 |
A természetjárás egészségtanáról
Korunk rohanó életmódja, a sok stressz, egészségtelen táplálkozási szokások, dohányzás, alkohol egy sor úgynevezett civilizációs betegséget eredményezhet, mint például a szívinfarktus, magas vérnyomás, neurózis, mozgásszervi megbetegedések. A sport és ezen belül a természetjárás az egyik lehetőségünk, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük. A sport nyújtja azt a terhelést, amely a szív és vérkeringési rendszer magas fokú alkalmazkodó képességét igényli. A sport fokozza a fizikai erőnlétet, megóvja a szellemi frissességet, fegyelmezettségre, önismeretre, rendszerességre nevel. A természetjárás előnye mindezeken kívül, hogy mértékét egyénileg szabhatjuk meg, minden korban űzhető, változatos, ismereteket adó.
Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhány alapvető hatással, melyek az embert a túrázás során érik.
A levegő
A városi levegő nagy mennyiségben tartalmaz széndioxidot, szénmonoxidot, kéndioxidot, benzpyrént és különböző porokat. Ennek mértékére jellemző, hogy a városi ember átlag 60-100 mg port lélegzik be 24 óra alatt, melynek nagy része szerencsére a tüdőnkből kitisztul. Ezzel szemben az erdei levegő tiszta és mentes minden kémiai szennyezettségtől. Üdítő illatát a fák gyantás illó anyagaitól kapja és nem az ózontól, mely kellemetlen szúró szagú gáz (háromatomos oxigén módosulat). Magashegyi túránál figyelembe kell vennünk, hogy a magasság növekedésével arányosan csökken a levegőben lévő oxigén nyomása és pl. 5000 m magasan már csak 11 térfogatszázalék és 0,5 atmoszféra, a tengerszinten levő 21 % és 1 atmoszférával szemben. Ez hatással van a szervezetre, megnyújtja a reakcióidőt, csökkenti a teljesítményt és hangulati depressziót okoz. 5000 méter felett már általában oxigénpalack szükséges.
Bio klimatológia: bioklimának nevezzük az emberi szervezetet érő éghajlati viszonyok által kiváltott hatások összességét. Vannak emberek, akiknek a szervezete különösen élénken reagál az időjárás változásaira. Ezeket fronthatásnak nevezzük. Hideg levegő betörésekor (hideg front) fokozott ingerlékenység, érszűkületre, hörgőszűkületre való hajlam várható. Meleg front beáramlásakor, amely mindig lassabban megy végbe, a magas vérnyomásban és a pajzsmirigy túltengésben szenvedők állapota romolhat és hangulati depresszió várható.
Napfény
A természetes sugárzásnak nagy része a napból érkezik hozzánk. Ennek hullámhossza 0,28-400 mikronig tart. A napfény az életjelenségek normális lefolyásának alapfeltétele. A napfény spektrumának alacsony hullámhosszú tartománya az ultraviola vagy ultraibolya sugárzás és ez okozza a lebarnulást. Hatásai a következők:
- D vitamin keletkezése a bőrben már meglévő elővitaminokból, UV sugárzás hatására.
- Pigmentképződés (ennek köszönhetjük testünk nyári barnaságát). A sok pigment megakadályozza, illetve megvédi a szervezetet a további sugárhatástól. Ezért nincs értelme a napozást túlzásba vinni.
- Baktériumölő hatá.
- Bőrpírt okozó hatás. Különösen magas hegységekben, ahol a levegő tisztasága miatt nagyobb az UV sugárzás erőssége, fordulhat elő súlyos égési sérülés, vagy kötőhártya gyulladás (gleccser leégés, hóvakság). Magaslati helyeken erre mindig számítani kell és megfelelő öltözködéssel, napszemüveggel a bajt megelőzhetjük.
A vízfogyasztás szabályai
Egy 70 kg-os embernek a víztartalma 40 liter körül van. Ebből is látható, hogy az emberi szervezetnek alapvető szükséglete a jó ivóvíz. Ennek kritériumai: jó minőségű, élvezhető, szomjat oltó legyen, hőmérséklete 9-12 oC.
Nem tartalmazhat kórokozókat, mérgező vagy más egészségkárosító anyagokat. A vízivás során mindig vegyük figyelembe az alábbiakat:
A csapadékvíz, bár kémiai szempontból desztillált víz, szennyezettnek tekintendő, ugyanígy a hólé is. Egyes helyeken a vizet ciszternákba gyűjtik, ennek vize is fertőzöttnek tekintendő. Ideális ivóvíz a forrásvíz, mely megfelelő vastagságú talajrétegen megy át, ami a legjobb szűrő. Vigyázzunk azonban, hogy ne tévesszük össze a forrásvizet a búvópatakkal.
Az ásott kutaknál csak azokból igyunk, amelyek mélysége legalább 6-8 méter. Különösen óvakodjunk az állatok itatására használt alföldi gémeskutaktól. Egyes falvakban még ma is nagyon magas a kútvizek nitrát tartalma, mely azonban inkább csak a csecsemőkre veszélyes. Magashegyi túrák során a beömlő csermelyek ihatóak, de a tengerszemek vizének fogyasztásától tartózkodjunk, mert ezeknek biológiai öntisztulásuk nincs.
Itt kell megemlítenünk az alkohol káros hatását. A szeszes italok a szomjúságot nem oltják, mert a szervezetből vizet vonnak el. A fizikai munkateljesítményt nem fokozzák, viszont súlyos idegrendszeri és májkárosodást okoznak, nem beszélve a részegség antiszociális mivoltáról. A túrázás során kimerült szervezet, az üres gyomor az alkohol felszívódását meggyorsítja és hatását még kifejezőbbé teszi. |
|
|
|
 |
Táplálkozás
A tápanyagokat három nagy csoportba oszthatjuk:
- Energiát adó tápanyagok (szénhidrátok, állati és növényi eredetű zsírok),
- Építő tápanyagok (fehérjék, ásványi anyagok),
- Védő tápanyagok (vitaminok, nyomelemek)
Táplálkozástani alaptétel, hogy az ember napi táplálékbevitelének 15 %-át fehérje alkossa. Ennek hiányában fáradékonyság, testsúly csökkenés, izomsorvadás, májkárosodás jöhet létre és csökkenhet a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége is. A zsírok 20-30 %-ban kell, hogy részesedjenek energiaforgalmunkban. Ha ez az arány a zsírok javára eltolódik, súlyos érrendszeri betegségek alakulhatnak ki. A szénhidrát bevitel 50-60 % legyen.
Az izommunka a szénhidráthoz kötött és ne felejtsük el, hogy a kenyér és a rizs igen fontos szénhidrátforrásaink. Az ember napi kalória szükséglete függ az életkortól, testmérettől és a fizikai aktivitástól is. Így az átlagos 2.500-3.000 kcal-val szemben a túrázás során 4.500-5.000 kcal-ra is szükségünk lehet. A túra során ne legyen célunk a mértéktelen táplálkozás, nehezen emészthető ételeket ne, vagy csak pihenőnap előtt fogyasszunk. Különösen vigyázni kell az élelmiszerek csomagolásával, figyelembe véve a romlandóságot is.
Öltözködés
A szervezet az izommunka során hőt termel, de mivel működése csak egy állandó hőmérsékleten biztosított, a felesleges hőmennyiséget le kell adnia.
Ennek módjai: hővezetés, hősugárzás, verejtékezés. Izommunkában, tehát pl. túrázás során a hőleadás nagy része párolgás útján, tehát verejtékezéssel történik. Amennyiben helytelen ruházat, vagy túlzottan magas külső páratartalom miatt a szervezet ily módon nem tud megszabadulni a felesleges hőmennyiségtől, túlmelegedés, hőguta jöhet létre. Nemcsak melegben, hanem hidegben is igen fontos a célszerű öltözködés, mely során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: fehérneműnek olyan anyagok valók, amelyek simák, a verejtéket felszívják, nem tapadnak a bőrhöz. A felső ruhaneműket úgy kell megválasztani, hogy télen vastag, nagy pórusú, bolyhos és viszonylag sötét színű legyen. Nyáron a bő, vékony, ritka szövésű, világos színű anyagok a praktikusak. Igen fontos a megfelelő cipő. Ez ne legyen magas sarkú, hegyes orrú, tehát ne akadályozza a láb vérkeringését. Figyelni kell arra, hogy a ruházat teljes súlya télen se legyen több 6-7 kg-nál, és ez is főleg a vállra, esetleg a csípőre nehezedjen.
Izommunka
Az izmok a mozgás aktív szervei és a test tömegének 40-45 %-át alkotják.
Túrázás során dinamikus izommunka folyik, melynek kedvező hatása van az egész szervezet teljesítőképességére és alkalmazkodására. Az izompumpa mechanizmusa során az izomrostok összehúzódáskor a köztük futó erek falára nyomást gyakorolnak és ezzel segítik a vérkeringést is. Két kellemetlen jelenséggel kerülhetünk szembe, a fokozott izommunka ill. túrázás során.
Az egyik az izomláz. Az izomműködés során végbemenő biokémiai folyamatok melléktermékeként tejsav keletkezik, mely a véráram útján a májba kerül, ott lebomlik, vagy részben újra felhasználódik. A kellő edzettségben nem levő izomzatban a munka során a tejsav-koncentráció túlzottan megnőhet és ez okozza a kellemetlen, fájó fáradtságérzést. Ilyenkor nem szabad a mozgást teljesen abbahagyni, hanem csökkentett terhelés mellett azt folytatni kell, hogy a véráram útján a tejsav elszállítódjék.
A holtpont: minden sportban, így a túrán is jelentkező, de leküzdhető cselekvőképtelenséget jelent. Ilyenkor a légzés nehéz, végtagjainkat ólmosnak érezzük, szívtáji dobogásérzés is kialakulhat. Oka: a szervezet hőszabályozásának rövid ideig tartó zavara. Ha ilyenkor akaraterővel és kitartással a túrázást lassan tovább folytatjuk, a hőszabályozás magasabb szintre állítódik át és a kellemetlen érzések fokozatosan megszűnnek.
|
|
|
