| |
A táborhely kiválasztása magashegyi túrákon
Milka Zsolt, EKE Bánság, Erdélyi Gyopár 2007/3
Hosszú, többnapos magashegyi túrán elengedhetetlenül fontos, hogy az éjszakai pihenõk során szervezetünk – amennyire csak lehet – regenerálódjon, ennek alapfeltétele pedig a melegben és biztonságban töltött éjszaka. A meleget felszerelésünk biztosítja, a biztonságunkról azonban már a táborhely kiválasztásakor nekünk kell gondoskodnunk. Azok az éjszakák, amikor Damoklesz kardjaként valamilyen életveszély réme ott lebeg a fejünk felett, elképesztõen hosszúak és szervezetet terhelõek tudnak lenni.
Mielõtt a veszélyekrõl és azok lehetséges elkerülési módjáról beszélnénk, ejtsünk néhány szót a téli sátorállítás tudományáról is.
Hóban sátorozni óriási kaland. Persze, egy ilyen feladat eleve jóval komolyabb felszerelést és elõzetes tapasztalatokat igényel. Ezért is ajánlom, hogy elsõ téli táborozásunkat vagy tapasztalt társakkal, vagy a menedékház közvetlen közelében szervezzük.
A sátorhely kialakításának és a sátor felállításának idõtartama elsõsorban a hó minõségétõl és a lejtõ meredekségétõl függ. Egy órát nyugodtan rá lehet számolni.
Porhóban, melynek kristályai laza homokszemekként viselkednek (az ilyen csapadék nagy hidegben képzõdik és azt is jelzi, hogy keletkezése óta nem volt enyhülés), talán a legnehezebb felhúzni menedékünket. A vastag, puha „habban” szinte semmilyen módon nem hozhatunk létre egy egyenes felszínt és a sátor rögzítése is körülményes. Elõnyös, ha menedékünk kifeszítéséhez minél kevesebb fix pont szükséges. A legideálisabb rögzítõ eszközök a sílécek (keresztbe vagy függõlegesen), túrabotok és a jégcsákányok, de a hágóvasakat is beáshatjuk mélyen a hó alá. A hóból kiálló sziklák szintén felbecsülhetetlen rögzítési pontok. Porhóban fix pontokat úgy is kialakíthatunk, hogy a sátor tartóját vagy a hálózsák tokját megtöltjük hóval, és az így keletkezett labdát ássuk be jó mélyre.
Ha sátrunk „szoknyával”, körbe lelógó, hó alá beásható sátorlap aljjal rendelkezik, az megkönnyíti a felállítást, beásva rögzíti és védi menedékünket, de nem szabad megfeledkeznünk a szellõzõnyílások azonnali kinyitásáról. Ellenkezõ esetben a fulladás veszélye is fennállhat.
Lejtõkön fontos, hogy egy vízszintes teraszt alakítsunk ki sátrunk alá. Ha legalább négy ember van a csapatban, már érdemes hólapátot vinni, az megkönnyíti és jóval lerövidíti az építkezés idõtartamát.
Lássuk akkor, hogy földrajzos szemmel mely veszélyek leselkednek éjszakai táborunkra.
A leggyakoribb természeti jelenség, amellyel találkozhatunk az a szél. Magashegyen ritka a teljesen szélmentes éjszaka, ilyen csak akkor jöhet létre, ha a terület fölött magas légnyomású térség alakul ki. Azt írom, hogy alakulhat, mivel pont ilyen nyugodt napok idején mûködik talán a legerõteljesebben az úgynevezett hegy-völgyi szél. Lényege, hogy nappal a sugárzásnak kitett hegyoldalak, gerincek felmelegítik a felettük lévõ levegõt. Ez felemelkedik, helyére pedig felszívja a völgyekbõl származó hûvösebbet. Nappal így a szél a völgyekbõl a gerincek felé fúj. Éjszaka a gerincek erõteljesebben lehûlnek, a sûrû, hideg levegõ pedig leszivárog a völgyekbe. Ilyenkor tehát a szél a gerincek felõl a völgyek alja felé mozog. A sátor bejárati nyílását érdemes ennek függvényében a völgyek felé tájolni, a gerinc felõli oldalra pedig sziklákból vagy hóból árnyékoló falat emelhetünk. Ilyen – már kész – falak mögé helyezhetjük sátrunkat a retyezáti Bukura-tó partján.
Frontbetöréskor jóval erõsebb széllel kell számolnunk, melynek sebessége meghaladhatja az óránkénti 100 kilométert, és lüktetõ rohamokban jelentkezik. Ez eltörli a hegy-völgyi szélrendszert. Bár a magas légkörben, legtöbbször nyugat vagy északnyugat felõl fúj, a felszínen a domborzat tagoltságának, aerodinamikájának következtében helyszínrõl helyszínre más irányú lehet. Talán a legjobb példa erre a fogarasi Cãløun-tó partja, ahol leggyakrabban dél- vagy délnyugat irányból fúj a szél.
Sátrunk felállítása elõtt megpróbálhatunk tájékozódni az uralkodó szélirányról (a sziklákra tapadt zúzmara tûi mindig a szél irányába néznek, vagy a sziklák mellett megfigyelhetjük, hogy melyik a szél által kifújt oldal, és melyik az, ahova lerakja a havat), de ajánlatos a pillanatnyi szélirányt is figyelembe venni sátrunk tájolásakor. Ha a menedéket kicsit beássuk és szélirányba hófalat is emelünk, táborunk tökéletes lehet. Baj csak akkor van, ha a szállított hó elkezd felhalmozódni a sátor és a fal között. Ez az egyik ok, amiért nem ajánlom, hogy táborunkat teljes egészében körbevegyük hóbarikáddal. Elvileg, ha a fal és a sátor közötti távolság másfél méter körüli, bár a szél veszít erejébõl, nem szûnik meg teljesen, így megakadályozza a hófelhalmozódást.
A szélvédett helyek hátránya, hogy itt könnyebben felgyûl a hó. Ezért mindig a két rossz közül kell kiválasztanunk a számunkra megfelelõbbet. Ha sátrunk jó minõségû és jól kifeszíthetõ, a szelesebb helyek elõnyösebbek, ha nem, akkor inkább az éjjeli lapátolás mellett döntsünk.
Elsõ látásra ideális sátorhelynek tûnhetnek a nagy, kiálló kövek körüli árkok. Laposak, kevés, kemény hóval. Télen a Retyezátban, a Fogarasban sok ilyet láthatunk. De ne felejtsük el, hogy ezek pont a szikla körül kialakuló erõteljes turbulenciák okozta szélkifúvás következtében keletkeznek. Ha biztosan ismerjük a várható idõjárást, esetleg egy egyéjszakás sátorozást megkockáztathatunk itt, de többnapos táborhelynek nem ajánlom õket.
A csúcsok közötti nyergekben mindig erõteljes légmozgásra kell számítani. Általában közvetlenül a gerinc vonala alatt, attól 20–30 méterre elõfordulhat egy szélcsendesebb sáv. Úgy alakul ki, hogy a gerincen nagy sebességgel átbukó szél hirtelen teret nyer és az akadály mögött mintegy visszafordul, lassabban örvénylik. Ha lehetõség van rá, ezt érdemes figyelembe venni.
Ahhoz, hogy a hó teljesen betemesse sátrunkat, vagy lavinaveszélyes lejtõket hozzon létre, nem feltétlenül szükséges havazás. Bõven elég az erõteljes szél, mely átrendezi, tonnaszámra hordja, majd szélvédett lejtõkre, mélyedésekbe felhalmozza a régi havat. Ha szélvédett helyen táborozunk és észrevesszük, hogy sátrunk körül gyûlik a hó, jó, ha felváltva idõnként kinézünk ellenõrizni a helyzetet, ha pedig szükséges, ássuk ki betemetett táborunkat. A szellõzõnyílásokat persze nyitva kell tartani. Egy teljesen beborított sátor alatt a hegymászók akár meg is fulladhatnak.
Meredek lejtõkre vagy azok alá szintén nem szerencsés tábort verni. Akár egy erõs éjszakai szél is elég, hogy a nappal biztonságosnak ítélt lejtõre életveszélyes mennyiségû hó halmozódjon fel.
Nyáron, amikor erõteljes a nappali olvadás, a magashegyek másik tábort fenyegetõ veszélye a kõomlás. Nappal kiolvad a sziklafalakat cementként összefogó jég, és kisebb-nagyobb sziklatömbök kiszabadulva megindulnak lefelé a meredek lejtõkön. A jelenség, kitettségtõl függõen, dél körül kezdõdik, és hosszan belenyúlik az éjszakába, amikor is a sziklafal újrafagy. Ott, ahol a gleccser felszínét sok, láthatóan felülrõl érkezett törmelék borítja, nemhogy táborozni, de még ácsorogni sem nagyon szabad. A falaktól messze esõ, tiszta felszínek a legbiztonságosabbak ebbõl a szempontból.
Érdekességként megemlíthetõ, hogy az éghajlat melegedésének látványos velejárói pont a nyári évszakban egyre gyakrabban bekövetkezõ kõ- vagy akár teljes sziklafal leomlások.
Ha gleccseren táborozunk, figyelnünk kell a reggelre esetleg megnyíló hasadékok veszélyére is. Ez a veszély elhanyagolható a felsõ, firngyûjtõ medencében és a gleccsernyelv folyamatosan kis esésû részein, ott, ahol eleve nem látunk hasadékokat. A jégletörések alatt-felett a gleccser mozgása gyorsabb, itt akár egy éjszaka is elég lehet egy újabb hasadék megnyílásához. Kellemetlen, ha ez a sátrunk alatt történik.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy éjszakai táborunk megválasztásánál sokszor nem tudjuk az összes körülményt figyelembe venni. Esetleg úgy is tûnhet, hogy a sok elméleti útmutatás a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Tudom, elõfordul, hogy kényszerítve vagyunk a táborállításra, mivel a rossz idõ, lassú haladás, isten ments baleset miatt ott kell tábort vernünk, ahol éppen vagyunk. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy körülnézzünk, elemezzük a helyzetet, és annak függvényében döntsünk az esetleges továbbhaladás vagy a legjobb táborhely kiválasztása mellett. Egy jól megválasztott táborhely életet menthet és ez akár csak pár méteren is múlhat.
|
|
