főoldal

egyesulet
kapcsolat

2%
hírek
olvasmány
környezetünk
fotóalbumok
videók
térképek



 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Online Users  



 

 

Tiszta Buli - Olt "nagytakarítás" - avagy túl nagy fába (flakonba) vágtuk a fejszét

 

Kezdjük talán azzal, hogy az Oltot képtelenség kitakarítani. A folyó környékét szemlélve, Mircea Dinescu kortárs román költő kijelentése jut eszembe, amely valahogy így szólt: szép ország Románia, kár hogy lakott! Bármennyire is nem tetszik, ez a kijelentés a székelyekre is vonatkozik. Kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a csíki székely (mások is, de ez nem jelen írás tárgya) maradéktalanul alkalmazkodott a balkáni színvonalhoz. És miért állítom, hogy ezt a folyót lehetetlen kitakarítani? Azért, mert ottlétünk alatt több úszó szemét érkezett a víz hátán, mint amennyit sikerült kihalászni.

A tavaly volt még egy próbálkozás, igaz, akkor csak Alcsíkon. Aztán az idén Alcsíktól Felcsíkig mindenki hónaljig gyürkőzött neki, olyan is, aki némi népszerűségre vagy ingyen reklámra szeretett volna szert tenni a szeméthegyek hátán, és olyan is, aki valóban a szívén viseli a környezetvédelem szélmalomharcát: volt ott civil szervezet, alapítvány, ásványvíz töltőde, önkormányzatok, na és persze a helyi sajtó, tokkal, vonóval. Ehhez jött hozzá a derékhad, vagyis az önkormányzatok alkalmazottai, a diákok és néhány lézengő önkéntes, papíron összesen vagy 2000-en. Ki több, ki kevesebb lelkesedéssel ellátva, függően attól, hogy magától ment, vagy kivezényelték. Összben a kezdeményezés előtt le a kalappal, de addig amíg a teljes csíki medence közembere magasról tesz rá, egy majdnem értelmetlen próbálkozásnak tűnik az egész felhajtás.

Igaz, a csíki atyafiról nem monhatjuk el, hogy a kisuját sem mozdította az akció 2 napja alatt. Mozdította az bizony kezét-lábát, talicskáját, szekerét és furgonját, lankadatlan energiával ontva tovább a szemetet folyóba, patakba, ahová érte. Akinek meg épp semmi kidobnivaló nem akadt a ház körül, az hanyat esett a csodálkozástól, hogy ez a sok hülye vajon mit akar elérni.

Egyesületünk még március hónap folyamán meghívót kapott az akcióra, amit mi annak rendje-módja szerint el is fogadtunk. A szervezőkkel többször is sikerült teljesen elveszíteni a kapcsolatot, (vagyis hosszú időn keresztűl nem jött semmilyen válasz az e-mailekre, amelyekben helyet, időpontot, és a részvételi feltételeket szerettük volna egyeztetni), így enyhén tájékozatlanul, de megérkeztünk szombat reggelre Csíkszentdomokosra. Előzőleg napokon át próbáltam elérni az alpolgármestert, aki helyi szinten szervezte a tevékenységet, de a megadott vezetékes telefon mindannyiszor üresben csengett ki. 9 órakor, vagyis a megadott gyülekezési időpontban teremtett lélek nem volt a polgármesteri hivatal környékén. mint utóbb kiderült, itt már a pénteki nap folyamán letudták a dolgot. Hogy milyen eredménnyel, azt nem a mi tisztünk megállapítani.

Irány tehát Csíkszereda! Itt tudtunk a szemétgát létezéséről, és arra gondoltunk, hogy ha valahol elkel még néhány kéz, hát ez az a hely. Odaérkezve újabb meglepetés! Sehol senki, míg a szem ellát! Az előzetesen kiadott sajtóközleményben az állt, hogy csak ott nem lesz szombaton tevékenység, ahol már pénteken befejezik a takarítást. Hát itt ugyan a gát eltünt és a bal partról el is szállították a flakonhegyet, de a folyó többi része teljesen érintetlennek tünt. Itt viszont nem az érintetlen természetre gondolok, hanem az érintetlen szemétre.

Tanácstalan ténfergésünknek két szervező megjelenése vetett véget, akik azt állították hogy a látszat csal, igenis vannak még mások is, akik szombat fejében birokra keltek a szeméttel. Miután előadtuk, hogy kik vagyunk, és mi végből jöttünk, kaptunk zsákot, gumikesztyűt és merítőhálot. Aztán belevágtunk a teljesen kilátástalan küzdelembe. 20 méteres partszakaszról fél kamionra való szemét, közben meg csak jött és jött az utánpótlás a víz hátán. Nem remélt segítséget is kaptunk előbb egy, később három gyerek személyében. Fejenként egy tizesért többet dolgoztak, mint egy osztályra való, unott középiskolás.

Délután 5-ig két helyszínről összejött egy teljes kamionra való szeméthegy, de ez sajnos csak kb. 50 méter hosszú, ideiglenesen tiszta partszakaszt eredményezett. 8 óra kemény munka után azzal a benyomással maradtam, hogy amit tettünk, azt a saját lelki nyugalmunkért tettük, de a végeredmény elhanyagolható. Maradt egy olyan érzés, hogy enyhén szólva a széllel szemben pisilünk, mi is, meg a szervezők is. Az emberekben annyira mélyen gyökerezik a környezet iránti nemtörődömség, hogy ezen talán akkor sem lehetne változtatni, ha minden tízediket helyben főbelőnék.

Végkövetkeztetésként néhány észrevétel:

- mint majdnem minden hasonló esetben, jóval nagyobb volt az akció körül felkavart por, mint a tényleges tevékenység
- bár nincs rálátásom, de kötve hiszem, hogy ténylegesen 2000 ember vett volna részt az akcióban. Papíron simán összeáll ez a szám, mert melyik polgármester, iskolaigazgató jelentené ki, hogy esze ágában sincs résztvenni. A gyakorlatban azonban nincs névsorolvasás, és utólagos kifogás is bőven kerül
- a péntek egyformán bejött közalkalmazottnak, diáknak, tanárnak, mert ugyebár nem mindegy, hogy az irodában/osztályban várjuk epedő szívvel a hétvégét, vagy az Olt partján teszünk-veszünk valamit, aztán irány haza, mert mégiscsak péntek van. A szombatról azonban szó sem lehet, mert ki bolond ilyesmivel tölteni a drága szabadnapját
- a megyei vízügy kijelentette, hogy hálókat fog felszerelni a folyó különböző szakaszaira, hogy ezáltal lehessen megállapítani az egyes települések hozzájárulását az Olt szennyezéséhez. Dicséretes kezdeményezés, de sajnos azt sem tartom kizártnak, hogy x polgármester majd odaszól Józsinak: - szürkület után a hálót felemelni, menjenek csak a szomszéd falu nyakára a vízügyesek
- helyi lakosok, valószinüleg ugyanazok, akik mosás helyett az Oltba dobják a szennyes gatyát, még véletlenül sem kapcsolódtak be megszégyenülten az akcióba, legfennebb csodálkozva figyelték a portájuk elől, hogy mi történik itt voltaképpen
- a szervezők megkértek, hogy a folyóparton található zsákokat szállítsuk le a legközelebbi hídig, mivel a köztisztasági vállalat gépkocsijai nem tudnak bemenni a felázott talajra, egyéb szállítóeszköz meg nincs. Csak halkan jegyzem meg, hogy nálunk rövid idő alatt magától megjelent egy roma fuvaros, aki felajánlkozott, hogy egy húszasért orrvézésig hordja szekérrel a zsákokat.

Pál István - Hargita Öko Alpin Klub
Fotó: Bakó András

..........................................................................................................................................................

 
 

A nap krónikája képekben: az első helyszín takarítás előtt.

 

 

Ugyanaz a helyszín 1 órával később.

 

 

A flakongát maradványa az Olt jobb partján.

 

 

A város felől az Oltba érkező egyik patak. A színe és a szaga tisztítatlan szennyvízre vall.

 

 

Ott állunk, ahol a part szakad...

 

 

Lehet, hogy be kellene zárni a turkálókat?

 

 

No komment...

 

 

Ífjú segítőtársaink harcra készen.

 

 

Az első 20 méteres partszakasz "termése".

 

 

Ilyen kellene legyen a folyópart mindennapi állapota.

 

 

A teljes nap legkellemesebb látványa.

 

 

Az ilyen és az ehhez hasonló látványtól az jut eszembe, hogy be kellene tiltani a pillepalackok gyártását és forgalmazását. Az emberek egyszerűen nincsenek felnőve a jelenség kezeléséhez, és ha a használatuknak ez az eredménye, akkor inkább ne is létezzenek. Vagy minden palack legalább 1 euróba kerüljön és legyen visszaváltható.

 

 

Összegyüjtött szemét, bekötött zsákban, visszadobva a folyóba. Valaki nagyon unhatta már...

 

 

A maroknyi csapat és a délutáni eredmény.

 

 
 
 
.:: copyright © 2004 -2008. www.erdelyiturak.ro   All rights reserved ::.