egyenletesen süllyed a hóba, mennyire (nem) akadnak egymásba lépéskor, futáskor, hegymászáskor, mennyire lehet használni őket a különböző körülmények között.
3. Tapadás és fordulékonyság: a hótalp hossza, stílusa és a karmok elhelyezése a fenti két tényezővel egyetemben meghatározza a hótalp tapadását és fordulékonyságát.
Tulajdonképpen nem sokban különbözik a gyaloglástól, az elején talán az lehet furcsa, hogy hótalppal a lábad kicsit szélesebb és néha megbotolhatsz, de egy kis gyakorlás után könnyen megszokod.
Hegynek fölfelé „rúgj” a hóba, hogy a lábujjaid előtti rész bele tudjon kapaszkodni! Ez hamar kikészítheti a vádlidat, ezért a modernebb talpakba már van sarokemelő beépítve, ezzel leveszik a teher egy részét az izmaidról.
Lejtőn lefelé a hótalp hátsó részén lévő karmok megkönnyítik a haladást, jól kapaszkodnak, nem úgy, mint a régi vagy a házi készítésű talpak, amikkel jobban járunk, ha simán lecsúszunk. Azonban mindkét esetben oda kell figyelned arra, hogy a térdeidet kissé hajlítsd be és a súlypontodat told hátra, ne veszítsd el az egyensúlyodat! Ha mégis megcsúszol, vedd át az irányítást a botok segítségével, guggolj a sarkadra és csússz!
Ha oldalazva „támadod” a lejtőt, a kapaszkodó fogak segítségével könnyedén haladhatsz. Ez a legkönnyebb módszer, csak cikkcakkozva kicsit hosszabb ideig fog tartani felérni a csúcsra.
A síbot segítségedre lehet a kapaszkodásban és extra stabilitást is ad, bármikor rátámaszkodhatsz, ha szusszanni akarsz egyet. Az állítható botok minden terepen tökéletesen működhetnek, de még a merev bot is jobb, mint a semmi!
Szűz hóban kell valaki, aki legelöl halad és töri az utat. Ha mindanynyian azonos képességűek vagytok, váltogassátok egymást, mert az „úttörőnek” sokkal nehezebb a haladás, mint akinek csak a kitaposott nyomon kell baktatnia.
Ha megálltok, igyatok eleget (A folyadék utánpótlása nagyon fontos!), és ne üljetek a hóra, csak ha van alattatok valami vízálló dolog, amit leteríthettek! Élvezzétek a kilátást, tervezgessétek a további utat!
(Az összeállítás a Sportpiac magazinban és a Mountex 2006-os téli katalógusában megjelent cikkek alapján készült. ) |
