| |
Séta a Tordai-hasadékon át
Torda felõl közelítjük meg a Hasadékot, mint az ide látogatók legnagyobb része. Kirándulásain az EKE Vándortábora is ezt az útvonalat követi.
Gépkocsinkból kiszállva a parkolótól nyugatra levõ kilátó dombra megyünk. Az elénk táruló tájkép messze felülmúlja várakozásunkat: hatalmas, domboktól, sziklás oldalaktól körülzárt mély katlan tárul elénk. Alján, a Hasadék szorításából kiszabadult Hesdát-patak, 45 méter magasból lezúdulva, hirtelen déli irányba kanyarodik, hogy kacskaringós sziklafolyosón át az Aranyos folyóba siessen.
A katlan északi és nyugati oldalát a Tordai-hasadék 300 méter magas sziklafalai képezik, míg a keleti és déli oldalt 100 méter magas dombsor zárja.
A lefelé tartó szekérúttól jobbra egy kényelmesebb gyalogösvény is található, amelyen a katlan aljára érkezünk. A Hesdát árterületérõl az út és az ösvény északkelet irányba feltér és 5–10 perc alatt a várkastélyszerû, Bors Mihály nevét viselõ turistaházhoz érkezünk. A menedékházat 1935-ben fejezte be az EKE fõosztálya, miután a munkálatokat megkezdõ Tordai EKE Osztály pénzalapja elfogyott. Az EKE akkori országos alelnöke, Bors Mihály, szindi földbirtokos saját költségen fejeztette be az építkezést. A II. Bécsi döntés után a tordai polgármesteri hivatal lefoglalta az épületet, amely a háború után a kolozsvári OJT (Megyei Turisztikai Hivatal) tulajdonába került. Az EKE visszaigénylési kérését már 15 éve rendszeresen visszautasítják. A helyzet tisztázódásáig a jelenlegi bérlõk – a Turda Arieºul vállalat és az Onix szálloda – bezárták a házat.
A menedékház pihenést nyújtó teraszáról gyönyörködünk a Hasadék elénk táruló szépségeiben, majd leereszkedünk az épület jobb északi sarka melletti lépcsõsoron, a holt malomárok magas partján, a malom irányába. A valamikor 6–8 malmot mûködtetõ Hesdát-patak 1932-es tavaszi áradása gátakat, malomárkokat és épületeket tett tönkre. Három malmot visszaépítettek ugyan, de késõbb, a kollektivizálás idején beszüntették ezek mûködését is.
Elhaladunk az utolsó, 1970-ig mûködõ malom mellett, melynek azóta sincs igazi gazdája, pedig egy kis helyi múzeumot létre lehetne hozni benne.
A malomtól alig 50 méterre a Hesdát-patak partjára érünk, az I-es számú hídhoz, melyet az 1975-ös árvíz után 1981-ben építettek újra. Ennek hossza 33 méter és
4 méter magasan ível a meder fölött. A hídról szépen látszik a Hasadék bal fele a Bors-sziklafaltól a szindi szögig.
A hídról lelépve, balra, faházikó áll, mellette jegyszedõ. Itt kezdõdik a védett területnek számító liget, ahova csak látogatási díj (2,5 RON felnõtteknek, 1 RON gyerekeknek) lefizetése ellenében lehet belépni. Az EKE-tagoknak azonban ingyenes a hasadéki séta. A szorosba kb. 10 perc alatt érünk be. Az itt kezdõdõ sziklás rész 1272 méter hosszú, a Hesdát-patak 461 méter tszf. magasságról 420 méterre esik, a sziklafalak 775 méterrõl 425 méterre. A sziklába 1851-ben az osztrákok egy-két méter széles ösvényt robbantottak, megkönnyítve az addig szinte lehetetlen átkelést. Ennek a nyomai most is láthatók és ezt az ösvényt használjuk ma is. A bejárati sziklakaputól 80 méterre találjuk a II. hidat, melyen a jobb partról átmegyünk a bal partra.
A hídon túl egy sziklatorony alatt haladunk el, ez a Sárgatorony – sok sziklamászó balesetének színhelye. A továbbra is meredek falakból a dús növényzet miatt alig látunk valamit, mialatt kijutunk az úgynevezett Köves-mezõ szélére. A Köves-mezõ az eddig szûk falak közé szorított Hasadék legszélesebb szakasza (300 méter hosszú, 80 méter széles).
A baloldal, a Falkolosszus óriás tömbje szinte teljesen sima, függõleges, 200 méter magas fal, a sziklamászók szaktudásának egyik próbaköve.
Közepe táján a III. számú híd átvisz újra a jobb partra, ahonnan a Falkolosszus még szebb látványt nyújt, s kis szerencsével gyakorló sziklamászókat is láthatunk munka közben.
A jobb oldal nevezetesebb látnivalói a Gömbölyített-szirt, alatta a Binder-barlang, a Csipkés-szirt tagolt sziklataréja, közöttük a Jeannel-szorulat, ami a Kéményseprõ-barlang tájáról vezeti le a köveket át az ösvény felett a Hesdát medréig. Az ösvény továbbhalad a meredek falak alatt, néhol robbantott boltozat alatt, amíg elér a csorgóhoz. Ez a forrás a Szánsil-szirt keleti oldalán a Balika törmeléke alatt ered és mivel télen sem fagy be teljesen, gyönyörû jégképzõdményeket képez. Vizét, mely jóízû és mindig hideg, kis csatornákba fogják fel. Miután szomjunkat oltottuk továbblépünk, míg elénk tárul a bozótok fölött a bal part Galambos sziklafala, az Élelt-torony penge szerû éle, a fölötte feketéllõ Hili-odú, meg a legyezõ szerû Gurthler-törmelék.
Pár lépéssel arrébb, balkéz felõl egy barlangszerû bemélyedést veszünk észre, ez a Tanya, mely esõ elõl jó menedéket nyújt. Az ösvény egy éles kanyart ír le bal felé a Balika tömbje alján húzódó robbantott párkányon. Alattunk sima, mozdulatlan víztükör – a Dãnilã-tava látható, védetté nyilvánítása elõtt kedvelt fürdõ- és halászóhely volt.
A sziklafalba 10 mm vastag acélkábelt rögzítettek korlát gyanánt, hogy a megkopott csúszos ösvényen a haladás biztonságosabb legyen. E szakaszon túljutva a barlangközbe érünk. A betonozott ösvény a IV. hídhoz ereszkedik, melynek mindkét végénél egy-egy barlanghoz lehet feljutni. A jobb parton a Balika tömbje (a Balika, régebben Balyika lyuka néven már az 1600-as évek elõtt erõsítményként is ismert volt, amelyet õseink a tatár–török dúlások idején dupla kõfallal láttak el) található. A Nagy-Balika vára valamikor a szemben levõ, de 14 méterrel alacsonyabban fekvõ Kis-Balika várával egy barlangot képezhetett, majd a Hasadék létrejöttével beszakadt az összekötõ folyosó.
A Kis-Balika talán könnyebben látogatható, de kevésbé érdekes, mint nagyobb társa. A Balika barlangoknak még Rákóczi fejedelem kuruc kapitánya, Balyka Gergely is lakója volt, mielõtt 1715-ben árulás következtében labanc kézre került volna.
A barlangközbõl már a bal parton folytatjuk utunkat. Átmegyünk három félkör alakú katlan alatt, majd a keskeny kapun át kijutunk a tulajdonképpeni sziklás részbõl. Jobbkéz felõl a Balika csûre nevû érdekes sziklaképzõdményt érintve (három nyílása van), a Molnárok-erdeje cserjésen át kijutunk az utolsó sziklagerinchez, a Racoviþa-rétegekhez, ahol a geológiai korok tektonikus mozgását szemlélhetjük.
Elhaladunk az utolsó peterdi malom romjai mellett és 300 méterre, a Hesdát nagy kanyarja végén, egy kis gerendahídon a túlsó partra érkezünk, ahol egy 70 éve nem mûködõ malomban egy kis helyi jellegû büfét létesítettek és ahol sátorozni is lehet. Újabb 700 méter megtétele után északnyugati irányba, Magyarpeterd faluba érkezünk, ahol gyalogos kirándulásunk véget ért.
Molnár Lajos
|
|
